Bungou Nyugat

59. Magyarok

Yokohama, valahol az üzleti negyedben, E/3 POV

- Biztos, hogy a Figyelősök eljönnek? - Tudakolja Dazai, ahogy a teremben sürgölődő tömeget nézi.

- Hugó után, Dessewffy a legnagyobb tekintéllyel rendelkező tagja a Figyelőnek és ez az egész az ő ötlete volt. Kizárt, hogy ne jöjjenek el. - Jegyezte meg Madách, aki már a parti kezdete előtt fél órával is ugyanezen a helyen állt, maga előtt összefont karokkal.

- Ha ők a legnagyobb tekintéllyel rendelkező tagok, miért nem az egyikük a csapat főnöke? - Tudakolta Fyodor, kíváncsian végignézve az újonnan megjelent japán vendégeken.

- Hugó volt egy ideig, de az angolok nem vették jó szemmel, hogy nem avatja be őket minden tervébe. Ami meg Dessewffyt illeti... - Itt a Nyugat vezetője elgondolkodott egy kicsit, majd megvonta a vállát. - Ő olyan, mint nálunk a Dekadenciások. Ott van velük, a csapat része, de megvannak a saját ügyei, amik fontosabbak, mint a csapat.

- Érdekes hozzáállás. - Adott hangot kétségének Fyodor, de Madách csak megvonta a vállát.

- Mit mondhatnék, magyarok vagyunk. - Hagyta ennyiben, mintha ez a kijelentés, mindent magyarázott volna, amikor senki se értette. - Áh, itt is vannak. - Mosolyodott el halványan Madách, mikor egy újabb csapat ember lépett be a terembe.

- És most mit csinálunk? - Tudakolta Dazai.

- Élvezzük a partit. A terv csak a végén fog akcióba lépni. - Legyintett egyet Madách, majd tovább nézte a Figyelősök csapatát, akik lassan elvegyültek a tömegben.

- Lám, lám, lám. Kit látnak szemeim. Csak nem Madách Imre? - Alig tíz perccel ezután egy ismeretlen hang zavarta meg a kis csapatot és mikor felé fordultak egy zöld ruhákba öltözött fiatalembert láttak.

- Neked is üdv, Oláh. - Viszonozta a köszönést a Nyugat feje.

- Ejnye be se mutatsz a barátaidnak? - Tudakolta vigyorogva.

- Japánok, Fyodor. - Pillantott a csapat felé Madách. - Ő, Oláh Gábor. Gábor. - Nézett ekkor a Figyelős férfire. - Te tudod ki kicsoda. Influenszer. - Fintorodott el Madách.

- Persze, hogy tudom. - Kuncogott a férfi. - Na és mit keres a Nyugat egy ilyen jeles eseményen? - Tudakolta ártatlannak tűnő vigyorral.

- Amit ti. - Vonta meg a vállát Madách.

- Honnan tudja, hogy kik vagyunk? - Szólt közbe Fyodor, mire Oláh Gábor elvigyorodott.

- A telefon, az Isten kémje! - Emelte meg a mobilját, majd kuncogott egyet. - Hát hogy ne tudnám? Maga például, Fyodor Dosztojevszkij, a leghíresebb orosz szökevény, akinek a képességével, azonnal meg lehet ölni az embereket. Nem is értem, hogy lehet, hogy ilyen nyugodtan áll mindenki maga mellett. - Pislogott ártatlanul Fyodorra. - Ami pedig önt illeti... - Mielőtt be tudta volna fejezni a mondatot megjelent egy új alak mellette.

- Bocsánat, Ranpo drága. - Oláh Gábor felismerte a hangot, de mégis meglepte, mikor a Magyar Hóhér mellé állt. - Nyugodj le Gabi, nem illik mindenkire a szívrohamot hozni. - Jelentette be, megveregetve a vállát.

- Mi a? - Tágultak ki a Figyelős szemei. - József, mit csináltál? Nem látom! - Nézett az említettre lángoló tekintettel.

- Lenyugtattalak. Ne próbálkozz, amíg ebben a ruhában vagy nem fogod tudni használni. Tettem róla! - Húzódott egy gonosz mosoly a férfi ajkaira és emelte fel a jobb kezét, aminek a mutató ujjából most is apró cseppekben folyt a vér.

- Te komolyan összekoszoltad a ruhámat?! - Háborodott fel. - Most öltözhetek át! Vitéz! Hol a fenében van, amikor kellene? - Morog Oláh Gábor.