My faith in your eyes (bxb) HUN

...boom (part 21)

...robbanás 

Edmond

Az ágyra kuporodva figyeltük, ahogy az időzített megosztás óráján peregtek a másodpercek. Dariela lelkesen, hangosan számolt a végén, amitől előrehozott szilveszter érzetem lett. A videó nyilvánosságra került, és - ahogyan arra számítottam is -, ezután órákig nem történt semmi. Szétfeszített az izgalom belülről, hiába tudtam, hogy hosszú idő lesz, mire felfedezik az emberek, mégiscsak ráléptem egy útra ezzel a videóval, és kíváncsian vártam, hová vezet majd. Dariela lelkesen csicsergett mellettem, egy idő után mégis eluntuk magunkat és elhatároztuk, hogy megnézzük, mit csinálnak Vinék odalent. Úgy vigyorogtam a Delusion poszteren feszítő Daeganra, mielőtt kiléptem az ajtón, mintha azon keresztül láthatott volna engem. Végigbeszélgettük a reggelt, és az üzenetei alapján eléggé sűrű napja lesz. Nem számítottam rá, hogy gyakran írni fog, így nem igazán volt szükségem a telefonomra, az a laptopommal, és az annak a képernyőjén látható, egyelőre teljesen üres megtekintési és egyéb statisztikákkal együtt magára maradt Dariela szobájában. Miközben lefelé haladtam a lépcsőn, az üzenetváltásunk járt a fejemben.

Daegan:

Ha legközelebb nálam alszol, másik pólót adok. Rájöttem, hogy nagyon ciki az illatod miatt a saját zenekarom pólójában aludni.

Edmond:

Ha akarod, adhatok egyet holnap. Remélem, hogy az illatom segített abban, hogy zavartalanul tudj aludni. Hogy érzed magad?

Daegan:

Jól. Azt hiszem, tényleg segített. Nem mondom, hogy egyszer sem ébredtem fel, de nem emlékeztem utána semmi szörnyűségre, és hamar vissza is aludtam. Jó hatással vagy rám.

Edmond:

Nagyon jó ezt hallani.

Daegan:

Milyen ott lenni a családoddal? Dariela még mindig nem sejt semmit?

Edmond:

Velük mindig nagyon jó. Állandóan azt kívánom, hogy bárcsak Vin és Anne lennének a szüleim. Tökéletesen boldog gyerekkorom lehetett volna. Nagyon izgatottak amiatt, hogy megismerhetnek téged. Dariela egész este faggatott, de most nem csak rólad. Miután kiderült, hogy jártam nálatok, nagyon kíváncsi lett a többiekre, hogy tényleg olyanok -e a valóságban, mint ahogyan azt a rólatok keringő információk alapján el lehet képzelni. 

Daegan:

Nem kell, hogy a biológiai szüleid legyenek, Anne és Vin akkor is sokkal inkább a szüleid. Én is nagyon várom, hogy megismerhessem őket. És Darielát is. Biztos nem lenne jobb, ha nem akkor kapna szívrohamot, amikor belépek az ajtón, hanem fel tudna készülni előre? Mik a pletykák arról, hogy milyenek vagyunk? Sosem foglalkoztam ilyenekkel, de most már érdekel, Dariela szemszögéből eddig milyennek tűntünk.

Edmond:

Viccelsz? Olyan fordulatszámon pörögne, amíg ide nem érsz, hogy azt senki sem tudná kezelni. Lehet, hogy szólok neki kicsivel azelőtt, hogy megérkezel, de nem érdemes túl sok időt hagyni arra, hogy belelovallja magát az izgalomba és kikészítse magát vele, meg minket is. A pletykák... Főleg rólad hallottam beszélni az elmúlt években, a rajongói vélemények alapján te egy veszélyes aurájú adonisz vagy, hihetetlen hanggal megáldva. Nem vitatkozom. Talán csak a veszélyes aurával, egy kicsit. A többiek értékelése is viszonylag akkurátus, bár meglepően komolytalannak tartják Robbot, pedig számomra neki mindenki zenekari apukája kisugárzása van. Aidenről nagyon nem tudják az emberek, mennyi háttérmunkát végez, de hát Dariela mondta, hogy rengeteg vicc szól arról, hogy a dobosok senkit sem érdekelnek, úgyhogy ez normális. Mondjuk nem hiszem, hogy ez komolyan megérintené Aident. Chris megítélése meglepően más, mint amilyen veletek otthon. Egész komoly rajongótábora van, sokan szeretik a titokzatos zenei géniusz imidzset, amit a szóbeszéd felépített neki. Denis pedig eléggé sztereotíp rocksztárként van elkönyvelve. Azt hiszem, komolytalanabbnak látják őt is, mint amilyen valójában.