Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

20.rész - Búcsú

- Ha ő és én együtt maradunk csak szenvedés az egész. Hiszen elég egyértelmű, hogy nem mondom el neki az igazat őt pedig ez nem hagyná nyugodni. Mellesleg nem is normális kapcsolat az, hogy fogalmad sincs a másik fél igazi nevéről, viselkedéséről, múltjáról.
- Szóval ezek miatt, inkább bünteted mind a kettőtöket. - bólogat.
- Na jó. Inkább mond el te, hogy mi van közted és Natalia között. - fordulok felé jobban, egy mosolyt erőltetve magamra.
- Még semmi. De szeretném, ha lenne. - mosolyog szégyenlősen.
- Szereted őt? - vonom össze a szemöldökömet kissé csodálkozva. Peter sosem volt az a fajta ember, aki csakúgy bele szeret valakibe.
- Igen. - bólint határozottan. Mérlegelem a helyzetet magamban összeszedve a gondolataimat.
- Tudod, talán a mai nap folyamán még lehetek egy kicsit Sisi. - mosolygok halványan. Ő gyanúsan méreget tudja, hogy valamit kitaláltam. - Megvan Natalia telefonszáma? - kérdezem, mire ő bólint. Lediktálja a telefon számat én pedig hívást indítok felé.
- Igen? - szól bele a telefonba szokásos kissé nyávogós hangján, spanyol akcentussal.
- Szia Natalia, itt Sisi. Sisi King. - köszönök, Peter pedig egyre jobban olyan arcot vág, hogy végül is ez nem volt jó ötlet.
- Szia! - köszön kissé félénken.
- Tudod mondtam régebben, hogy tarthatnánk egy csajos napot valamikor. Nincs kedved a ma estéhez?
- De, végülis szívesen.
- Rendben, tudok is egy tökéletes helyet. - Még lebeszéltük, hogy egy órán belül hol is találkozunk aztán letettük. Rögtön a szobámba rohantam, hogy elkezdjek készülni. Igen, én is abszurdnak tartom, hogy a szerelmem volt barátnőjét összehozzam a bátyámmal. Bőröndömből elővettem még egyszer, utoljára Sisi King kellékeket, amik a sminkeléshez kellettek és egyéb dolgokat. Ruhámat kiválasztottam, majd hajamat, vagyis parókámat lazán felcsatoltam. Amikor elkészülök, a tükör előtt állok végig mérve magam. Ez az utolsó alkalom. Nem vonulok végleg vissza abból, hogy Sisi legyek, de egy jó ideig ez lesz az utolsó. Holnaptól ismét Nina leszek, aki átlagos lányként éli az életét. Ami az egyetemet illeti, sajnálom a dolgot, de ott hagyom. Amíg ilyen az életem nem tudom végig csinálni. Holnaptól azon leszek, hogy elfelejtsem ezt az elmúlt egy évet. El akarom felejteni az itt történteket, amióta megismertem a fiúkat. El kell felejtenem Zaynt is. Nem várhatom, hogy addig várjon rám, amíg csak akarom. Boldognak kell lennie. Egy rendes barátnővel és nem olyannak, mint én. Külön életet folytatunk ezután, még ha legszívesebben vele lennék. Csodálatos érzés lenne, ha biztosan tudhatnám, hogy ezután velem lesz mindig és együtt maradunk. Ha mondjuk lenne egy aranyos kisbabánk is. De igazából ez nem fog megtörténni, sohasem.
- Ní! Mit csinálsz már annyi ideig? - kopog az ajtómon Peter. Felébredve gondolataimból nyitok neki ajtót és megyek megkeresni a dzsekim.
- Nem úgy volt, hogy már nem leszel Sisi? - jön utánam csodálkozva.
- De, igen. Csak, hogy Natalia Sisiként ismer, nekem pedig vele lesz este programom. - vonok vállat, majd felveszem bőrdzsekim, amit a kanapén találtam meg.
- És mégis miről akarsz beszélni vele? Hogy Zayn melyikkőtökkel, miként járt? - nevet kissé lesajnálóan.
- Nem édesem, csupán segítek, hogy össze tudjatok jönni. - adok neki egy puszit majd el is indulok. A helyre megyek, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk és várok.
- Szia! - köszön bátortalanul, amikor megérkezik.
- Szia! - megyek oda hozzá mosolyogva és köszöntöm két puszival.
Elsőnek is csak ismerkedtünk. Ő tizenkilenc éves, Barcelonában élt mindig is és állítása szerint az óta szereti a zenéim amióta kiadtam az első dalom. Amikor már több mindent tudtam meg róla ő kérdezett, de mindig próbáltam minél kevesebbet mondani.
- Amúgy te tényleg jártál Zaynel? - kérdi egyszer csak, miközben alsó ajkába harap.
- Igen. - bólintok halványan mosolyogva.
- Milyen volt? Úgy értem Zayn veled is olyan távolság tartó volt? - amint ezt szomorúan megkérdezi, ledöbbenek. Zayn távolság tartó volt Nataliaval?
- Mit értesz távolság tartó alatt? - próbálok kibújni a válasz alól.
- Amikor meg akartam csókolni többnyire elhúzódott. Sokszor, ha én nem kerestem volna ő nem is foglalkozott volna velem. Ha ment valami rendezvényre sosem vitt el és a turnén is ha Louis nem adja ezt az ötletet, hogy menjek én is Zayn nem visz magával. Ma is csak úgy benyögte, hogy szakítani akar. - meséli kissé könnyes szemekkel, én pedig összevont szemöldökkel nézek rá. Nem értem Zaynt.
- Veled is ilyen volt? - néz fel rám reménykedve, hogy nem ő vele van a gond, hanem Zaynel nincs valami rendben.
- Nem. - rázom, a fejemet mire a lány kék szemeivel kíváncsian néz. Sóhajtva folytatom, amit vár, hogy mondjam. - Velem mindig figyelmes volt, sőt, még most is az. Nem jártunk sokáig, de a kapcsolatunk akkor is megvolt és meg is van. Mármint a legelejétől tudtam, hogy szeret és csak arra várt, hogy beadjam a derekam, hogy járjunk. De miután szakítottunk még utána is nyilvánvaló volt, hogy szeretjük egymást. Nekünk nem volt az, hogy melyik keresi a másikat, mert többnyire mindig együtt voltunk. - mesélek neki elgondolkodva a dolgokon. Natalia megértően bólint.
- Miért szakítottatok?
- Először mert megcsalt. Utána azért nem jöttünk össze, mert én úgy gondoltam, hogy nem helyes. - rázom a fejemet Natalia pedig kissé értetlenül néz rám.
- De miért ne lenne helyes?
- Nem ismered ezt a dolgot, nem tudod az igazat, ezért nem is fogod tudni megérteni. - rázom a fejemet halványan mosolyogva.
- Tényleg kaptál egy kiskutyát Zayntől születésnapodra? - kérdi összevont szemöldökkel.
- Igen. Még a turné alatt. - bólintok, mire neki mosoly fut át az arcán.
- Ez aranyos. - mondja, én pedig rá bólintok. - Tényleg szeret téged. Nagyon is. - mosolyog őszintén, amit furcsállok.
- Te szereted őt? - kérdezek rá, ami egy ideje már érdekel.
- Ezt inkább vonzódásnak mondanám. De amint szakított velem már ez sincs meg. - rázza a fejét, én pedig megértően bólintok. - Lényegében lenne, aki tetszik. Sőt, azt hiszem, szeretem is. - mondja a végén elpirulva.
- Na, kicsoda? - kérdezem mosolyogva, mire ő felnéz rám félénken. Biztos Peter az!
- A bátyád. - motyogja halkan, mire én elégedetten felnevetek.
- Úgy tudtam! - tapsikolok kisgyerekesen, amin ő nevetni kezd. - Figyelj Nat! Az az idióta is tökéletesen beléd van, zúgva szóval találjatok egymásra mihamarabb! És nekem már van egy jó kis ötletem! Én haza megyek nem sokára Barcelonába. Pontosabban holnap már indulok is. Ide már nem fogok visszajönni többé, maximum egy olyan tíz év múlva. Vagy ha úgy érzem itt az ideje. A bátyám is jön velem csak ő később. Azt hiszem, két hónap múlva jön utánam. Addigra azt akarom, hogy összejöjjetek! Ne ügyetlenkedjetek sokáig! - hadarok neki, ő pedig végig bólogat. - Most pedig elmegyek, felhívom Petert, ti ketten elmentek valahova, csak hogy együtt legyetek én pedig haza megyek és alszok. - magyarázok neki mosolyogva, miközben ismertetem a tervet.
- Rendben. - mondja kuncogva. Előveszem a telefonom és már hívom is bátyámat. Alig akarta elhinni, amit mondtam neki. Végül csak annyit mondott, hogy mindjárt itt lesz. Ezt be is tartotta ugyanis tíz perc múlva már jött is. Fejemre adott egy puszit azzal a mondattal, hogy holnap találkozunk és már ment is Nataliahoz. A lánynak csak intettem majd haza gyalogoltam. Amúgy is gyalog voltam, most is jó volt egy kicsit sétálni.
Szóval Zayn nem volt a legkedvesebb Nataliaval. Ezt is fura hallani, hogy ha egyszer a barátnője volt. Hiszen velem mindig rendes volt. Vagy ez csak azért volt, mert Nataliat nem is szerette igazán?