Párhuzamok

39. rész

A griffendéles lányok - Katie, Angelina és Alicia - örömmel vették tudomásul, hogy Fanny és Fred között nincs harag, sőt talán még nagyobb összhang is lett köztük, erre még George és Lee is felfigyeltek. Bár ezt mindkét érintett tagadta, láthatóak voltak a jelei.
-Nem olvadok el attól, ha egy fiú rám mosolyog!-szögezte le Fanny sokadjára, amikor egyik tavaszi estén a klubhelyiségben ültek.
-Akármilyen fiútól nem is...-kezdte Alicia.
-De egy bizonyostól igen-fejezte be Katie hatalmas vigyorral az arcán.
-Lydia barátnőd is ezt mondaná-hangzott el Angelinától a mindent eldöntő érv.
-Az igaz, de...
-Valld be, Fanny, hogy szereted Fredet!-unszolta Katie, éppen akkor, amikor az említett barátai társaságában belépett a klubhelyiségbe.
-Mi van velem?-sétált oda hozzájuk a fiú.
-Fanny...-kezdte volna Katie, ám Alicia a szájára tapasztotta a kezét, mielőtt befejezhette volna.
-Fannyt az érdekli...van-e valami fejlemény a levéllel?-állt fel a lány és sétált oda Fredhez. -Mert nekem semmi hírem róla.
Ő rögtön megértette, miről van szó, de nem tudta figyelmen kívül hagyni a lány piros arcát és szégyellős mosolyát. Sejtette, hogy Katie nem ezt akarta neki mondani, és remélte, hogy amire gondol a lány érzéseivel kapcsolatban, az valóban úgy van.
-Nem jött válasz. Ráadásul kerül is minket-válaszolta csalódottan.
-Egy csaló, semmi más-állapította meg Fanny, miközben leültek egy másik asztalhoz Fred egyetértő bólogatása közben. -Nem is értem, hogy lehet minisztériumi alkalmazott.
-Mintha ott becsületes emberek dolgoznának...-sóhajtott Fred. -Tisztelet a kivételnek-tette hozzá a lány arcán átfutó dühöt látva, amiért Chloét is akaratlanul ide sorolta.
-Terveztek újra kapcsolatba lépni vele?-érdeklődött Fanny.
Fred szemébe nézve akaratlanul is elmosolyodott és elkapta a pillantását, majd kissé félve nézett vissza rá. Ez a kis jelenet okozta azt, hogy a fiú nem tudott egyből válaszolni, annyira bájosnak és aranyosnak találta a lányt.
-Igazából...
-Hé, Fred! Ezt meg kell hallgatnod!-kiáltott át a klubhelyiség túloldaláról a fiú egyik évfolyamtársa.
Fanny mosolyogva bólintott, jelezve, hogy egyáltalán nem haragszik, ha Fred odamegy hozzájuk.
-Odajössz te is?-pillantott vissza Fannyra hirtelen, aki először nem is tudott hogy és mit válaszolni.
-Én... Nem zavarnék?
-Biztosan nem-mosolygott rá Fred.
Fanny hagyta, hogy felhúzza a székből, majd apró léptekkel követte. Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy a fiúk nem is kérdezik, mit akar a társaságukban. George arrébb húzódott, hogy mindketten leülhessenek, majd egyből elkezdték Fredet beavatni a szerintük igazán vicces történetbe. Fanny nem igazán értette, miről és kikről van szó, nem ismerte a részleteket sem, de udvariasan mosolyogva hallgatta a hatodikos és hetedikes fiúkat. Jól esett neki, hogy Fred - de George és Lee is - időközben rápillantottak, hogy megbizonyosodjanak róla, nem érzi magát kellemetlenül. Emiatt gondolta őket igazán megbízható barátoknak - bár sokszor kívánta, hogy egyikükkel több alakulhasson ki ennél. Egy idő után a figyelmesség ellenére is többet fészkelődött a székén, nyugtalansága jeléül.
-Mi a baj?-súgta neki Fred.
Fanny megborzongott a fiú hangja és lehellete miatt.
-Még házit kell írnom-súgta vissza.
Félt, hogy emiatt kinevetnék és különböző sértésekkel illetnék, ezért nem merte mondani senkinek az apró problémáját.
-Akkor menj nyugodtan-mosolygott rá Fred.
-De mit mondjak?
Szégyellte magát a buta kérdéseiért és griffendéles létére a gyávaságáért.
-Nem kell semmit mondanod.
Pár másodperc múlva Fanny felállt és egy halk "Sziasztok" után a szobája felé sietett, hogy összeszedje a könyveit és pergamenjeit, amikből tanulnia kell. Percekkel később már a lépcsőn sétált vissza le, és éppen rálátott az sarokra, ahol az előbb ült. A helyét Vanessa Spring akarta elfoglalni. "Ki más?", gondolta Fanny. Megállt a lépcső felső harmadában, hogy megfigyelje a jelenetet.
-Naaa, engedjetek ide!-nyafogta a lány mosolyogva.
-Nem lehet-rázta a fejét Lee. -Ez zárt körű társalgás.
-White is itt lehetett-jegyezte meg Vanessa, már cseppet sem az előbbi szerepében. -Én pedig jobb vagyok nála, úgyhogy engem is megillet egy hely.
A fiúk összenéztek és Fred szólalt meg először.
-Ne haragudj, Spring, de sem kedvességből, sem észből nem érsz Fanny nyomába.
Vanessa nem adta fel, hogy bebizonyítsa Fred állításának az ellenkezőjét.
-Ő csak ült itt és mosolygott, az nekem is megy. Most is hová ment? Tanulni. Unalmas stréber.
Néhányan elnevették magukat a megjegyzésen, a Weasleyk-Jordan trió azonban kitartott amellett, hogy Fannyt védjék.
-Ülj csak le, hercegnő-mutatott George gúnyosan az üres helyre.
-De mi akkor nem maradunk-állt fel Lee, az ikrek pedig követték.
Fanny apró mosollyal az arcán indult tovább, és igyekezett észrevétlen maradni.
-Fanny!-kiáltott oda neki a három fiú, mire megtorpant.
-A mi házinkat nem szeretnéd megírni?-tette fel Fred neki azt a kérdést, amit már nem egyszer kísérelt meg az évek során.
-Álmodban-válaszolta reflexből a lány.
Akik csak hallották "Húúú!"-zva és vigyorogva néztek össze.
-Egy próbát megért-vont vállat a fiú, és hagyta, hogy Fanny kisiessen a portrélyukon, egyenesen a könyvtárba, ahol többek között a másnapi sötét varázslatok kivédése elméleti tananyagából készült fel.