Sorsolt szerelem

7. fejezet

Ivy szemszöge

5 nap karácsonyig

06:03

Nem megy. Nem tudok aludni. Forgolodom és az agyam nem akar kikapcsolni. Nem haragszom Leila-ra. Ettől még ott van az érzés ami olyan mintha...mintha elvettek volna valamit aminek a helye üres. Nem bírom tovább. Felkeltem. Halkan átöltöztem és felvettem a kabátom, majd kimentem a teraszra ahol a majdnem csók lett. Mély levegőt veszek és magamelé tekintek ezzel pedig Jeremy-t látom. Azonnal megfordulok és lépek kettőt az ajtó felé, ám meg is álltam. Mit csinálok? Megfordulok és Jeremy hátát látom. Csak oda kéne mennem. Ennyi. De mit mondjak? És ha rosszat mondok? Nem. Menni fog. Gyerünk. Menni fog. Bólintok és elindulok felé.

- Jó reggelt. - felém pillant meglepett tekintettel. - Zavarok?

- Te soha. - újabb szó amitől megdoban a szívem.

- Hogy aludtál? - kérdeztük egyszerre.

Elmosolyodom, egyik kezem szám elé teszem másikkal derekam átfogva támasztom azt a kezem mellyel számat takarom.

- Figyelj. Nem lenne...

- Jössz? - szakítja meg Leila a kérdést.

- Megyek. - int barátnőm, mire én vissza pillantok Jeremy-re. - A kérdést még megvárom.

- Nem olyan fontos.

- Biztos?

- Menj csak. - mosolyog rám.

Elindulok be, azonban nem hagy, sem a kérdés amit nem tudtam meg, sem a reakciója. Bizonyára Leila miatt gondolta meg magát, mégis bánom, hogy mégsem mondta. Remélem később megtudom mit is szeretett volna.

Belépek,azt követően leveszem kabátom felakasztom és a konyha felé sétálok, mivel onnan hallok hangot.

- Jó reggelt. - mondtam könnyedén.

- Reggelt. - mondta Zack amit Nick bólintása követ kávét kortyolva.

- A mai program első szakasza korcsolya. - a korcsolya hallatán úgy érzem magam mint akit fejbe dobtak egy labdával jó erősen. - Minden oké?

- Mi felmegyünk készülni. 5 perc és kint találkozunk.

- Rendben. - mondta Nick.

Karon fogom barátnőmet és kissé igyekezve siettetem a szobáig.

- Mi a baj?

- Még nem mondtam, de nekem a korcsolya nem jó emlék. Ne kérj részleteket. A lényeg hogy apám miatt és lefagyok ha látom vagy szóba kerül.

- Szólok hogy... - megragadom karját.

- Ne! - vágtam rá gyorsan. - Nem akarom, hogy tudják. Majd azt mondjuk nem tudok és nem is akarok. Elüldögélek a kilátón.

- Oké. Ahogy szeretnéd. Korcsolya után sátorozni fogunk a szabadban, szóval pakoljunk pár dolgot hozzá.

- Nincs ahhoz túl hideg?

- Ezek nem kemping sátrak hanem füthetőek. Te velem. Jeremy meg egyedül.

4 perc múlva...

Barátnőm elvette a kis táskámat. Jeremy pedig hozzám sétál majd megáll előttem.

- Jössz megint velem?

- Megyek. - válaszoltam mosolyommal. Ha nem éreznék biztonságott mellette sosem ülök motorra. Vele viszont minden annyira könnyűnek hat.