Prológus
Nina
Csak nézek ki a fejemből az ablakon és figyelem, ahogy az eső áztatja az őszi falevelekkel teli sötét utcát. Bár tudnám, most mi a teendő. A bőröndöm becsomagolva, a szívem ezerszer is összetörve és még az ég is sirat engem. Nincs miért maradnom. A taxi is mindjárt megérkezik, én pedig nemsokára egy idegen országban leszek, egy ismeretlen helyen. Vajon, akiket itt hagyok, emlékezni fognak rám? Hiányozni fogok nekik? Bízok benne, hogy néha azért felemlegetnek, és nem csak a rossz napjaikon, hanem boldogan emlékeznek majd vissza rám. Azért sajnálom, hogy így alakult. Valahogy minden elromlott körülöttem. Szerettem volna másképp csinálni. De talán ez egy újabb lehetőség arra, hogy tiszta lappal indulhassak. Sokszor felteszem a kérdést magamnak: „Én talán nem érdemlem meg, hogy szép életem legyen?". Kicsit dühös is vagyok. Persze tudom, csakis magamat okolhatom. Itt és most, ünnepélyesen megígérem a világnak...és legfőképpen önmagamnak, hogy ezúttal mindent másképp csinálok.
Épp most jött meg a taxi. Hát...viszlát, régi élet.
