Vicky nagyot ásítva nyújtózkodott a piros alapon fehér hópehelymintás párnán. Előző este sokáig fent maradt, mire minden apró kis mütyürt a fára aggatott, úgyhogy most megérdemel némi lustálkodást. Végül is elégedett lett a végeredménnyel, ahogy az utolsó díszt is felakasztotta, majd hátrébb lépett megcsodálni a művét.
A fenyőnek igazán szép formája volt, bár amennyi pénzt otthagyott a kereskedőnél, nem is csodálkozott rajta. Előre megmondta a flanelinges pasasnak, hogy a legszebbet akarja, a fickónak pedig rögtön dollárjelek villantak a pupillájában. Hát még amikor kiderült, hogy mivel Vicky egyedül él, hajlandó plusz pénzt fizetni, ha az árus be is faragja a törzset a fekete kovácsoltvas talpba. Akkor pedig végképp madarat lehetett vele fogatni, amikor a lány közölte, hogy házhoz szállítást is kér, valamint becipelést a házba.
Igaz, hogy késő délután értek a házhoz, de Vickynek minden centet megért a szomszédja arcára kiülő csodálkozás, amikor a közel két méteres fát leemelték a platóról. Igenis megengedheti magának, hogy karácsonykor elköltse az év közben kemény munkával megszerzett prémiumát. És mivel se kutyája, se macskája, a családjával nem tartja a kapcsolatot, pasi pedig a láthatáron sincs, megérdemli, hogy a legszebb karácsonyfája legyen a környéken.
Vicky elégedett mosollyal az arcán kászálódott ki az ágyból végül, a norvég mintás karácsonyi pizsijében igazán átérezte az ünnep szellemét. Még valami gagyi karácsonyi ének dallamát is dúdolgatta, miközben lefelé sietett a lépcsőn. A kávéfőző már bekészítve várta, csak a bekapcsoló gombot kellett megnyomnia. Úgy döntött, hogy némi fahéjat is szór a csészébe, elvégre, mégiscsak karácsony van.
Kinézett a konyhaablakon, és a csodálkozástól majdnem felsikkantott.
Esik a hó!
A benne élő gyermek vad örömmel kezdett ujjongani, de a felnőtt, józan énje tudta, hogy ez mit jelent.
Hólapátolást.
Ilyenkor nem szeretett egyedül élni. Milyen jó is lett volna, hogy mire felébred, a kedvese már tiszta kocsibejáróval várja, egy bögre forró csokival a kezében, amiben színes pillecukrok lebegnek és…
Vicky megrázta a magát, lekapcsolta a kávéfőzőt és magához vette a csészét. A fahéj igazán feldobta a kávé ízét, a lány jólesően hunyta be a szemét.
Eldöntötte, hogy élvezni fogja a hóesést, örömmel megy ki havat lapátolni, sőt, talán még a szomszédnak is besegít. Az öreg Bauer évek óta egyedül él, és bár évközben voltak súrlódásaik, karácsonykor igazán elfelejtkezhetnek a vitákról. Még akkor is, ha Vickynek van igaza általában.
Oké, elég!
A lány kihúzta magát, és végre kilépett a nappaliba, hogy megcsodálja a gyönyörűen feldíszített, színes égősoroktól ragyogó…
Megtorpant a boltíves bejárat alatt.
Valami nem stimmel.
Néhány üveggömb a földön hevert, némelyik összetörve. Vicky óvatosan közelebb araszolt a puha mamuszában. Lehet, hogy nem jól rögzítette a díszeket? Elképzelhető.
Letette a bögréjét a kisasztalra, és nekiállt felszedegetni az összetört darabokat.
Már a harmadiknál járt, amikor visszanézett az asztalra, és elsápadt.
A díszekre van magyarázat. Logikus, értelmes magyarázat.
De tisztán emlékezett, hogy tegnap este kitett három darab gyömbéres kekszet és egy pohár tejet, már csak megszokásból is a Télapónak.
A kekszeknek viszont hűlt helye volt. Néhány morzsa árulkodott csak, hogy valóban ott voltak, és nem ment el teljesen a lány esze.
Vicky nagyot nyelt, ahogy óvatosan letette a törött üveggömböket, és lassan körbenézett. Sehol sem látott lábnyomokat.
Az adrenalin száguldott az ereiben, a keze viszont remegett, amikor a bejárati ajtóhoz lépett és lenyomta a kilincset. A zár nem engedett, még mindig el volt fordítva a kulcs. Vicky érezte, ahogy a hideg veríték végigszánkázik a gerincén, miközben a hátsó bejárathoz sétált. Továbbra sem talált semmi gyanús jelet, hogy valaki járt volna odabent, de ugye a sütik nem szívódnak fel maguktól.
A szíve a torkában dobogott, amikor a hátsó ajtó gond nélkül kinyílt.
Úristen, elfelejtette bezárni!
Nem, nem, nem, ez nem történhetett meg!
Villámgyorsan felszaladt az emeletre és magához ragadta a telefonját. A félelem jeges ujjakkal szorította a torkát, kétszer is eltévesztette a segélyhívó számát.
A füléhez emelte a készüléket, de amikor nem hallott a búgó hangot, megnézte a kijelzőt.
Nincs térerő.
Ez ugye csak egy rossz vicc?! Biztos a nyavalyás hóesés miatt, talán letépett egy vezetéket, vagy megrongálta az áramellátást, vagy…
Odalentről csörömpölés hallatszott, Vicky pedig torkaszakadtából felsikított. Legalább egy tucat horrorfilmet látott már, ami pont így kezdődött és általában a legelső szereplő halálával folytatódott.
Vickyt azonban keményebb fából faragták!
Felkapta a könyvespolcáról a rénszarvas alakú könyvtámaszt, és fegyverként maga előtt tartva, elszántan indult a lépcső felé.
A nappaliból még mindig motozás hallatszott, Vicky pedig hálát adott magában, amiért alaposan karbantartotta a lépcsőt, egyik fok sem nyikorog. Egy fenét lesz ő a hatórás hírek főszereplője.
Már az utolsó lépcsőfokon járt, erősen megmarkolta a rénszarvast és erőteljes csatakiáltást hallatva kiugrott a nappaliba vezető boltív alá.
Fogalma sem volt, hogy melyikük lepődött meg jobban: ő, vagy az összetört díszek között turkáló, bolyhos farkú vörösmókus. A hirtelen támadt zavarban a kisállat felugrott a karácsonyfára, és eltűnt a sűrű ágak között.
Vicky, még mindig a kezében tartva a rénszarvast, megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. A térde továbbra is úgy remegett, mint a kocsonya, a szíve pedig a mellkasában dübörgött, de végül elnevette magát.
Főleg, miután végignézett magán, a karácsonyi pizsamán át a piros bolyhos mamuszán át a rénszarvas szoborig. Letette a könyvtámaszt, és óvatosan belesett az ágak közé. A mókus majdnem a csúcs közelében gubbasztott, némi maradék keksz társaságában.
– Helló, kishaver. A frászt hoztad rám, ugye tisztában vagy vele?
A mókus riadtan pislogott, ide-oda kapkodta apró, szőrös fejét. Egy darab kekszet nyomott a szájába, mire Vicky felnevetett.
– Örülök, hogy ízlik. Maradj csak itt nyugodtan, addig utána nézek, hogy hol is kellene lenned tulajdonképpen.
A lány visszahajtogatta az ágakat, és elmosolyodott. Visszaindult a telefonjáért, de a „hol élnek a mókusok” helyett inkább másra keresett rá.
Végül is, ha már így alakult, talán mégsem kell egyedül töltenie idén a karácsonyt.
