Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

4. rész

NaRa szemszöge

- Hé YoRa ne szaladgálj ide oda mert még nekimész valaminek a végén. -szólok rá kedvesen de határozottan lányomra, ki ügyet sem vetve mondandómra rohangál tovább.

- Ne aggódj anya nem lesz bajom. Hol van harabeoji? Azt mondta ide fog jönni. -áll meg a kanapé előtt és lebiggyesztett ajkakkal pislog rám. De imádom!

- Biztosan dolga akadt kincsem. Tudod jól, hogy a nagypapának sok tennivalója van a cégnél. -megyek oda hozzá és jól megölelem.

- Tudom de akkor is... megígérte.

- Biztos jönni fog ne aggódj. Tessék nézz valamit a telefonon -adtam oda készülékem- addig én folytatom a munkám.

- Oké.

Persze hogy azonnal felvidult és hatalmas mosollyal ugrott fel a kanapéra. Istenem ezek a mai gyerekek... Pedig ritkán adok neki bármiféle technikai kütyüt de esküszöm már lassan jobban ért hozzá mint én. Hihetetlen.

Ahogy YoRa a játékba én úgy vetettem bele magam újra a munkába. Egy csomó mindent kell még kinyomtatni és aláírni ami még kellhet ehhez az új apa féle remek kampányfogáshoz. Persze tudom mennyire jövedelmező lesz, hiszen valóban a BTS a leghíresebb kpop banda szerte a világon, de... mégis vannak kétségeim. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tartok ettől a munkától. Mert igen is tartok. Igaz rengeteg idő eltelt már, s lehet ő teljesen el is felejtett, de akármennyire is igyekszem maximálisan közömbös maradni félek ha eljön a megfelelő pillanat nem fog menni. Nem azért mert ne akarnám hanem egyszerűen túl sok lesz nekem ha újra találkozunk. Persze tudom, hogy bátran vállaltam a munkát és profizmust ígértem az apámnak amivel egyébként nem is lenne gond, viszont fenntartásaim vannak a közös munka kapcsán. Nem is az zavar, hogy ismételten beszélnem kell velük hanem az, hogy mi lesz ha JeongGuk egyszercsak felhozza a múltat? Jó, oké erre kb 1% az esély de akkor is. Mit mondjak neki? Hiszen én már férjnél vagyok, más felesége lettem, míg ő megélte az álmait és világsztár lett. Hogy fogom ezt neki(k) elmondani? Vagy a közös projekt folyamán úgyis kiderül? Bizonyára ki fog, ehhez kétség sem fér. De mi lesz akkor ha azokután feszültség lesz? Nem akarok mérgező körülményeket teremteni arra az időre amíg itt vannak. De az is lehet, hogy egyáltalán senkit sem fog meghatni vagy érdekelni, hogy Daniel a férjem vagy sem. Lehet ez zavar igazán?

Annyira belefeledkeztem a munkámba, hogy mikor elkezdett csörögni mellettem a vezetékes telefon majdnem leestem székemről. Már csak nevettem magamon úgy vettem fel a készüléket.

~ Igen tessék?

~ Jó napot Mrs. Rees, Sabrina vagyok. Mr. Rees az irodájába kéreti sűrgősen.

~ Rendben máris megyek. Kérem küldjön valakit a lányomhoz aki figyel rá míg távol vagyok.

~ Rendben hölgyem, máris intézkedem.

Miután letettük a telefont odamentem YoRahoz és elmondtam neki most bizony el kell mennem egy kis időre mert Daniel látni akar. Kicsit elszontyolodott de miután megígértem, hogy este csapunk egy nagy palacsinta partyt mosolya azonnal visszavarázsolódott arcára.

A felvigyázó hamar megérkezett én pedig siettem a tizedikre, hogy megtudjam mi olyan sűrgős ami nem várhat. Mikor kiszálltam a liftből kezdett nagyon rossz sejtésem lenni. A folyosón álló ázsiainak látszó öltönyös pasasok bizony túlságosan is ismerősek voltak nekem ahhoz, hogy szinte azonnal rájöjjek mi vár rám odabent. Máris itt lennének? De hogy? Ilyen hamar? Nem úgy volt, hogy csak pénteken jönnek? Ez új. Ahogy elhaladtam a négy férfi előtt bizony ketten belőle szinte azonnal felismertek és döbbenten meghajlással üdvözöltek. Kínos volt számomra, nem is kicsit, de mivel az igazgató lánya vagyok nem engedhetem meg magamnak, hogy ez a kis antrocitás megtörjön. Hiszen ha attól bestresszelek, hogy ez a két testőr felismer akkor mi lesz velem ha bemegyek oda? Nem! Nem viselkedhetek így! Egyenes háttal, magabiztosan nyomtam le a kilincset és léptem át a folyosó és az iroda közti határokat. De a fene nagy elszántságom addig tartott míg meg nem pillantottam azt a sötétbarna szempárt amit már hosszú évek óta csak képernyőn keresztül láttam. Az agyam azonnal vészriadót fújt, és mielőtt látványos lenne a fennakadásom gyorsan kikerültem a csoportba tömörült társaságot és odasiettem Daniel mellé.