enemy -Max Verstappen (+18)

< part 11>

+18 rész

-Mi a faszt keresel itt? -őszintén? Majdnem Maxre csuktam az ajtót mikor megláttam őt. Semmi kedvem nem volt beszélgetni vele. Kilökött. Kórházba kerültem miatta és még ráadásul fontos pontoktól is elestem ennek köszönhetően.

-Kendra én tényleg sajnálom. -nézett a szemeimbe amiben a megbánás teljes egészében kivehető volt. -Elismerem az egész az én hibám volt. Tényleg rohadtul sajnálom. -sütötte le zavarába a szemet. Nem is mert rám nézni. -Most jobb ha megyek. -indult el a folyosón. Lassan komótosan lépkedett.

-Max. -szóltam utána mire megfordulva kérdőn nézett rám. -Gyere beszéljük meg. Nem élhetünk olyan haragba mint év elején. -nyitottam ki egy picit az ajtót. Bár nem vártam meg míg bejött. Sokkal inkább a nappaliba vártam őt.

-Jól vagy? -Kérdezte halkan mire csak aprót bólintottam.

-Már jobban. -fordultam felé. Majd újra vissza néztem a könyves polcok irányába. Fabio sisakját szuggeráltam. Bárcsak itt lenne, hogy picit oldja a feszültséget a poénjaival.

-Én tényleg sajnálom. -mondta megtörve. Ahogy pedig ránéztem tényleg láttam minden fájdalmát. Mintha csak fájna számára bocsánatot kérni. Szóval Max Verstappenek is vannak gyengeségei.

-Szóval neked ez a gyengeséged. -néztem egy huncut mosoly kíséretében rá.

-Minden embernek van valami. -mondta halkan. -De Kendra én komolyan beszélek. Első dolgom volt magamra vállalni mindent. Tudom, hogy csak én tehetek erről az egészről. Kérlek bocsáts meg. -fogta meg lassan a kanapén pihenő kezemet. A hideg kirázott a hirtelen érintésétől. -Fontos vagy nekem és sose akarnék fájdalmat okozni neked. -mondta ki halkan a szavakat.

-Mi? -fordultam felé. Nem mintha nem hallottam volna a dolgokat egyszerűen csak nem bírtam felfogni. Fontos vagyok valaki számára. Fontos vagyok Maxnek. Amióta élek nagyon senki se mondta ki számomra. Bár nincs nagyon sok csodálni való. Az életembe egyedül csak Fabio és az ő családja van nekem. -Komolyan gondoltad?

-Persze. -mosolygott rám. -Kendra figyelj. Csodálatos nő vagy. A szépségednek nem láttam még párját és őszintén egyik napról a másikra azt vettem észre hogy vágyom a figyelmedre. Vágyom arra, hogy velem legyél, velem beszélj. Tényleg megkedveltelek. -szorított rá a kezemre.

Őszintén ehhez hasonló gondolatok bennem is elkezdek már fogalmazódni. Már mint imádtam azt ahogy rám néz. Ahogy mosolyog, Ahogy mindent próbál megtenni. Tetszett benne az, hogy törődött velem, érdekelte a hogylétem. A "i"-re a pontot pedig az tette fel, hogy úgy éreztem valóban így érez. Megszólalni most még sem tudtam. Nem tudtam neki semmit se elmondani ezek közül. Vajon azért mert féltem ez az egész nálam csak egy fellángolás. Ez puszta szomorú dolog mi szerint velem sose foglalkoztak olyan szinten otthon és most kapok egy kis törődést akkor egyből bele szeretek.

A gondolataim egy pillanat alatt elszálltak. Lágy csókot nyomott ajkaimra amit először a döbbenettől nem is tudtam viszonozni. De mikor észhez kaptam újra ajkaira tapadtam. Talán baromságnak hangzik de vágytam rá. Vágytam arra, hogy boldogan pattoghassak rajta. Ez mondjuk lehet a szex hiány. Amiből igazából nincs is hiány. Jó basszus hiába tagadom vágyok Maxre. Amit semmi mással nem tudtam bizonyítani  elég volt csak beleülnöm az ölébe.

-Nekünk ezt lehet nem kéne. -hajolt el tőlem.

-Maxi nyugi van. Nem mondom el senkinek. -csókoltam meg újra.

-Én attól nem félek. -mondta mosolyogva.

-Hát akkor? -néztem rá kérdőn. Csak végig nézett rajtam. Én csak mosolyogva figyeltem őt ahogy lassan végig vezeti a kezét az oldalamon.

-Biztos akarod? -csak egy halk kuncogást engedtem el. Mintha tinik lennénk az első közös éjszakán.

-Igen. -csókoltam meg őt.

Lassan tapadt az ajkaimra újra meg újra. Nem sietett ez pedig megőrjített. Nagyon tetszett ez az egész. Ahogy lassan csókolta a csupasz vállaimat illetve a nyakamat. Közben kezével bejárta a testem minden szegletét. Amit én ugyan úgy viszonoztam. Éreztem ahogy megfeszülnek izmai ahogy lassan haladnak el rajta az ujjaim. Az izmos karja a kockás hasa. Haja pedig már  kócos volt annyiszor túrtam bele. Sose gondoltam volna, hogy Maxel egyszer eljutok ideáig. Már mint hogy a kanapémon ülve faljunk egymás ajkait vágyakozva.

Maxről lehúztam a pólóját ami utána egyből a földön is végezte. Ezt pedig egyből velem is eljátszotta. Nagyot nyelve nézett végig rajtam. Majd a melleimre vezette a kezét. A hideg is kirázott tőle. Egyre jobban vágytam rá.

-Kendra. -fogta meg a kezemet amivel már készültem levenni a nadrágját. -Figyelj. Én tényleg kurvára kívánlak meg minden. De ismerlek. Tudom, hogy néha képed vagy olyan dolgokat megtenni amit rohadtul nem akarsz és tényleg őszintén mondom nem akarlak semmi ilyenbe bele vinni. Nem akarom azt, hogy ha kiderülne akkor esetleg elitéljenek téged csapaton belül.

-Max. -túrtam ujjaimmal a hajába miközben közelebb hajoltam hozzá. Testünk szinte összepréselődött amit mint ketten csak mosolyogva vettünk tudomásul. Imádtam ahogy a derekamról lejjebb csúsztak a kezei. -Mi lenne akkor ha bennem járna így a nyelved. -suttogtam a fülébe majd egy apróbb csókot hintettem az arcára.

Max szinte azonnal gyűrt maga alá. Hevesen csókolt engem ahol csak ért és a kezdeti lassú óvatossága szinte másodpercek tört része alatt vált semmivé. Melltartómat is gyorsan levette rólam mire én zavartan néztem fel rá. Max más volt mint Pierre. Mi csapattársak voltunk. Hogyan fogok ezek után viszonyulni hozzá vagy inkább egymáshoz. De végülis utólag jó gondolkodni nem.

-Verstappen ez a kedvenc nadrágom volt. -néztem szomorúan a rövid edzős nadrágom darabjaira. Max csak úgy letépte rólam.

-Mindjárt megvigasztallak ne aggódj. -hajolt a bugyimhoz majd lágy csókot hintett rá. -Látom azért izgatja a kis fantáziád, hogy engem csókolhatsz. -húzta le rólam vigyorogva a nedves ruha darabot.

-Majd meglátjuk Verstappen, hogy ki nevet a végén. -nézek rá vigyorogva miközben egy kicsit szélesebbre nyitom lábaimat.

-Legyen úgy Diaz. -kacsint rám majd újra lehajol hozzám. Lassan kezd csak el csókolgatni én még is hatalmasat sóhajtok. Basszus tényleg annyira vágyok a Sid képűre. -Csak élvezd. -mosolygott rám. Hirtelen megéreztem nyelvének melegségét. Végre arra használja ami jó mindkettőnknek és nem csak jártatja a száját. Max szinte felfalt míg elért engem az orgazmus teljes mértékben. Remegtem és szinte könyörögtem istennek, hogy máskor is kapjak ilyet Maxtől.

-Hagyjad. -néztem Maxre mikor egy gumit akart felhúzni magának. -Majd én megcsinálom. -vettem ki a kezéből az óvszert.

-Ikonikus, hogy pont téged akarlak jelenleg a világon a legjobban megbaszni. -türte arrébb egyik hajtincsem mikor lehajoltam férfiaságához, hogy számba vehessem őt egy kicsit.

-Majd máskor elmeséled. -markoltam rá mire egy hatalmas nyögés hagyta el a száját. -Én mondtam, hogy a végén én fogok nevetni. -csókoltam meg őt.

-Erre akkor térjünk vissza ha szétbasztalak. -fogja össze a hajamat, hogy az se zavarjon engem míg kielégítem a vágyait.

Miután végeztem könnyedén gurítottam rá a gumit majd löktem le, hogy az ölébe ülhessek újra. Lassan emelkedtem meg míg ő teljesen belém hatolt. Először lassan kezdetem el mozogni. Miközben a nyakán lévő bőrt haraptam óvatosan. Majd mikor megszoktam a hatalmas méreteit még gyorsabban kezdtem el mozogni.

A szobát teljes mértékbe betöltötte a mi hangunk. Az egy egy káromkodás. Illetve az a büszkeség és bátorság ami azzal járt, hogy megtettük azt amit a legjobban akartunk titkon.

-Max én... -kezdtem el de vissza folytotta bennem a szót egy csókkal

-Tudom kicsim. -suttogta majd megvárta míg mindketten elmegyünk. Remegett a testem. A gyönyör ami átjárt engem. Borzasztóan jó érzéssel töltött el. -Én mondtam, hogy úgy is az enyém leszel. -fektetett el majd újra megcsókolt ezzel együtt pedig belém döfte magát.

-Max. -nyögtem ki a nevét.

-Csak élvezd Kendrám. -simogatta meg az arcomat. - Ez az este a mi esténk. -csókolt meg hosszasan.

Mi ezt most tényleg megtettük?