Omegapár (Vkook+Sope)(Omegaverse)

Egy alfa mellett, egy alfa bennem...

Két hónapja vagyok itt, és el kell mondjam, hogy túl vagyok a nehezén.

Az első gyilkosságom nagyon megviselt. De tartottam magam az elveimhez, a megbeszéltekhez, ahogy Riki is tartotta a maga részét. Riki az első számú testőröm, az Alfám, és már-már a bizalmasom is. Nem tudom, hogy érte ezt el. Mindig velem van, sosem megy tíz méternél távolabb tőlem, amivel az idegeimre megy, de nem bánom. Ahogy azt sem, hogy megnyíltam Neki. Amióta tud Taehyungról, gyöngyvirágos öblítővel mosatja ki a ruháimat. Bármikor, ha Tae hiányzik, csak átöltözöm, és egy kicsit olyan, mintha itt lenne velem.

Ami Yoongit illeti.. Nos, adtunk neki egy jóóóóadag alkoholt másnap. És egy vállalkozó szellemű hölgyet, aki kellő mennyiségű örökítőanyagot szedett be tőle. Ezt követően hazavitettem. Meglepett, hogy tényleg minden parancsomat komolyan vettek, és úgy tűnik, az emberek szeretnek is. Nem csodálnám, megértő és elfogadó vagyok, odafigyelek a szabadságukra, a nehézségeikre.

Ami Taehyungot illeti, nincs egyedül hagyva. Sehyoon jó szolgálatot tesz mellette, mindenről tudok, ami vele történik. Most már megbízom a bétában, tudom, hogy az élete árán is megvédi Taehyungot. És ha kell, a sírba viszi magával, hogy kit és miért védelmez.

Taehyung bízik benne, a barátjának tekinti. Az egyetlen dolog, ami csípi a csőrömet, az az, hogy Tae egyáltalán nem beszél rólam. Az üzenetemet, amiről rajta kívül senki nem tud, megkapta. Yoongi teljesen eltűnt, a kémeim nem találják. Hoseoknak sem mondott semmit, Hoseok is kereste a cicát. Megrémült, hogy Yoonginak megint baja esik, de ez nem lehet így. Arról tudnék.

Az alfa lány azóta boldogan éli az életét. Tanulva Yoongi reakciójából, nem engedélyeztem azt, hogy elmondják, mi a sorsa. Egy kiváló orvos sérülés nélkül leválasztott pár petesejtet, és megtermékenyítette az általunk vitt hímivarsejtekkel. Megvizsgálva a kicsi embriókat, kikerestettük vele a legerősebbeket, a két legerősebb, vélhetően fiúvá növő lombik-bébit.

Túlságosan megszerettem már a gyermekek gondolatát is. Túlságosan megszerettem ahhoz, hogy képes legyek elengedni. Ha megszületnek a kicsik, választanom kell. Az egyik az én kicsi babám lesz. A másik pedig halott lesz. Legalábbis mindenki így tudja majd. De valójában nem így tervezem. Ők nem fognak tudni egymásról, és csak az egyikük fogja ismerni Rikit. Csak az egyikük fogja ismerni Rikit és a maffiát. Ő lesz az erősebb. És ő lesz az, aki felszámolja ezt a koszfészket. Aki megöli az alfát, akinek a harapását viselem. A testvére pedig az lesz, aki kordában tudja majd tartani. Ő lesz az edzettebb, fokozott hangsúlyt fogok fektetni a taníttatására. Ő lesz az, akiről Taehyung tudni fog. És akiről Riki soha nem értesülhet majd. Ezért van szükségem Sehyoonra. Át kell állítanom Riki mellől a saját oldalamra. És újabb társakat kell találnom. Akik elterelik a gyanút, akik elmossák a részleteket. Senki nem tudja, hogy ikreket várok. Senki, az orvoson kívül. De az aszisztense az én kémem. Ha meghallja a nevem, vagy bármit, ami csak utalhat rám, azonnal megöli, mielőtt elárulhatná a kis titkomat.

Ezen terveket ültetgetem a babákba. Nem merem kimondani, de szüntelenül ezekre gondolok. Hogy mindketten erősek lesznek. Erősebbek, mint a szüleik. Erősebbek, mint azt én valaha el tudnám képzelni. De leginkább hűségesek. Egymáshoz legyenek hűségesek. Hogy hogy fogom kivitelezni? Nos, ezt még nem tudom.

 Az, amit tudok, az az, hogy Taehyung felé hajtunk a kocsival. Az arcomon maszk, a szememen kontaktlencse, a hajamon paróka. Szagelnyomó tusfürdő és Rikinek az erős gyömbér illata elrejti valódi énemet. Visszahallgatom a hangüzenetet. Sehyoon küldte, alig egy órája.

– Tae, bízol bennem?

– Persze, Sehyoon, a barátom vagy. Miért?

– Parancsot kaptam, hogy vigyelek el valahová. De nem tudhatod, hová. Bevállalod azt, hogy megbilincselt kezekkel, és egy zsákkal a fejeden eljössz velem? Végig melletted leszek, ketten leszünk, és senki nem akar bántani. Mindez a védelmedet szolgálja.