Úgy érzem magam, mintha egy másik világba kellett volna születnem. Annyira nem érzem magam idevalónak. És bár rengeteg helyen jártam a világban, soha, sehol nem éreztem otthon magam. Szerencsére gyerekkoromban nem kellett nélkülöznöm, így bármit megengedhettem magamnak. Valahogy mégis hiányzott az életemből valami. Nehéz ezt másképp megmagyarázni. Talán egyedül az éjszaka az, amikor önmagam lehetek, de persze nem úgy, ahogy gondoljátok. Nem vagyok vámpír sem és nem szórakozok állandóan. Épp ellenkezőleg. Az éjszakát pont a csend miatt szeretem. Amiatt, hogy mindig egy új kezdetet ígér. Az addigi dolgokat letisztázza és nyugodtan, tisztán látok. Megmosolyogtam ezt a gondolatot, mert hiába az éjszaka, mégis mindent elrontottam. Ennek ellenére, most is itt kint ülök a szabadban, este és figyelem a természetet. Most egy kisvárosba jöttem és annak is a külvárosi részébe, így nincs igazi szomszédok, csak pár utcával odébb. A közvetlen szomszédom az erdő.
Persze dolgozok is, egy vízminőséget ellenőrző laboratóriumban. Már sötét van, mikor hazafelé jövök, talán ezt is a sors rendezte el, hogy könnyebb legyen a felejtés, a törlés. Mikor a steril, tiszta környezetből jövök a természetbe, az is egyfajta törlés az életemben. Úgy érzem nem akarom újra elrontani, de fogalmam sincs hogyan kezdjek új életet. Ez az első alkalom és félek, hogy nem sikerül. Itt most nincs senkim, se barátaim, se valaki, aki fontosabb lehet. Habár az talán most nem is kell, le kéne zárnom az előzőt. Ez is olyan nehezen megy. Lehet azért, mert gazdag vagyok és erre nem készített föl senki. Min kéne változtatnom, azon kívül, hogy mindent megváltoztattam?
