Bungou Nyugat

57. Kicsúszott

Yokohama, Dokk Maffia központja, E/3 POV

A túszt szerző csapat úgy egy háromnegyed óra múlva érkezik vissza a küldetésükből, mellettük Kazinczy Ferenccel, aki magát kihúzva sétál a csapat mellett és akinek a kezei bilincsben vannak. Dazai, ahogy Fyodorral is tette most is a fogoly vállán tartja a kezét, hogy megelőzze a támadást.

Madách volt olyan kedves, hogy vissza úton elmagyarázta a japán férfinek, hogy Kazinczy Ferenc képessége bár ártalmatlan virágbokroknak néz ki igazából gyilkos méreg. Ahogy a magyar férfi ezt mesélte neki a Figyelős úr csak vigyorgott, mintha még mindig a helyzet ura lenne, aztán félvállról megjegyezte, hogy akkor nem kell tőle félni, ha tövisbokrot látnak mellette. Persze azonnal hozzá tette, hogy nincs az az isten, hogy Madách Imre azt lássa.

Lényegben a lényeg, a csapat diadalmasan ért haza mellettük a tússzal. Petőfi Sándor már éppen kinyitotta volna a cella ajtaját, hogy elzárják a foglyot, mikor Kazinczy izmai megfeszültek és egy "Oh!" sóhaj hagyta el az ajkait, mielőtt alakja szó szerint köddé vált volna és csak a csörögve a földre zuhant bilincs maradt a helyén. Ugyanebben a pillanatban megcsörrent Madách Imre telefonja.

- Főnök rossz hírem van! Apa visszarángatta Mórát. - Hadarja a telefonba Ignotus Pál.

- Igen, észrevettem. - Sóhajt a Nyugat feje arcán egy igen csak csúnya fintorral. - Menj biztosítsd a helyzetet Pali! Mi kitalálunk valami mást. Értesítelek, ha megvagyunk. - Mondta a férfi és egy elköszönés után letette a telefont.

- Vissza a tervező asztal mögé? - Kérdezte Dazai felvéve a bilincset a földről.

- Nincs más választásunk. Valahogy muszáj ártalmatlanítanunk a Figyelőt. - Nyomkodja meg a nyakát a magyar férfi, mielőtt sarkon fordul és mintha az egész hely az övé lenne elindul fel az emeletre.

- Nem lenne egyszerűbb megkérdezni a barátodat, hogy mi fog történni? - Tudakolja kíváncsian a fiú felé fordulva Dazai.

- Nem sok értelme van. - Rázza meg a fejét Petőfi, majd beletúr a hajába és lehunyja a szemeit, mielőtt nyögne egyet és vörös íriszeivel a japánra nézne. - Ahogy Jani szokta mondani. A jövő minden pillanatban változik. Ő csak az éppeni legvalószínűbb verziót látja, de az emberek döntései folyamatosan változtatják a jövőt. Ezért csak akkor lép közbe, ha valamit meg akar akadályozni. - Magyarázza a fiatal férfi, majd megrázza magát. - Jobb, ha most megyünk maffiózó. Imre nagyon rossz kedvében van. Nem akarok a haragjával szembe kerülni. - Rázza ki a hideg a magyar fiút.

A Yokohomai maffia jelenlegi feje pedig csak biccent egyet és a fiú társaságában elindul a nagy terem felé, ahol valószínűleg éppen parázs vita folyik a következő lépésekről. Mikor a páros megérkezik szinte vágni lehet a feszültséget a levegőben. Dazai egyszerűen helyet foglal Fyodor mellett, Petőfi pedig Arany János mellett.

- Ahogy elnézem Móra visszajött. - Szólal meg nagy sokára József Attila.

- Ja, Hugó visszarángatta. - Erősítette meg az állítást Madách.

- Amúgy mi köze van az emlegetett úrnak ahhoz, hogy a fogoly köddé vált? - Tette fel a kérdést Dazai.

- Móra Ferenc, nemzetisége magyar, a Figyelő nevű szervezet kutatója, képessége A rab ember fiai. Képes az általa kiválasztott embereket maga mellé idézni, legyenek azok bárhol. Egyfajta teleportációs képesség. Aktiválásának követelményei ismeretlenek. - Kap a jelen lévő csapat egy kis monológot Selmától, aki most kivételesen egy laptop képernyőjét bámulja.

- Ennek mind most néztél utána? - Pislogott nagyokat Rejtő Jenő, mire a nő vigyorogva felnéz rá.

- Nem! Szerintem fejből tud mindenkit aki fontos. - Szólalt meg Zofia az emlegetett nő mellett, majd ránézett a laptop képernyőjére. - Halvány fogalmam sincs mik ezek a számok, de ha tippelnem kell szoftverfejlesztő program. Egyszer kiiktattam egy szoftverfejlesztőt annak nézett ki így a gépe.

- Egy feltörhetetlen rendszeren dolgozok, amin tárolhatjuk az információinkat. Ha végeztem Michael tudnál írni hozzá valami történetet, hogy tuti ne tudjon illetéktelen belenézni? - Néz könyörgő szemekkel a szemüveges férfire a szőke hölgy.

- Elkezdek gondolkodni rajta. - Mosolyog kedvesen vissza Michael Ende.

- Jó és most mi legyen? - Teszi fel hirtelen a kérdést Karinthy Frigyes, mire mindenki egy emberként néz Madách Imrére, aki a hajába túrva fekszik az asztalon, mintha részeg lenne, szemüvege a feje tetején.

- Nyíltan nem támadhatjuk meg őket, annak semmi értelme se lenne. - Gondolkodik el Fyodor.

- Annak se, hogy én menjek max kémkedni tudnék, de már van két téglánk is. - Rázza meg a fejét Gogol.

- A mi képességeink nem jók szinte semmire ebben a helyzetben. - Morog József Attila és nézi még mindig komoly arccal Madách Imre feje búbját.

- Most, hogy náluk van az instant teleportáló, így semmi értelme sincs, hogy bárkit elfogjuk, mindenki ki tud szabadulni. - Magyarázza Ranpo.

- Kivéve, ha őt sikerül elfogni. - Teszi hozzá Dazai. - Viszont ezzel ők is tisztában vannak, úgyhogy biztos folyamatosan szemmel fogják tartani. - Fogja meg az állát és merül el a gondolataiban.

- Megoldás kapjatok el mindünket egyszerre. - Jön egy idegen hang az ajtó irányából, ami eléri, hogy mindenki meglepetten forduljon felé.

A terem ajtajában a fiatal Széchenyi István mellett egy a gyerekhez hasonlóan felemás szemű úriember áll, aki egy sétapálcára támaszkodik és komoly tekintettel néz végig a szobában tartózkodókon barna tincsei alól.

- Dessewffy. - Biccent egyet a Dekadencia feje.

- Yda. - Viszonozza az üdvözlést az úr. - Hallottam gondban vagytok. - Húzódik egy lusta mosoly a láthatóan módos úriember ajkaira. - István bátorkodott felvilágosítani. - Magyarázza, majd sóhajt egyet. - Az istenit nem tudjátok az illemet, kínáljátok már meg hellyel a vendéget. - Forgatja meg szemeit a férfi.

- Segíteni akarsz nekünk József? - Húzza fel az egyik szemöldökét kérdőn Madách Imre.

- Hát ha mást nem megpróbálni segíteni. - Vonja meg a vállát.

- Ez esetben foglalj helyet tata. - Kuncog a Nyugat feje és áll fel, hogy a saját helyére mutasson.

- Tata az öreged az! - Villannak meg a szemei a férfinek, ahogy felkapja a sétapálcáját és leül a székre. - Szóval, ahogy mondtam a legegyszerűbb, ha egyszerre kaptok el minket. Nem hiszem, hogy Mihály arra számítana. - Mondja komolyan. - Ők az új barátaitok? - Néz kérdőn a japánokra, majd elismerően Dosztojevszkire.

- Munkatársak. - Jegyzi meg Ady Endre.

- Beszélj a magad nevében André! - Jegyzi meg József Attila és nézőpontját igazolandó ad egy gyors csókot a mellette ülő Ranpo arcára.

- Hé! Menjetek szobára. - Húzza fel az orrát a Dekadencia Hercege.

- Ne legyél már ilyen karót nyelt. - Kuncog Karinthy.

- Áh, a K-k is itt vannak. - Pillant az említettek felé Dessewffy.

- Helló. - Csicsergi egyszerre a két férfi.

- Nektek nem Agathaékkal kellene lenni? - Tudakolja a Figyelős úr.

- Itt felejtett minket. - Vigyorogják a K-k.

- Valóban? Most kíváncsi lettem. István el kell mesélned az esetet. - Nevet halkan az úr.

- Majd később, most inkább avasd be őket a tervedbe. - Mondja ajkain egy gonosz vigyorral Széchenyi aki eddigre már nyakig visszamászott a papírjai közé, így most úgy néz ki, mint valami őrült tudós.

- Van egy terved? - Szól közben Madách.

- De mennyire, hogy van! - Vágja rá a férfi vigyorogva.