Outer Banks-Váratlan változások (FF)

30. f e j e z e t

Emma szemszöge

Rafe-el tehát beültünk egy étterembe, és amíg vártunk a pincérre, beszélgetésbe elegyedtünk.
-Ezután nem megyünk el szörfözni?-kérdeztem, és közben elmosolyodtam.
-Normális vagy? A szörfözés egy nagy sz@r-röhögött ki, mire nekem eltűnt a mosoly az arcomról. Eszembe jutott, amikor JJ-ékkel róttuk a hullámokat, majd minden alkalommal, mikor beestünk a vízbe, csak nevettünk... Gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot, nehogy a szomorúság úrrá legyen rajtam, majd visszafordulva Rafe felé, próbáltam higgadtan normális választ adni.
-Szerintem a szörfözés tök jó dolog. Ha te nem akarsz jönni, attól én még megyek, jó?-mondtam végül.
-Felőlem-vonta meg a vállát közömbösen, engem pedig egyre jobban dühített.
-Na jó, elárulnád, hogy mi bajod van???-lettem ideges és förmedtem rá.
-Nincsen semmi bajom-felelte furcsán nézve rám.
-Akkor miért viselkedsz velem ilyen hidegen? Még csak most jöttünk össze!
-Higgadj már le, most jön egy pincér-próbált csitítani Rafe, mintha egy három éves kislány lennék.
-Jó reggelt fiatalok, hoztam az étlapokat! Segíthetek valamiben?-nézett ránk felváltva az említett pincér.
-Igen, segíthetne-álltam fel időközben az asztaltól, mire Rafe és a férfi is kérdőn nézett rám. Az előbbi azért, hogy mégis hová készülök, az utóbbi pedig azért, hogy megtudja, miben segítsen.
-Igen?-kérdezte a férfi.
-Normális pasit szeretnék-vágtam rá unottan, és otthagytam az éttermet.

A gondolataim folyamatosan Rafe körül cikáztak, hogy mégis miért volt ilyen bunkó, de végül arra jutottam, hogy egy kis szörfözéssel enyhítek az idegességemen. Hazamentem gyorsan a bikinimet felvenni, majd fogtam a szörfdeszkámat, és bementem a tengerbe, készülve a következő hullámokra.

Sarah szemszöge

-Na akkor ki jön velem egy szörfversenyre?-kérdezte JJ, mikor már mindannyian a vízben voltunk, rajta a szörfdeszkáinkon.
-Én!-emelte magasba a kezét Pope és Kie, nekem meg megakadt a tekintetem a távolból valakin.
-Srácok!-szóltam, mire valamennyien rám néztek.-Az ott nem Emma?-hunyorogtam a nap miatt, ugyanis nem messze tőlünk szörfözött a lány fürdőruhában.
-Ezt nem hiszem el! Ennek a ribancnak mindenhol ott kell lennie??-lett azonnal ideges JJ.
-Jajy, nyugi már!-nyugtatta le Kie, bár ő is ideges volt egy kicsit.
-Okééé, tegyünk úgy, mintha ott sem lenne, oks?-vetette fel Pope a zseniális ötletét.
-Barom, és ha észrevesz?-fordult felé értetlenül John B.
-Hát...akkor végünk-vonta meg a vállát Pope.

Igyekeztünk tudomást se venni az ujdonsült flúgosról, de pár perc után mintha egy sikolyt hallatott volna a csaj, mire odanéztünk, és a nagy hullám, ami valószínűleg fellökte a deszkáját, amin meg ő volt rajta, most a víz alá sodorhatta őt.
-Most mit csináljunk?-kérdeztem ijedten, mert oké, jelenleg elég rosszban vagyunk Emmával, azért mégse akarjuk (legalábbis én, meg szerintem Kie), hogy meghaljon egy nagyobb hullám miatt.
-Semmit. Az ő baja, hülye volt, ott marad a víz alatt-vonogatta a vállát JB.
-John B...-néztem rá elhűlve.
-Mi van?-vágott meglepett arcot.
-Srácok, ez nem játék, mi van ha megfullad?-ijedt be Kiara is.
-Kihozom onnan-mondta hirtelen JJ, mire mi mielőtt bármit is reagálhattunk volna, odaúszott a deszkájával Emma felé, aki még mindig a víz alatt volt.

Emma szemszöge:

Akkor tértem legközelebb magamhoz, mikor arra eszméltem fel, hogy a Snecik állnak körém, és aggódva vizsgálják az arcom, hogy élek-e még egyáltalán.
-Mi történt?-ülten fel rögtön, és persze zavarba is jöttem attól, hogy most én vagyok a középpontban. Megint. Sajnos.
-Hát láttunk téged a távolból szörfözni, az egyik pillanatban minden cool, a másik pillanatban pedig egy nagyobb hullám fellökött téged, JJ kihozott téged a partra, és azóta mi is kijöttünk, hogy lássuk, megvagy-e-mesélte Pope.
-Ó...köszönöm-fordultam feléjük még mindig zavarban, viszont hálásan, mire egy kényszeredett mosolyt küldtek válaszul.-Hogyhogy...nos...-dadogtam-hogyhogy megmentettek engem azután, ahogy viselkedtem veletek?
-Attól még, hogy Flúgos lettél, még azért nem akarjuk, hogy hallott legyél-sóhajtotta Kie.
-Még?-vicceltem el a dolgot, de senki nem nevetett. És ez fájt. De megértem.-Bocs...
-Segáz-legyintett JB.
-Hát akkor én most megyek, vagy mi-makogtam, majd felálltam és indulni készültem.
-Na és most mész vissza a fajtádhoz?-szólt utánam JJ, mire összeszorított fogakkal visszafordultam feléjük egy pillanatra.
-Igen...nekem már csak ők maradtak-suttogtam olyannyira, hogy csoda, hogy ha meghallották.

~
Szó szerint én magam se hiszem el, hogy ki tudja mióta volt a legutóbbi fejezet, de végre kiraktam egy részt. Nem szeretnélek titeket most azzal untatni, hogy miért nem volt rész, de elég annyi, hogy nem volt kedvem írni, de ma valami csoda folytán megjött hozzá a kedvem. :) Főleg egy ilyen zűrös időszakomban nem ígérhetem, és nem is ígérem, hogy újra rendszerességgel lesznek mostantól részek, de igyekszek! Ui.: legyenek mostantól a fejezetek után ilyen kis leírások? :)