Ő a végzetem

8. Rész

Selena Anderson

2023.05.26

Gyors léptekkel szeltem át a Paddock-ot ahogy a boxhoz mentem. Be mentem Arthur öltözőjébe ahol a földön ülve találtam őt.

-Mi történt? --kérdezem ahogy le ülök mellé.

-Faszom kivan már. --mondja ahogy a fejét csapkodja.

-Shhh... Semmi baj. Mi történt? --próbálom nyugtatni és meg fogom a kezét.

-Semmi nem jön össze és már elegem van. --mondja és meg szorítja a kezemet.

-Semmi baj, ez csak egy rossz időszak most. De nézd a jó oldalát minden rossz után jön valami jó. --mondom pozitívan.

-Igazad lehet. --mondja fel áll és fél segít engem is a földről.

-Menj, és mutasd meg nekik mit tudsz. --mondom és biztatásként rá mosolygok.

-Köszönöm, Elena. --mondja és szorosan meg ölel.

-Gyerünk, én hiszek benned és tudom mire vagy képes. Menj. --mondom ő pedig máris ki indul az ajtón.

-Szeretlek Elena, köszönöm. --mondja és ki lép az ajtón.

-Én is szeretlek Arthur, sok szerencsét hiszek benned. --mondom ő pedig utoljára rám mosolyog és ki megy az ajtón. Nem éreztem olyan jól magam ezért írtam egy üzenetet Arthur-nak hogy vissza megyek a szállodába.
Ki siettem a boxbol és gyors léptekkel mentem ki a Paddock-ból. Jaj ne Charles... Már megint.

-Hova mész Eli? --kérdezi Charles a kocsijának dőlve.

-Rohadtul semmi közöd hozzá! --mondom idegesen és azon gondolkozom, hogy fél órája még nem a boxba volt, most hogy került ide.

-De igenis van közöm hozzá, felelős vagyok értetek még ha felnőttek is vagytok már. --mondja erőteljesen és elém lép.

-Gyere vissza viszlek a szállodába! --mondja majd meg ragadja a karomat és a kocsija felé kezd húzni. Semmi kedvem nem volt ellenkezni így hát be ültem a Ferrariba. Egész úton nem szóltam semmit, nem voltam kíváncsi rá.

-Miért nem mondasz semmit? --kérdezi és rám nézz.

-Mit kéne neked mondanom? --kérdezem ahogy felé pillantok.

-Például, hogy „jaj Charles te olyan tökéletes vagy egész életemben téged akartalak és nagyon szeretlek téged” --mondja és pimaszul mosolyog.

-Csak szeretnéd. --mondom és meg forgatom a szemem ő pedig erre csak bután rám mosolyog.

-De végülis igazad van Charles, szeretlek mert a családom tagja vagy ugyan úgy mint Arthur de máshogy már nem. --mondom ahogy az ablakon bámulok kifelé. A kezét a combomra rakja... Rá nézek...

-Én még mindig ugyan úgy szeretlek Elena... --a nevemet lágyan ejti ki amibe bele borzongok.

-Sose szerettél úgy Charles... --mondom és őt figyelem ahogy a keze még mindig a combomon van az utat figyeli de néha rám pillant. Hála istennek gyorsan a szállodához érünk így nem kell végig szenvednem magam ezen a beszélgetésen.

Sziasztok! Itt a következő rész! Nagyon sajnálom, hogy kevés rész van de semmi ötletem nem volt mostanság, és időm se írni. Elnézést kérek! Remélem tetszik!