Outer Banks-Váratlan változások (FF)

31. f e j e z e t

Kie szemszöge:

-Hát ez gyorsan jött, gyorsan ment-hangzott a mondat JJ szájából, Emma után nézve.
-Nem kéne utána menni? Itt az alkalom, hogy újra a csapat része legyen!-érveltem logikusan.
-Kie, Emma már Flúgos-fogta a fejét unottan JB.
-De hát...
-Nincs de hát!-zárta le a témát a fiú, majd odaült Sarah mellé, aki megszólalt:
-John B, Kie-nek igaza lehet! Most például Emma nem tűnt bunkónak, mint a bulin, talán nem is Flúgos!
-Most...-forgatta a szemét JJ.
-Nektek nem hiányzik?-fordultam kérdőn a srácokhoz, akik összenéztek és elkezdtek nevetni.
-Mi olyan vicces?-ráncolta a szemöldökét Sarah.
-Hát csak olyan humoros, hogy azt hiszitek, hogy nekünk hiányzik az a béna csaj-nevetett Pope.
-Ne már!
-Kie, ne mondjátok, hogy nektek hiányzik ez a csitri-nézett ránk lesajnálóan JJ.
-Nem, de egy kicsit mégis...-ingattam a fejem.
-És nem csitri!-védte Sarah Emmát.
-Jajj, ti lányok...-legyintett lemondóan JB.

Emma szemszöge

Miután a Snecik megmentettek attól a nagy hullámtól, fura érzések kavarogtak bennem. Jó volt újra köztük lenni, mégis volt ott a levegőben egy kis feszültség, de ez persze jelenleg természetes, hisz utálnak. Lehet, hogy most már Flúgos lettem (bár ebben nem vagyok annyira biztos), attól én még egyáltalán nem utálom őket. Sőt, hiányoznak nekem. Főleg JJ. Ő a legjobban. Ő volt az első a csapatból, akit megismertem, és már az elejétől fogva iszonyú barátságos volt velem. Most pedig ki nem állhat. És talán meg is érdemeltem, hogy megcsalt engem. Hiányzott Kiara is, a régi legjobb barátnőm, aztán Sarah aki olyan volt, mintha a nővérem lenne, és John B és Pope az igazi barátokat jelentették számomra. Ők voltak az igazi barátaim. De mindent elszúrtam...

Elmentem a Cameron házához, hogy beszéljek vele. Vagyis Rafe-el. A helyszínhez odaérve odaléptem az ajtóhoz és csengettem. Vártam pár másodpercet, és nyílt is az ajtó, amit Sarah húga, Whezzie nyitott ki, aki meg is lepődött, hogy ott állok vele szemben.
-Emma? Szia!-köszönt furcsállva, hogy mit keresek itt.
-Sziaa Wheez! Rafe itthon van?-kérdeztem tanácstalanul.
-Igen, fent van a szobájában-mutatott az emeletre a 13 éves lány, mire mosolyogva bólintottam, és bementem a hatalmas házba, pontosabban Rafe szobájába, aminek az ajtaja zárva volt. Itt most kopogtam, nem csengettem (fura lenne, ha egy szobaajtón lenne csengő), de nem kaptam választ, így hát benyitottam. Nos, hiba volt. Ugyanis a barátom és egy ismeretlen lány volt az ágyon öltözetlenül, és hát...na igen. Könny szökött a szemembe, és pofán csapott engem a második megcsalás, ami utolért engem. Leblokkoltam, reménykedtem, hogy csak rosszul láttam, és az nem Rafe, de hát melyik más fiú lenne a barátom szobájában Ő helyette? Elkapott a düh, de egyben a szomorúság is, hogy ilyen emberek tudnak ilyen módon megcsalni. Majd hirtelen elszállt az agyam, és rájuk kiáltottam:
-Rafe!-ja, ennyit sikerült kinyögnöm, de legalább erre odanézett. A szeme orbitálisan kigúvadt, teljesen ledöbbendt, hogy ott állok, ahogy én is, de én azért, mert nem voltam képes elhinni, hogy ez tényleg Rafe.
-Emma...megtudom magyarázni!-pattant fel rögtön, és magára kapta a ruháit, ahogyan a csaj is sietősen.
-Jajj, ne gyere már nekem ezzel a kamu elcsépedt szöveggel, amit a filmekben szokták mondani!-forgattam a szemem idegesen.-Én megbíztam benned! Miattad hagytam hátra a Sneci barátaimat és a pasimat! Látom, nem érte meg!
-Kérlek, hadd magyarázzam meg!-könyörgött.
-Nem! A közel két napos kapcsolatunknak ezentúl vége!-mondtam egyszerűen, és már léptem volna az ajtóhoz, amikor Rafe utánam jött, és magához húzott.
-Kérlek!-kérlelte, majd a száját az enyémre tapasztotta. Nem számítottam rá, hogy hirtelen megcsókol, és most, hogy pár perce csalt meg, a csókja nem tűnt most romantikusnak, sokkal inkább undorítónak, ezért rögtön el is húzódtam tőle.
-Vadbarom!-adtam neki egy pofont, majd otthagytam azt a rohadt szobát, és igazából egy egész Cameron házat.

Sírva érkeztem haza, és szerencsére nem volt otthon senki, tehát nyugodtan zokogtam. Nem ezt a kemény egy napos kapcsolatot fogtam fel drámaiként, hanem magát azt, hogy Rafe megcsalt. Másodjára csaltak meg immáron az életemben...Ez méginkább szíven ütött, és így hát tovább kínlódtam és kínlódtam. A házban lévő összes csokit és chipset (na meg a nutellát) felzabáltam a fájdalom enyhítésére (ami nem nagyon sikerült), na meg az összes létező zsebkendőt is sikerült elhasználnom. Tragikusan festettem, a sminkem elkenődött, a szemem olyan vörös volt, mintha éppen kötőhártya gyulladásom lenne, na meg tiszta piros volt az egész arcom. Jó na, lehet, hogy ennek a ,,szakításnak" nagy feneket kerítettem, de tényleg megviselt az a tény, hogy a ,,barátom" elhidegült tőlem, és megszegte a hűségét. Jó, ez úgy hangzik, mintha több évig jártunk volna, de az érzéseimnek nem fogok hazudni!

Két óra elteltével, valamikor délután, úgy döntöttem, hogy kimegyek a friss levegőre, hogy egy kicsit magamhoz térjek. Előtte persze egy kicsit változtattam a külsőmön, vagyis lemostam a teljesen elkenődött szempillaspirált, majd utána némi hezitálással felraktam egy vízállót. A zokogásaim miatt a szám teljesen ki tud száradni, ezért raktam fel ajakbalzsamot is. Ezzel a két csodaeszközzel legalább úgy néztem ki újra, mint egy ember, nem egy zombi. Hurrá!

Jelenleg a parton sétálgattam, és az élet hatalmas nagy problémáin tűnődtem, mikor hallottam egy hangot magam mellől.
-Emma!
Oda sem nézve válaszoltam:
-Menj innen Rafe, nem érted, hogy szakítottunk???
Ám Rafe helyett egy teljesen másmilyen hang szólalt meg, amire odakaptam a fejem.
-Rafe? Szóval ti jártatok?-csodálkozott JJ, zsebredugva a kezét.
-Ja. Úgy egy napig-rágtam a szám szélét kínosan.
-Döntöd a rekordod, azt látom-jegyezte meg, és bár szórakozottnak tűnt, nem lettem ettől vidámabb.
-Vicces-forgattam a szemem idegesen. JJ némán ácsorgott mellettem, majd közelebb jött, amitől a pillangóim feléledtek a gyomromban, és amiket eddig nem is nagyon tapasztaltam Rafe-nél (viszont egy egy napos kapcsolatnál nem is lehet nagyon).
-Jól vagy?-kérdezte őszíntén, mire felnéztem a kék szemeibe, amikben még mindig elvesztem. Válaszoltam volna, de hirtelen ráugrott Kie JJ hátára, mire fájdalmasan lesütöttem a szemem.
-Sziaa Jajy! Te meg mit keresel itt?-köszönt először a barátjának, majd gúnyosan rám nézett. Most sem tudtam felelni a kérdésre, ugyanis JJ megelőzött:
-Szakítottak Rafe-fel-mondta, mire Kie elröhögte magát.
-Nem csodálkozom, hisz ki az, aki egy napnál tovább azzal a gyökérrel marad?-kacarászott, én még nem tudtam eldönteni, hogy a gyökeret rám értette, vagy Rafe-re.
-Ezt most kire mondtad?-kérdeztem félve.
-Hát Rafe-re! Azért ő sokkal inkább a seggfejebb, mint te-mondta, mire halványan elmosolyodtam.-Szóval...hogy szakítottatok?
-Meg-meg...-dadogtam, mert kimondani is fájdalmas volt.
-Megcsalt?-vonta fel a szemöldökét Kie.
-Igen...átmentem hozzá, és meztelenül feküdt az ágyán egy lánnyal-sütöttem le a szemem, azt a pillanatot felidézve.
-Ó, sajnálom-húzta szomorú mosolyra a száját.
-Hagyjad-legyintettem lemondóan.-Én hát akkor...megyek-hátráltam.
-Hé, nem akarsz most egy kicsit velünk lógni, mint régen?-kérdezte hirtelen JJ, mire megpördültem a tengelyem körül, és visszafojtott lélegzettel néztem rá.
-De hát azt hittem, hogy utáltok...
-Utáltunk is-vágta rá a srác autómatikusan.-De most nincs szívünk itthagyni téged ilyen állapotban!
-Rendes tőletek, de...először magamat kéne kicsit rendbe szednem-ismertem be, majd elköszönve tőlük, hazamentem.

~
Itt egy újabb rész! :) Szerintem rekordot döntöttem! :D Nem tudom, hogy mikor rakom ki a kövit, de igyekszek!