Én és a bankrablás

2 fejezet: A lecsapás

,,Odaértünk a házhoz ami kábé a semmi közepén volt, de a ház az gyönyörű. Kiszálltunk a kocsiból és a bejárat felé kezdtünk el menni. ,,

-Figyeljen kisasszony!-elkezdi a férfi de muszáj volt közbeszakítanom.

-Héé, nyugodtan hívj Zoenak.- mondom.

-Nem lehet. Figyelj itt ebben a házban senki nem tudhatja a másik nevét, korát és a magánéletét. Mindenki új nevet kapott. Mivel te vagy az utolsó rablónk ezért már a többieknek tartottam néhány órát a rablásról és mindenkinek megvan az új neve. Városok neveiről van mindenki elnevezve, vagyis nem mindenki, az én nevem Professzor, engem mindenki így hív.  Te vagy a legfiatalabb itt. És sajnos elkotyogtam, hogy 17 vagy így már ezt tudják rólad.-meséli nekem a Professzor és bevezet a házba egyenesen egy nappaliba. Ott megláttam a többi társamat.

-Sziasztok! Meghoztam az új és egyben az utolsó tagot is, Madridot.-mondja el a többieknek a Professzor. Most komolyan Madrid lettem? Az olyan unalmas de gondolom nincs beleszólásom.

-Hello!-köszönök mindenkinek.

-Madrid bemutatom neked Tokiót, Riót, Denvert, Moszkvát, Oslót, Helsinkit, Berlint és Nairobit.

-Jaaaj szia szivem én Nairobi vagyok-megölel. -Nagyon örülök neked. Olyan fiatal vagy még remélem jóban leszünk.

-Szintúgy-mondtam.

-Professzor nem akarok senkit megsérteni de mit kezdjünk egy 17 éves kislánnyal? Honnan szedted össze?-mondja az egyik srác.

-Denver légyszives legyél kedvesebb Madriddal!-véd meg engem a Professzor

-Hmmm szóval Denver, és te honnan szedted össze azt a nagy pofádat?.-mondom Denvernek mosolyogva.

-Na ezt megkaptad fiam! Egyébként is ne viselkedj így az új taggal.-mondja Denver mellett álló férfi és ad neki egy tockost. Ezen mindenki nevetni kezd. Fiamnak hívta szóval gondolom ő Denver apja.

-Szia Madrid én Moszkva vagyok!-jön oda hozzám a férfi kezet fogni.Látszik, hogy idősebb.-Elnézést kérek a gyökér fiam miatt. -mindenki nevetni kezd.-Én nagyon kiváncsi vagyok, hogy ilyen fiatalon miért vagy bűnöző. Gyere ülj le közénk a nappaliba és mesélj!-mondja majd a kanapé felé veszem az irányt.

-Semmi személyes információ!-mondja hangosan a Professzor.

-Prof nyugi nem a személyiét kérjük csak azt, hogy mesélje el a saját történetét, ahogy itt már mindenki elmesélte.-nyugtatja meg a Professzort egy rövid hajú lány. Azt hiszem ő Tokió.

Leült mindenki a nappaliban. Én egy fotelbe ülök le törökülésben.

-Na halljuk kislány!-mondja Denver.

-Hát oké. Szóval a nevem.....

-Madrid! Ugye ezt akartad mondani?-vág a szavamba a Professzor.

-Jaj elnézést még meg kell szoknom-kuncogok fel.-Szóval engem már nagyon régóta köröz a rendőrség. 10 éves korom óta vagyok a szakmában. A szüleim már kb 20 éve csinálják ezt. Eleinte kisebb postákkal és bankokkal indult az egész, majd időről-időre jöttek a nagyobb bankok és ékszerüzletek.

-Az igen szivem!-szol közbe Nairobi.

-De történtek már másfajta rablások is. Legutóbb  egy lakókocsival csempésztünk narkót.

-Hé ez valami filmben van nem?-kérdezi Rió.

-Igen nekem is rémlik valami!-mondja Berlin.

-Igen tudom, hogy egy filmben van de anyámék tagadják és az mondjak ők találták ki.-nevetek, majd mindenki nevetni kezd. -Hát igen apám nagy filmrajongó. De visszatérve a témára. Nekem nincsenek igazolványaim, csak egyérteműen hamisak. Sok személyim van és egyik sem hasonlít az én adataimhoz.