Larry one shots

Morning coffee

Harry:

Ásítozva hallgatom a túlságosan is hiperaktív legjobb barátnőmet, ahogy őrülten mutogatva magyaráz egy lányról akibe azután lett szerelmes, hogy bevásárlóközpontban egymásra néztek fél másodpercig. Luna kegyetlenül gyorsan beszél és erős olasz akcentusa sem segít, hogy megértsem amiről magyaráz. Nagyon koncentrálnom kell, hogy legalább a mondandója felét felfogjam és reagálni is tudjak rá.
Az egyik kezemre támaszkodva kómásan kevergetem a forrócsokimat a szemüveges lány arcát nézve, ahogy csak beszél és beszél, néha-néha a füle mögé tűrve az egyik hullámos világosbarna tincsét.

- ...és most nem tudom mikor látom legközelebb. Harry te egyáltalán figyelsz? - kérdez rá, mire összerezzenek.

- Igen csak... Nagyon korán van - nyavajgom megdörzsölve az arcom. Mivel ma van Luna szülinapja, nálam aludt, hogy a mai napot együtt tölthessük. A családja Olaszországban él, ő egyetem miatt jött ide Londonba még egy éve, és mivel én vagyok az egyetlen igaz barátja, ő pedig nekem, így szinte egyfolytában együtt vagyunk. Megígértette velem, hogy nem adok neki ajándékot, csak töltsem vele a napot. Luna nagyon korán fel tud kelni, hogyha van hozzá motivációja, egyébként délig is képes az ágyban fetrengeni. Én mindig is korán kelő voltam, de azért reggel hatkor, ráadásul hétvégén én sem szeretek kimászni az ágyból.

- Ne hisztizz Harold, ma úgyis sok dolgunk lesz még. Elmegyünk vásárolni, kajálni, átmegyünk hozzám ruhákat próbálgatni és körmöt festeni, este pedig melegbárba - sorolja a terveit, de ahogy az utolsót kimondja, majdnem félrenyelem a kakaómat.

- Mit mondtál? - kérdezem vissza köhögve.

- Melegbárba.

- Melegbárba?

- Oda.

- Luna, nem hiszem, hogy ez jó ötlet... - húzom el a számat. A legutolsó kapcsolatomnak két éve lett elég csúnyán vége, akkor még tizenhét voltam. Szeretem a szingli életet és amúgy sem voltam soha nagy bulizós fajta, inni sem nagyon szeretek. Pasizni meg nem tudok...

- Ugyan már Hazz! Egy éve ismerlek és még sose láttalak pasizni! Meg egyébként is, ma van a szülinapom, szóval ígyis-úgyis elrángatlak - néz rám szürke szemeivel és játékosan meglöki a vállam.

- Szóval semmi esélyem kibújni alóla, ugye? - kérdezem egy kis mosollyal az arcomon, pedig már tudtam is a választ. Luna vigyorogva megrázza a fejét és bekapo egy villát az óriási csokis sütiből, amit reggelinek szánt. Nem is értem, hogyan tud egy ekkora kalóriabombát betolni reggel fél nyolckor.

Felemelve a bögrémet kortyolok a langyos italomból, amikor a kávézó ajtaja csinlingelve kinyílik, én pedig majdnem kiköpöm a forrócsokit a látványtól. Az ajtón egy nálam kicsit alacsonyabb, de biztosan idősebb férfi lép be, fekete kabátban és sötétzöld magas nyakú pulcsiban. Komótosan sétál fekete farmerba bújtatott lábaival a mellettünk lévő asztalhoz és kabátját a háttámlára terítve ül le, majd kezdi el nézegetni a menüt. Teljesen elbambulva bámultam a jövevényt.

Gyönyörű férfi. Kényelmesen terpeszkedik a kétszemélyes asztalnál, miközben tetovált ujjaival lapozgatja a menüt. Vékony szemöldöke néha felfelé emelkedik, ahogy olvassa a széles választékot. Pisze orra, és igen erős arccsontja van, amit egy pár napos borosta díszít. Vékony ajkai vannak, de annál jobban kívánatosak. A szemeit sajnos nem látom teljesen jól. Gesztenyebarna haja kétoldalt kicsit fel van nyírva és kócosan terült el a feje tetején.

Luna szemöldökráncolva pillant balra, hogy lássa min csurgatom ennyire a nyálamat. Amikor meglátja a férfit, kikerekedik a szeme és csodálkozva néz rám.