Szuperhősök Világában II. - A Masayoshi kora /BEFEJEZETT/

33. Fejezet - A vihar előtti csend

Szuperhősök világában

33. Fejezet – A vihar előtti csend

Eron szemszöge

Az idő lassan kúszott előre. A levegő egyre sűrűbb formát öltött, mintha maga a természet is visszatartotta volna a lélegzetét. A csendesség, akár egy vastag takaró, ereszkedett le a nagyvárosra. A távolban esőfelhők gyülekeztek, a fák pedig mozdulatlanul álltak. Mintha ők is érezték volna a közelgő vihar előtti nyugalmat. Tudták, ez a csendesség nem fog örökké tartani.

Alexa és testvérei kuncsaftjának, Jasper-nek a cukrászdájában üldögéltünk azon a baljós délutánon. Bár talán még épp délelőtt járhattunk pár perccel. Ki kellett volna találnunk valamiféle tervet a Masayoshi megállítására, viszont mint sejtheted, ezt könnyebb volt kimondani, mint valóban megtenni.

- Kezd kellemetlen lenni ez a csend – szólalt meg Nolen, aki egy ceruzával szórakozott az egyik asztalnál. A kezében forgatta az íróeszközt.

- Ha van valami jó terved, hallgatunk – tette derekára a kezeit Alexa.

- Michael, mennyi embere van itt New York-ban a H.E.R.O.-nak? – érdeklődött Amelia. – Ők segíthetnének.

- Vannak jónéhányan. Főleg a torony lerohanása óta. Az alapterv az lenne, hogy az Emlékek napjáig elfogunk annyi Masayoshi tagot, amennyit csak tudunk, utána meg minden erőnket a vezetők védelmére fordítjuk.

- Megérdemlik egyáltalán? – vetette fel Nolen.

- Ugye tudod, hogy ezalatt az apámról is beszélsz? – mérgelődött a szőke lány.

- Mármint, nem úgy értem, hogy mindannyian rosszak lennének. Viszont az tény, hogy a Masayoshi-t is meg lehet érteni. Megint, nem azt mondom, hogy az eszközeik jók lennének.

- De azt is elfelejted, hogy azóta a vezetők cserélődtek. Már nem azok vannak hatalmon, akik annyi embernek ártottak – szólt közbe Michael.

- Nem hazudok, én is együtt tudok érezni azokkal az emberekkel, akiknek egész életükben egy szörnyű betegséggel kell élniük, ellenben akkor sem helyes, amit tesznek – nézett a fiú felé Amelia.

-323-

- Mint ahogy azt én is kiemeltem – emelte fel kezeit Nolen felháborodva.

- Nem lényeges. A feladatunk még mindig az, hogy megállítsuk őket – állt határozottan Hammond.

- Azt hiszem, ebben mindenki egyet érthet – dörzsölte szakállát Michael.

Ekkor torpant be Emily az üzlet ajtaján. Odahívtuk, hátha tud ötletekkel szolgálni. Bár nem rendelkezett szupererővel, az eszét használhattuk.

- Hoztam nektek sütit – nyújtott nekünk kedveskedve egy dobozt.

- Köszi! Gyere, ülj le! – invitálta Alexa.

- Na akkor hogyan győzzük le ezeket a mocskokat? – tért egyből a lényegre.

- Váó! Nem számítottam rá, hogy ennyire fel leszel lelkesedve – lepődött meg Nolen.

- Azok a rohadékok lerombolták az otthonom, szóval megteszem azt, amit tudok azért, hogy megállítsuk őket. Ha nem is üthetem meg őket, legalább valamit kitalálhatok.