Outer Banks-Váratlan változások (FF)

32. f e j e z e t

Igazából szívem szerint Kie-ékkel tartottam volna, de felidézve JJ szavait, rögtön az jutott az eszembe, hogy csak szánalomból hívnak magukkal: ,,De most nincs szívünk itthagyni téged ilyen állapotban!" Ez a mondat igenis arról árulkodik, hogy JJ csak sajnál engem, nem pedig őszintén találkozni akarna velem. Vagy csak megint túlreagálok mindent. Ki tudja már...

Hazaérve anya és Noah már aludt, így a lehető legkisebb zajt csapva az érkezésemmel sprinteltem be az ajtón. Mivel iszonyúan megéheztem, ezért a konyhába lopakodva odamentem a hűtőhöz, és kinyitottam az ajtaját, keresve valami ehetőt így éjfél környékén. Sajnos nem sikerült csendben tevénykednem, ugyanis a lámpa hirtelen felvillant, és narancssárgás szín árasztotta el a helyiséget. Megfordultam, és anyu állt mögöttem meglehetősen fáradtan, sötét nagy karikákkal az arcán, mint akit pont most sikerült felébresztenem. Hupsz...
-Te meg...most értél haza, vagy mit kotorászol a hűtőben?-motyogta a fáradtságtól rekedten.
-Ööö, ami azt illeti, igen, most értem haza, és megéhezten-vallottam be.
-Na sipirc aludni!-bökött a szobám felé.
-Már megyek is!-értettem rögtön egyet, mert nem akartam vele ujjat húzni.

A szobámba belépve egy levél várt az ágyamon, ami igen felkeltette a kíváncsiságomat, majd mikor elolvastam az illető nevét, aki ezt elküldte nekem, nagyot dobbant a szívem.

,,Kedves Emma! Nem tudom, hogy mennyire vágysz vissza a Snecikhez, de hogy őszinte legyek, mi igenis hiányolunk. De be kell ismernem, hogy nem is baj, hogy Rafe megcsalt téged egy szőke hajú ribanccal. Rafe-ről van szó, sajnos ígyis-úgyis megtette volna. Amúgy meg lehet hogy ezalatt a két nap alatt úgy érezted, hogy vele vagy a legboldogabb, de remélem, hogy ez már emlékeztett téged arra, hogy ennél te jobbat érdemelsz. Neked is jár a boldogság... Na de csak annyi, hogy ha szeretnél újra a csapat része lenni, holnap reggel tízkor legyél a Kastélynál! Várunk!

JJ"

Mire végeztem a levél elolvasásával, a szemem könnybe lábadt a meghatottságtól, és teljes eksztáziban törtem ki. Lehunytam a szemem, a szívemhez szorítottam a levelet, és kellemes bizsergés járta át a testemet. Mielőtt még anyu rám nyitott volna, hogy alszom-e már, gyorsan felvettem a pizsamámat, és bebújtam az ágyamba, elmerülve a kis gondolataimba. Vajon a levél hogy került a szobámba? JJ besettenkedett valamikor ide, és az ablakon bemászva tette az ágyamra? Tényleg hiányzok a Sneciknek? Mert nekem ők jelentik a mindent. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

JJ szemszöge:

-Szerintetek el fog holnap jönni?-járkáltam fel-alá idegesen.
-Majd jön, ha nem, nem jön. Miért izgat téged ez ennyire?-fogta a fejét Kie.
-Mert...szeretem őt-vallottam színt, mire az egész társaság meglepődött.
-JJ, te még komolyan szerelmes vagy belé? A barátnőd vagyok!-viselkedett Kiara kicsit mérgesen.
-Nyugi, nem úgy! Mint egy barát!-nyugtattam, bár ebben őszintén még én sem voltam annyira biztos.
-Tökmindegy, titeket úgyis egymásnak teremtett az ég-fujtatott látványosan és dühöngött egyfolytában.
-Kie, ne féltékenykedj! JJ remélhetőleg nem csinál a múltkorihoz hasonlóan megint valami baromságot-meredt rám JB unott fejjel.
-Ne már haver!-csaptam a kezemmel hitetlenkedve a térdemre.
-Ismerjük be JJ, hogy nem te vagy a világ leghűségesebb embere, nemde?-vezette fel Pope.
-Ahj, istenem-forgattam a szemem.
-Csak az igazat mondjuk-vonogatta a vállát Sarah.
-Jajj, pont ne te dumálj itt nekem! Vagy az összes palidat megcsaltad már, sőt már John B-t is Topperrel!-vágtam vissza, mert már kezdett mindenki idegesíteni engem.
-Kapd be JJ!-lett a lány nagyon dühös, mire csak elnevettem magam.

Emma szemszöge:

Másnap reggel izgatottan keltem fel, hogy a Snecikkel találkozzak. Miután megágyaztam, felvettem egy rövid pólót és egy sortot. A hajamat egy egyszerű copfba fogtam, és be is vonultam a fürdőszobába. Egy alapos és gyors fog-és arcmosást követően jöhetett a sminkelés, amit egyáltalán nem vittem túlzásba, csupán csak szempillaspirált és szájfényt használtam. Indulás előtt ránéztem a telefonomra, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni magát a tényt, hogy már augusztus vége van, és rohamosan közeledik a szeptember, ami csak egyet jelenthet: iskola.

Levánszorogtam a lépcsőn, majd mivel nem akartam azért éhesen elindulni, pirítottam két szelet kenyeret, amit megkentem jó vastagon vajjal és lekvárral, majd enni kezdtem egy bögre kávé társaságában. Evés közben az Instát pörgettem, és észre sem vettem, hogy anyu botorkál ki a hálószobájából álmosan dörzsölgetve a szemét.
-Te már ébren vagy?-lepődött meg.-Készülsz valahová?
-Ami azt illeti, igen-ismertem be, majd lenyeltem az utolsó falatot a pirítósból, a tányért betettem a mosogatógépbe, és megittam az utolsó kortyot is a kávémból.
-És esetleg megtudhatnám, hogy hova mész?-érdeklődött anyu, és leült a bárszékre.
-A Snecikhez, most viszont rohanok-mondtam sietősen, majd magam mögött hagyva anyu értetlenkedő arckifejezését, elhagytam a házat, kilépve a bejárati ajtón.

A reggeli, de egyben csípős nyári levegőt magamba szívtam, majd vettem egy mély lélegzetet, és elindultam arra helyre, azokhoz az emberekhez, ahol már hosszú ideje nem voltam, és akikkel már nagyon rég nem találkoztam.

~

Hát sziasztok! Idejét sem tudom már, hogy mikor raktam ki utoljára részt, de most végre volt újra kedvem folytatni ezt a könyvet, tehát itt is van! Lehet ritkábban vannak így részek, de ilyenkor van csak kedvem megírni őket, ha kényszerből vágnék hozzájuk, erősen érezhető lenne... Na de jó olvasást, és mivel késő este rakom ezt most ki, függetlenül attól, hogy ki, mikor és milyen napszakban olvassa most ezt, jóéjszakááát!! ❤️