Szuperhősök Világában II. - A Masayoshi kora /BEFEJEZETT/

35. Fejezet - Konfrontáció

Szuperhősök világában

35. Fejezet – Konfrontáció

Nolen szemszöge

- Végre megvagy! – megilletődve téblábolt előttem. – Szépen visszaadod az öcsémnek szánt ékkövet, vagy komoly következményei lesznek.

Nem mondott semmit. Úgy, hogy nem álltak mellette, a száját is alig merte kinyitni. Bár egy-két alkalommal megnyitotta, értelmes szót mégsem hallottam kijönni rajta.

- Annyira egy undorító ember vagy – néztem le rá. – Mondj már valamit!

- Hogy merészelsz...

- Hagyjad már magad! Ne tegyél úgy, mintha még mindig te nevelnél!

- Most fontosabb dolgunk is van. A Masayoshi mindjárt robbantani fog – apellált, hátha ki tud keveredni az egércsapdából.

- Pont a robbantást próbáljuk megakadályozni, seggarc. Viszont én más miatt vagyok itt. Aztán gondolom, nem kell megismételnem magam.

Erre semmit sem tudott mondani, egy hatalmas rengés rázta meg az épületet. Megtörtént a robbantás. A mellettünk lévő művelődési központ alatti bombákat aktiválták. Rohantam volna, hogy segítsek, akinek csak tudok, illetve, hogy megkeressem Eron-t, azonban Kopter megszólalt:

- Csak nem megint menekülsz?

Azonnal hátrafordítottam a lábam. Csúnya tekintettel belenéztem a szemeibe, ő pedig megtorpant.

- Mi az? Te is menekülni akarsz? – rivalltam rá.

Semmi. A nagy tokája alól egy szó sem jutott ki. Kopasz fejét vakarta, miközben biztosan azon gondolkodott, hogyan vághatna vissza.

- Most félsz, vagy mi a helyzet? – kérdeztem tőle már-már kissé kiakadva. – Nem értem. Félsz azoktól, akiknek szuperereje van, de mégis szívesen beszólogatsz nekik. Ugye mondták, hogy nem jó dolog a tűzzel játszani?

-340-

Miért nem mond már semmit? Abban a röpke öt percben hányszor végigfutott ez a kérdés a fejemben. Lehetetlen lenne megszámolni. Aztán rájöttem, hogy csak amiatt, mert egy féreg. Egy olyan ember, aki okoskodni tud, de ha visszaszólnak neki, már nem akkora a szája.

- Alapból miért voltál velünk, az öcsémmel és velem, akkora szemétláda már a legelejétől kezdve?

- Ti húztátok ki állandóan a gyufát – csakhogy megszólalt.

- Mi? – képedtem el. – Hogy érted ezt?! Ha csak egy percre normális nevelőapa lettél volna, egy árva, büdös, rossz szót nem tudnék mondani ellened – vesztettem el végleg a hidegvérem. – Csak a probléma, hogy nem voltál. Folyton belénk kötöttél, Domot állandóan pofoztad ártatlan dolgok miatt; arról meg nem is beszéltem, hogy valószínűleg többször megcsaltad, és pénzt is loptál anyánktól. Ja – kiáltottam fel, amint még több minden eszembe jutott. – Meg ott van a rakásnyi rendőrségi nyilatkozat, amelyek szerint betörő és tolvaj vagy, nem mellesleg drogokkal is kereskedtél.

- Én... - próbált védekezni.

- Tagadod talán?

- Nem. Egy bűnöző vagyok. Viszont nem bánok semmit – tette keresztbe kezeit.