Hajsza a szerelemért

24 |Ennél rosszabb nem is lehetne|

-Na én ezt már tényleg nem bírom.-sírtam el magam és egyszerre a földön fekvő emberekhez futottam.-Valaki hívjon egy orvost!-mondtam kétségbe esetten.

-Hívom gyorsan.-mondta Pierre és kilépett a szobából.

-Charles segíts valahogyan!-kezdtek el a könnyeim nagyon hullani.

-Gyere ide megoldjuk!-húzott közel magához Charles.-Valahogyan...-mondta alig hallhatóan.

Próbáltuk őket keltegetni. Nem sikerült. A pulzusuk rendben volt. A légzésükkel sem volt baj. Ugyanaz lehet a baj, mint Arthurnál? Áá az lehetetlen. Nem is ivott Lando semmiből. De Johanna ivott tehát komolyan nem értem. Esetleg Rosberg van a háttérben?

Már a mentő után mentünk autóval. Charles vezetett, mivel nekem most se kedvem, se energiám nem volt vezetni.

-Charles,-kapta felém a fejét mire megszólítottam.- most mi lesz? Jobban lesznek? Mi lesz ha valami nagyobb bajuk lesz?-nyílódott ki a szemem óriásira.-MI VAN HA MEGHALNAK?-a légzésem egyre jobban gyorsult.

-Hé Isabelle,-fogta meg a combomat.-nyugi minden rendben lesz.-kezdte el simogatni a lábam.-Szerelmem minden okés lesz.

Időközben megérkeztünk a kórházhoz ma már másodjára.

-Ez még mára nagyon kellett. Ugye Charles?-néztem a barátom felé, aki majdnem elaludt a kormány felett.

-Á hát már nagyon elfáradtam, már tényleg sok volt mára. Meg egy ideig nem szeretnék már több ilyen csapást.-a barátom ezután egyszerre ki is akart szállni az autóból, de egyből issza is huppant.

-Na neked se megy?-kuncogtam fel.-Na Szívem légy erős!

Kipattantam az autóból kicsit sem energikusan, majd átmentem a vezetői üléshez és Charlest is kiszedtem valahogyan.

Bementünk a kórházba és megkerestük a szobákat. A barátom Landohoz ment be, míg én a legjobb barátnőmhöz, Johannához.

Bent feküdt egyedül, egy nagy, fehér, üres teremben ami, így este még ijesztőbbé vált. különböző csövek lógtak ki belőle és lélegeztetőgépen volt. Nem tudtam hova tenni, mert mikor be hozták nem így nézett ki. megműtötték vagy mi történt? Mentek ezek a különböző gondolatok a fejemben mikor egyszercsak egy nővér nyitott be az ajtón. A nővér rámnézett szomorú tekintettel nem tudtam hova tenni ezt sem de éreztem, hogy nem lesz jó vége, hogy lesz valami, de nem tudtam hogy mi. Rossz Ómen vagy ez is Rosberg műve. Valószínűleg az utóbbi.

-Ó hölgyem gondolom a hölgy hozzátartozója – mondta a nővér mikor felpillantott rám.

-A barátnőm igen mi történt vele?-kèrdezetem az ápolónőtől félve.

-Kérem üljön le!-fogta meg a vállamat és leültetett az ágy melletti székre.-A hölgy légcsőve be volt tömve egy vattapamaccsal és találtunk idegen szert a szervezetében.-mikor ezt meghallottam rámtört a sírógörcs. A nővér aranyos volt és átölelt. A lány arca valahonnan nagyon ismerős volt.

-Ez most igaz?-néztem rá könnye szemekkel.-De ugye jobban lesz?

-Igen Isabelle jobban lesz Johanna. Kérlek nyugodj meg.-hirtelen ránéztem.

-Várjunk csak.-pillanottam fel.-Te nem Nina vagy?-ekkor a felismerés arcom csapott.

Merülhet fel bennetek teljesen jogosan a kérdés, hogy mégis ki ez a Nina. Ő a trionk harmadik tagja vagyis pontosítok. Sajnos mi már csak egy duo voltunk Johannaval, mivel Nina és a családja elköltözött Portugáliába.

-Igen Johanna-mosolygott felém kedvesen-Nina vagyok.

-Istenem, de régen láttalak!-sírtam el mégjobban magamat.-Mi történt veled? Szüleiddel mi a helyzet? Hogy hogy ideköltöztél?-halmoztam felé az egyre-egyre több kérdést.

-Várj Isa!-nevetett fel halványan.- Egyszerre csak egyet.-mondta, majd zúdítottam is a fejére a kérdéseim tömkelegét.

Körülbelül egy fél órát beszélgethettünk. Megtudtam, hogy két éve költözött ide, Ausztráliába és azt is, hogy van egy párja, aki ausztrál és elvileg miatta. Majd Johanna ébredezni kezdett. Egyszerre felpattantam és futottam az ágyához.

-Úristen! Jól vagy?-kérdeztek tőle, mire a lány szemeiből könnycseppek bújtak elő.

-Isabelle ehhez már nem vagyok elég erős.-sírta el keservesen magát a lány és magához húzott egy ölelésre.

Úgy lehettünk körülbelül tíz percig, mikor már ki kellett egyenesednem, mert a derekam már nem bírta bevallom az őszintén öreg vagyok én már ehhez.

-Nézd ki van itt!-álltam el a képből, hogy Johi láthassa a trionk harmadik tagját.

-Nina?-nevetett fel ő is mikor meglátta a barátnőnket-Ezer éve nem láttalak.

Mikor ölelkeztek én kislisszantam az ajtón és elindultam Lando szobája felé. Egy dallam ment egész végig a fejemben. Egy ismerős dallam, ami Nina miatt jutott eszembe. Nina az a lány, aki a legvisszahúzódobb volt közüllünk. Mindig is nővér akart lenni. Nagyon segítőkész ember és mindig is imádtam. Sokat segített nekem a nehezebb időkben és imádom amilyen pozitív és mindig fel tud vidítani.

Elég sokat kellett fel-fel menetelnem, majd el is értem a legjobb fiúbarátom szobájához. Akartam bekopogni, de egy olyan beszélgetést hallottam ki, amit lehet nem kelletr volna hallanom.

Tiktok:petrawriter_