A Titok Feltárul [ HP fanfiction ]

- 8.fejezet -

Perselus unottan sétált Roxmorts utcáin. Pár napja kapott egy baglyot, hogy fontos találkozóra invitálják. Mellesleg semmilyen aláírás nem volt a levélben, de sejtette, hogy ki lehet. A Három seprű előtt megállt.
Akarja-e ezt egyáltalán?
Végül erőt vett magán, és benyitott a kocsmába. Senki sem foglalkozott az újonnan érkezővel, ami megnyugtatta a férfit. Körül hordozta a tekintetét, mire megpillantotta akit keresett. Lassan oda ballagott hozzá, mire megállt az asztal előtt.
– Ki gondolta volna, hogy itt fogunk találkozni? -kérdezte gúnyos hanglejtéssel a férfi.
A nő az eddig olvasott újságból felpillantott. A szemei mint a hideg tél, olyan dermesztőek voltak, amit próbált ellensúlyozni vörösre kent ajkával. Szőke hajtincsei gondosan beszárítva, de azért már néhány ezüst hajszál is előfurakodtak már.
– Ülj le Perselus! -parancsolta a nő kimérten. – Az itteni állapotok nem méltóak arra, hogy több percnél tovább itt maradjak. -fintorgott.
Perselus leült a nővel szembe.
– Mit akarsz? -kérdezte magabiztosan, miközben egy percre sem vette el a tekintetét a nőéről.

Felicia negédes mosollyal az arcán szólásra nyitotta a száját.
– Úgy hírlik, hogy az egyetlen unokám boszorkány. Szeretném, ha mindent elmondanál róla.
Perselus felvonta a szemöldökét.
– Mi közöm lenne hozzá? Kérdezd az anyját! -sziszegte a fogai között.
– Ha! Próbálkoztam már nála is, de amilyen makacs és önfejű, önmaga sem árulta el. Pedig a családunk újra felemelkedhet és az információk birtokában te sem szenvednél hiányt -felelte tetetett kedvességgel a hangjában.
Perselus szája széle megrándult, majd lassan az asztal tetejére helyezte a kezeit.
– Amikor a lányodnak szüksége lett volna rád, te a fene nagy büszkeségeddel nem voltál képes mellette lenni. -préselte ki a szavakat.
Próbálta a dühét leplezni a nő előtt.
– Amikor kiderült, hogy terhes lett. Nagyon boldog voltam, de a gyerek apjának kiléte máig homály előttem. Pedig a lányom is úgy hiszi, hogy én tudom. -kezdett kuncogni.
Piton értetlen arccal meredt a nőre, aki most már nyeregben érezte magát.
– Ezt, hogy érted? -kérdezte óvatosan.
– Úgy, hogy azon a partin, amin te is hivatalos voltál az anyáddal, több csészébe is szerelmi bájitalt öntöttem.

Perselus szemei kikerekedtek a hír hallatán. Az előtte ülő Felicia látványától elfogta a hányinger, és legszívesebben elátkozta volna a nőt.
– Azzal azt akarod mondani, hogy bármelyikünk lehet az? -kérdezte Piton óvatos hangsúllyal.
– Én osztogattam ki a csésze teákat, hát nem emlékszel? -kérdezett vissza rögtön Felicia.
– Nem emlékszem túl sok mindenre abból az időszakból, és biztosan emlékeznék arra, ha bármiféle kapcsolat jött volna létre Margaret és köztem.
Felicia halkan felnevetett.
– Winifrednek is adtam belőle, csak szegény lánynak nagyobb adagot kellett adnom. -túrt bele zavarában a hajába.
– Mire volt ez jó!? -háborodott fel Piton.
A körülöttük lévők kíváncsian nézték feléjük.
– Mindenki foglalkozzon a maga dolgával! -szólt fennhangon Perselus.
Mindenki váll megvonással tette tovább azt, amit eddig.
Felicia az asztalra helyezte retiküljét.
– Sötét idők jönnek Perselus. Senki nem akadályozhatja meg, hogy a Sötét Nagyúr visszatérjen, és én ott leszek amikor ez megtörténik. -paskolta meg a férfi kézfejét, miközben kedvesen rámosolygott.
– Miért vagy benne olyan biztos? -kérdezte a férfi, miközben elhúzta a kezét.
– Úgy hiszem, hogy az unokám örökölte az átkot,mert a sötét erők mozgolódni kezdtek. Mint egykor Theodore-nál. -állt fel, miközben megigazította a vörös kosztümjét. – Ha az első átváltozás megtörténik, a jóslat igazzá, és visszafordíthatatlanná válik -felelte büszkeséggel teli hangon.
– Egy gonosz nő vagy Felicia! -mondta kemény hangnemben Piton. – Gonosz és számító vipera, akit csak a hatalom érdekel. Mellesleg egy gyerektől várod el, hogy azzá váljon, aminek nem kéne lennie! -mondta szemrehányóan a nőnek, aki gúnyosan mosolygott.
– Talán sokat jelent neked az unokám, hogy ennyire véded? -kérdezte magabiztosan. – Nem ilyennek ismertelek meg Perselus! -cancogott néhányat. – Mindketten tudjuk, hogy te sem vagy az ártatlanság minta példánya, ezt ne feledd! -kerülte meg az asztalt, hogy elinduljon.
Megállt az ülő Piton mellett, és kezét a férfi vállára helyezte.
– Adok egy kis időt, hogy eldöntsd kinek az oldalán állsz, mert utána egy perc nyugtot sem hagyok neked! -paskolta meg Piton vállát, majd elsétált.