Cirka egy év alatt mélytől a tetőpontig
Rezgeti a falat a mély majdhogy a tető omlik
Januárban még fáztam
A hóban sétálva Németországban
Álmodni se mertem
Egy gyárban 10 óráztam
Izzadtam és fáradtan
Néztem a napkeltét
Ahogy a korong magáról lerázza
A hajnal két őt ölelő kezét
Majdnem félbetépett a gép
Egy bárcsak néha minden szónál
Többet ér az ottani pénz mint az otthoni
Végül mégis hazafújt a szél
Kételyek közt egy kanál víz sekély
Mégis arccal fekszem benne én
Hazudik ki azt mondja nincs remény
Szemem láttára hal meg napra-nap szegény
S aztán lám a sors játszott velem még
Belengette szemem elé újra a fényt
Hálás vagyok neked hogy veled együtt
Lovász lehettem én oly büszke voltam
Én őszintén hittem hogy van igazság
S hogy az mindent megér láttam miként
Gyűlik a szemét s hogy lobban lángra
Bennem a máglya mikor azt érzem elég
Nem tűrőm én hogy megtörjenek megalázzanak
Gúsba kössék karjaim meghajlítsák hátamat
Végtelen szenvedés az élet az öröm csekély
Éppen ezért lepődtem meg én
Hogy követett oly sok nyomort fél év felívelés
Szinte felhőtlen volt benne a munka ellenében is
A semmit tevés motivációval tele létezés
Te is markáns tényező voltál bennem létező
Ebben a pillanatban is hevesen lángoló
Átkozom a napot mikor először rád gondoltam
Álmok és az álmodó csak vágyódom
Ez csak a fájdalom szüntelenül hánykódom
23 leszek
23 fogam van
2023 rohanva menetel
Az idő s te is leszerepelsz
Feladom tovább nem kergetem
Ez 10 év éhezés s az asztalok üresen
Engem nem az érdekelt mit érdemelek
Hanem hogy te mire vagy képes a kifogások
Főételek pedig nem terítek rég meg
Reggeli nélkül munkába
Vacsora nélkül ágyba térek
Szerettelek ez nem csak szerelem volt
S nem akartam verset írni se
Élőkről mert azzal mindig csak a gond van
Kivételt tettem veled együgyű voltam
S nem rád haragszok mint már mondtam
Téged szeretlek magam gyűlöltem meg jobban
Mindegy már úgy sincs hátra sok pár dolgot még
Bevégzek s tovább nem fáradok
Mert könnyű gőgösnek maradni
Lábaimon tova mégsem állhatok
Elfáradtam ott ragadt lábam a sárba most
Nem akarok tovább haladni s nem kiáltok
Már hogy várjatok nem könyörgök
Ti rám mikor kellett nem vártatok
Egyedül állhatok a hantom felett képzeletben
Mélázhatok
A sorsom a születésem pillanatában
Kőbe vésetett: rabszolgák nemzettek
Rabszolgája leszek egy nemzetnek
Mindegy melyiknek sok van itt a határban
Egy kalitkából tekinthetsz ki pár
Vörös szőnyegen dőzsölő pávára
A probléma a miérttel kezdődött
Mikor azt mondták hogy mert azt mondtam
Nem szabadott volna megkérdőjeleznem semmit
Csökönyös együgyű ember kellet volna legyek
Álmok vágyak s remények nélkül egyrészt
Sose csalódtam volna ennyit másrészről pedig
Nem kellene most ehhez hasonló gondolatokkal
Időt elverjek
Hát zárjuk méltón ezt az évet
Büszkén mondhatom el évek után újra
Olyan egyedül lettem ismét mint felemelt kisujjam
S hálát adok az égnek ezért a magányért
Mert számomra sem igaz barát
Sem igaz nő nem jár
Sok idő telt el míg erre jöttem rá
Kezembe csak toll való
Szememnek minden játéka másoknak
Csak látnivaló avagy megírnivaló
Akad itt ital dohány na meg írni való
Nagy a teríték de nem fényezni jöttem a vacsorát
Felszolgáltatjátok magatokat a tányérokon
Pincérek hozzák folyosókon ajtókon
Át a sok mellék s főfogást
Én nem áhítattal esem nektek
Emberundorral fogyasztom
A világ főzte vacsorát.
