Alku / DNF fanfic [BEFEJEZETLEN]

2

╔══ஓ๑♡๑ஓ══╗
• George •
╚══ஓ๑♡๑ஓ══╝

Az első óra után sóhajtva huppantam le a legjobb barátom, Karl mellé.

— "Elkérhetem a jegyzeteidet? Nem figyeltem órán, ki vagyok készülve.." Motyogtam fáradtan, Karl kuncogni kezdett.

— "Persze. De hogyhogy? Nem tudtál aludni este?" Döntötte oldalra a fejét.

A kérdéstől csak mérgesebb lettem. Morogni kezdtem, és ökölbe szorítottam a kezemet egy ideges tekintettel.

— "Az az idegesítő kis..!" Ütöttem az asztalba mérgesen, Karl egy halk nevetés után megforgatta a szemét egy sóhajjal.

— "Ezúttal mit tett Dream, hogy ennyire kivagy?"

— "Hiába tiltottam le, új telefonszámokról egyfolytában hívogatott!" Rinyáltam, mire Karl megcsóválta a fejét.

Hirtelen egy pokolian undorító látvány fogadott, Dream egy ártalmatlan mosollyal állt elénk.

— "Rólam van szó? George, miért nem vetted fel a telefont? Nem tudtam aludni aggodalmamban!" Mondta egy szomorú arckifejezéssel a szőke.

— "Te..! Én a megszállottságod miatt nem tudtam aludni, te szerencsétlen!" Átkoztam az előttem álló magas fiút, Karl egy unott tekintettel elment, egyedül hagyva engem ezzel az ördögfajzattal. Áruló!

— "Aw, ne haragudj.. Mi lenne ha kiengesztelésül meghívnálak egy kávéra?" Bájos mosollyal oldalra döntötte a fejét Dream.

— "Fúj, soha."

Gyűlölöm!

És így teltek a mindennapjaim, meg kellett békélnem ezzel a kibaszott teremtménnyel!

A legbosszantóbb, hogy bármikor elutasítottam vagy rászóltam, mert nagyon nyomult, akkor mindenki engem utált meg.

Ugh, persze, kívülről egy tökéletes angyalnak tűnhet Dream, de egyébként egy idegesítő parazita, aki tapad, mint a rágógumi!

Az egyetemi ebédlőben ültem gofrit tömve, miközben átnéztem az órai jegyzeteket amiket Karl adott kölcsön.

Hirtelen összerándultam, amikor egy kezet éreztem a vállamon. Felnéztem Dream-re, arra a tapadós seggfejre.

Frusztrált nyögés szökött ki az ajkaimon, miközben megpróbáltam figyelmen kívül hagyni őt, és visszanéztem a jegyzetekre.

Ahogy próbáltam nem reagálni, csak még jobban idegesített. Leült mellém, és azzal a bosszantóan tökéletes mosollyal az arcán, pislogás nélkül csak bámult rám, és közelebb tolta a karját az enyémhez, amíg össze nem értek.

Végre ismét jól felbaszott, így idegesen felé fordultam.

— "Hagyd abba! Tanulni próbálok!"

— "De meg sem szólaltam..! Csendben vagyok. Ennyire zavar a létezésem?" Kérdezte Dream szomorkásan.

— "Igen!" Vágtam rá.

A válaszom után csendben maradt, és lehajtotta a fejét, a nagy, zöld szemei és hosszú szempillái búsan pislogtak.

Jaj, a fenébe is! Itt van, újra próbál bűntudatot kelteni bennem, és ismét sikerül neki.

— "Nem úgy értettem.. A jelenléted zavar, nem a létezésed." Vakartam meg a nyakamat, miközben kínosan elfordultam.

— "Az ugyanaz!" Folytatta a hisztizést.

Ez egy nagyon hosszú nap lesz...

~~~

Az egyetem körüli parkban sétáltam, édességet rágcsálva, miközben a telefonomon írtam Karl-nak.

Megbeszéltük, hogy találkozni fogunk órák után.

Ezután emailben elküldtem a beadandó fogalmazásokat történelemből, amiket két napja fejeztem be.

Zsebrevágtam a telefont, és mikor azt hittem, végre tudok pihenni egy kicsit, Dream egy mosollyal integetett amint felém jött.

— "George! Hová mész?" Kérdezte a szokásos "kedves" vigyorával, csatlakozva hozzám séta közben.

— "Oda, ahol nem vagy ott." Morogtam.

Kuncogott egy kicsit, nem véve komolyan a szavaimat.

Ennek ellenére lenyugodtam, és csak leültem egy padra, nyammogva a csokimon, amint Dream leült mellém.

— "Szereted az édeset?" Mosolygott, szemeit rajtam hagyva.

— "Semmi közöd hozzá!" Dühödtem fel.

— "Bocsi." Pillogott Dream elragadóan, folytatva a kuncogást.

— "Undorító vagy.." Sóhajtottam.

A beszélgetés ezzel véget ért, én csak elégedetlenül ettem, ő pedig halkan nézett és mosolygott.

Pár perc csend után, szerencsétlenségemre ismét megszólalt.

— "Olyan aranyos vagy..!" Áradozott, bár ki nem állhattam, a hangja őszinte és kedves volt.

Megdöbbenten néztem rá, összeráncolva a szemöldökömet.

Gyakran dicsér, de minden egyes alkalommal meglepődök. Neki igazán vonzó arca van, mégis engem hív aranyosnak.

Nem tudtam, mit válaszoljak.

— "Neked nincs jobb dolgod?" Ráztam meg a fejemet.

— "De, de inkább veled szeretnék lenni, még ha ez nem is kölcsönös."

Érzelemmentes arckifejezéssel néztem rá. Nem hiszem el, hogy ennyire bejövök neki.

— "Fura vagy, Dream."

Ha tetszett ez a rész, kérlek nyomj egy csillagot! ⭐️

Igyekszem a következő résszel, örülök, hogy végre írhatom ezt a könyvet! :)

Sziasztook<33