Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

17.rész - Lehetetlen

Álmosan mentem le a lépcsőn még mindig Harry ruháiban, csak egy maszkkal az arcomon. Körülbelül egy egész napot átaludtam csak úgy, mint a többiek, mert egyiküket sem láttam még. Barce a kanapén aludt. El is felejtettem szegénykémet.
A konyhába mentem, hogy valami ételt készítsek magamnak, de Zayn már megelőzött benne. Rám emeli tekintetét és elmosolyodik.
- Mindenki alszik még? - kérdezem és felülök a konyha pultra.
- Igen. - bólint, majd végig méri a ruhát, amiben vagyok. Félig felvont szemöldökkel néz rám.
- Niall adta. - védem magamat rögtön. - Kinek csinálod? - mutatok a két főre készült reggelire. Őszintén reménykedtem a szívem mélyén, hogy engem akar meglepni, de nem.
- Natalia mindjárt jön. - feleli teljes természetességgel. Nem lenne ilyen természetes dolog neki, ha tudná mennyire is fáj nekem.
- Értem. - suttogom a padlót nézve. Leszállok a pultról és kifelé indulok a konyhából. Nekem nincs már itt keresni valóm.
- Hé! - kap a kezem után Zayn. Kérdőn nézek rá. Barna szemeiben elmélyedek. Szívesen ölelném magamhoz, lennék a karjaiban, de elég nyilván való, hogy ez lehetetlen. Számunkra ez lehetetlen. - Semmi, mindegy. - legyint egyet, és elengedi karomat. Kérdőn nézek rá, de ő akkor is csak a fejét rázza.
- Utálom, ha ezt csinálják. Most már mond el, mit akartál!
- Csak... Mikor jössz legközelebb? - kérdi némi hezitálás után. Elfojtok egy mosolyt és úgy válaszolok.
- Nem tudom. Élni kéne a rendes életemet is.
- Ez is a rendes életed. - lép egyet közelebb hozzám és megfogja két kezemet, majd leengedi közénk. - Közénk tartozol, már mi is az életed része vagyunk. - Többes számban beszél, de nagyon jól tudom, hogy csak magára utal.
- Nem foglak hanyagolni titeket, hidd el. Mint mondtad az életem részei vagytok! - mosolygok rá, és egy puszit adok arcára. Felmegyek az emeletre átöltözni saját ruhámba, majd mikor lemegyek látom, hogy Zayn és Natalia a konyhában beszélgetnek, nevetgélnek.
Zayn mosolyogva kulcsolja össze kezeiket és Natalia is boldogan néz rá. Mint egy igazi szerelmes pár. Már ez is fájdalmas, de amikor meglátom, hogy Zayn ráhúzza Natalia ujjára a gyönyörű gyűrűt egyszerűen kettészakadok. Sós cseppek áztatják arcomat és csak a gyűrűt vagyok képes nézni. Már hiába mutatnám be Petert Natalianak. Haszontalan lenne. Amikor felnézek Zaynre találkozik a tekintetünk. Elnyílt ajkakkal néz rám, figyelmen kívül hagyva a lány kérdő tekintetét.
- Haza viszlek. - suttogja egy hang a hátam mögül, amitől megugrok. Hátra nézek Louis kék szemeibe és hálásan bólintok. Összeszedem a cuccom és Barcet is kezembe fogom majd Louisal elindulunk.
- Megleszel? - kérdi, amikor megáll a házam előtt.
- Mondhatni. - suttogom csak kifelé bámulva az ablakon.
- El hamarosan átjön hozzád. - ad egy puszit fejem tetejére, mire én bólintok és kiszállok a kocsiból. Barce ahogy belépünk a házba rohangálni kezd, felfedezve az új terepet. Elmentem lezuhanyozni, majd bevágódtam a kanapéra a nappaliban. Eleanor valóban nem sokkal később megérkezett és be is engedte magát, nálunk ez természetes.
- Mi történt? - ölel magához én pedig sírásba török ki.
- Zayn és Natalia... - kezdem, de képtelen vagyok kimondani.
- Zayn mondta, hogy látott téged és sírtál. Azt mondta nem gondolta volna, hogy lemész akkor - simogatja hátamat nyugtatásképpen.
- Végleg elvesztettem őt El! - sírok fel még jobban.
- Dehogy is! Sosem fogod elveszteni Zaynt! Perrievel is eljegyezték egymást, de tudod, hogy semmi sem történt. - simítja meg arcom és csitítgat. Nem értek egyet Eleanoral, de ezt már nem mondtam el.
Eleanor elráncigált a fiúkhoz mondván kapcsolódjak ki, Zayn úgy sem lesz ott.

Nina Weyble

- Sziasztok! - köszönök mosolyt erőltetve magamra. Ami megdöbbentett, hogy Peter is ott volt, akit egy hete nem láttam. És persze szerencsétlenségemre Zayn is ott volt. De nem leplezhettem le magam, muszáj volt játszanom milyen jól is vagyok.
- Szia, Drága! - ugrik a nyakamba Niall, amitől elnevetem magam. A többiek is mind köszönnek, és tekintetüket magamon érzem.
- Milyen volt a turné? - kérdezem biztató mosollyal arcomon, amikor leülök a kanapéra. Keresztbe teszem lábaim és úgy teszek, mint aki valóban kíváncsi és nem tudnám mi történt. Liamnek ez még új ezért is kicsit ledöbbenve néz, de inkább csöndben marad. Harry nem hajlandó hozzám szólni, amiért szakítottam vele. Louis Eleanorral van elfoglalva és amúgy sem szokott az ilyen kérdéseimre válaszolni, mivel tudja, hogy tudok mindent. Zayn a telefonjába volt elmerülve nem éppen jó képpel az arcán. Peter pedig elvolt képedve, hogy ilyen rezzenéstelenül hazudok. Egyedül Niall kezdett el mesélni teljes élvezettel.
- Tényleg ti nem is ismeritek egymást. - jut eszébe Niallnek úgy fél óra után. Peterre és rám néz.
- De igen. - felelek mosolyogva. Mindenki csodálkozva néz rám. Elhiszem. Hiszen akik nem tudják, hogy Sisi vagyok, azok nem tudják, hogy miért és honnan is ismerem. Akik meg tudják, ki vagyok, csodálkoznak, hogy miért nem tagadom le.
- Honnan? - vonja össze szemöldökét Louis. Ő is van annyira jó színész, mint én.
- Régi történet. - legyintek most is mosolyogva. Nem eshetek ki a szerepemből. - Tudom, hogy Sisi bátyja. - vonok vállat. Ezzel ezt a témát le is zártuk. Viszont amikor később kimentem a konyhába Peter is jött.
- Te aztán tudsz hazudni. - dől neki összefont karokkal a pultnak én pedig csak vállat vonok.
- Meg kell tanulnia az embernek. Minek mondjak igazat, ha hazudhatok is? - mondom, majd megfordulok. Ijedten fedezem fel, hogy az ajtóban Zayn áll összevont szemöldökkel nézve rám. Peter észrevette a kialakult helyzetet és távozott. Zayn közelebb jött hozzám én pedig hátráltam, egészen addig, amíg a pultnak szorított. Percekig csak álltunk egymással szembe és néztük egymást.
- Ki gondolná, hogy egy ilyen ártatlan lány, mint te inkább a hazugságot választja, mint az igazságot. - mondja, miközben végig simít az arcomon. Mindenféle reakció nélkül nézek tovább szemeibe.
- Ki gondolná, hogy egy ilyen jó lelkű fiú, mint te képes összetörni egy lány szívét. - felelek felszegett állal. Másodpercekig csak néz rám, majd közelebb hajol.
- Megint elvarázsolsz. - suttogja, ahogyan ajka éppen-éppen súrolja enyéimet.
- Kontrolláld magad, ha már eljegyezted azt a spanyol lányt. - fordítom el fejemet. Nem bírom már tovább a tekintetét.
- Tessék? - kérdi hitetlenkedve.
- Sisi mesélte. Valami Nataliat veszel el. Reggel kérted meg a kezét, nem? - kérdezem összevont szemöldökkel.
- Dehogy is! Te jó ég, nem egyáltalán nem! - lép hátra egyet és megdörzsöli arcát. Értetlenül mézek rá. Hiszen saját magam láttam a gyűrűt. - Annyira tudtam, hogy ezt hiszi és ezért sírt. De nem! Azt a gyűrűt nem is én adtam neki. A szüleitől kapta születés napjára. - magyaráz neki én pedig döbbenten nézek rá. - Ugye nem hitted el te is? - jön ismét közelebb.
- De. - motyogom. Zayn két keze közé fogja arcomat és úgy néz mélyen szemeimbe. Percekig megint csak néz.
- Tudod milyen érzés, ha egyszerre szeretsz két embert? Ha nem tudsz választani, pedig a két illető ég és föld? - suttogja ajkaimra. Persze, hogy tudom. Hogyne tudnám.
- Kire gondolsz? - kérdezem én is suttogva.
- Sisire és rád. - mondja, majd ajkait enyémekre nyomja. Nem csókol meg, csak ott tartja ajkait.
- Szóval szereted még Sisit. - jelentem ki, amikor eltávolodik tőlem.
- Ennyire önzetlen lennél, hogy amikor lehetnél te is mellettem, Sisit hozod szóba? - kérdi hitetlenkedve. Csak egy sejtelmes mosolyt engedek felé. El sem tudja képzelni, hogy ez milyen önző cselekedetem.
- Talán. - vonom vállat, ő pedig mosolyog rá.
- Mindennél jobban szeretem Sisit. - jelenti ki végig szemeimbe nézve. Valamiért nem hiszek neki, pedig szemében látom az őszinteséget.
- Még is engem csókoltál meg.
- Mert téged is szeretlek. - vallja be, lehajtott fejjel. Ez így fura. Azt mondja, mind kettőnket szeret, de mi egy és ugyan az a lány vagyunk.
- Ha megtudnád kicsoda Sisi, mit tennél?
- Ugyan annyira, sőt még jobban szeretném, mint előtte. - feleli őszintén. - Tudod, ahogyan egyre többet kérdezel, azt kezdem sejteni, hogy Sisi valójában te vagy. - miközben kimondja, ezt végig mér alaposan.
- Miből sejted? - kérdezem közelebb hajolva hozzá. Szemeim ajkaira tévednek, és azon gondolkozom, miként kerülhetném el azt, hogy lebukjak.
- A csáberőtök ugyan olyan. - mondja ő is ajkaimat nézve. - De miért kérdezel ennyit? - suttogja és neki nyom a konyhapultnak.
- Mert én... - én vagyok Sisi és szeretlek. Szerettem volna ezt mondani, de ekkor Natalia csattogott be magassarkújában. Amikor ő bejött elugrottam Zayntől és a nappaliban foglaltam helyet.
- Nagyon jól tudod, hogy abból semmi jó nem sül ki, ha ott hagysz vele, erre meg tényleg megteszed! - hőbörgök Peterre, aki csak vállat von. - Ne vonogasd a vállad, utálom, ha ezt csinálod! - szólok rá, szemeimet forgatva.
- Te meg ne forgasd a szemeidet. - szól vissza. Már épp mondanék valamit, amikor Niall szólal meg.
- Úgy veszekedtek, mint egy testvérpár.
- Tessék? Még csak az kéne! - szólok vékonyabb hangon. Megijedtem, hogy lebukok. Zayn pár perc után visszajön Natalia társaságában. Natalie méreget egy ideig, de aztán abba hagyja. Nyilván azt várja, hogy bemutatkozzak neki. Na, azt várhatja. A többiek pedig nem nagyon akartak bemutatni egymásnak minket.