enemy -Max Verstappen (+18)

<part 13>

Tegnapi időmérőt szinte dobhattam a kukába. Valamiért utál engem ez a pálya. 8. Helyen végeztem csak amit mindenki ahogyan én is csak elakart felejteni. Max sem muzsikált a legjobban. Csak 3. helyen végzet. Csak. Bár ő ezt akkora tragédiának élte meg, mint én az én eredményem. Így vasárnap úgy sétáltunk be a paddockba, hogyha valaki hozzánk szól annak vége. Így gondolhatjátok mi lett ebből. Telitalálat hatalmas nagy veszekedés. Csoda, hogy valaki nem jött föl arra, hogy becsaptam az ajtóm.

-Mond. -mondtam feldúltan a telefonba. Édesapukám volt az.

-Na miért vagy ilyen feldúlt.

-Csak összevesztem Maxszel semmi komoly. Mesélj miért hívtál.

-Csak elakartam mondani a részleteket. De érzem, hogy most zavarlak így inkább átküldöm. Örülök, hogy jöttök.

-Ez természetes apa. A világért sem hagynám ki. -őszintén ha a kihagyásért cserébe soha többet nem versenyezhetnék talán csak akkor gondolnám át a dolgokat. Amúgy semmi kedvem nincs lelépni több napra egy hatalmas villába ahol a szüleimmel testvéremmel illetve a nagy szüleimmel kell lennem.

-Örülök, hogy idén jössz. Tavaly csalódott voltam picit.

-Tavaly nem is hívtatok. Csak átküldtettek egy gps kordinátát.

-Az is igaz. -nevette el magát kellemetlenül. -Azt hittem anyád felhívott. De mem. Na mindegy hagylak. Sok szerencsét kicsim és vigyázz magadra. Szia

-Köszi apu. Szia. -őszintén picit jobb kedvem lett. Apával ritkán beszélek de akkor mindig mosolygásra késztett engem. Pillanatokon belül csippent a telefonom amin apukám átküldte az adatokat. Hova hogyan és mikor menjünk. Ezt egyből továbbítottam is Fabionak. Aki fel is hívott ez miatt.

-Mond azt, hogy nem lesz ott anyud. -kezdte egyből.

-Geci fogalmam sincs. Én is csak reménykedem. -forgattam meg a szemem.

-Ah jó kibírjuk azt a 3 napot. Hétfő kedd szerda. Este meg lépünk.

-Ja így lesz. Na told ki a Hotelből a popsid és megbeszéljük. -raktam rá a telefont. Kinek a kényelmes élet és van aki hajnalok hajnalán már a pályán kell lennie.

-Tökfej gyere reggelizni aztán interjúk. -nyitott be Max a szobámba.

-Max mivan ha éppen öltözőm. -vettem magamra egy pulcsit ugyanis lent elég hideg van.

-Ne izélj már láttalak már úgy. -forgatta meg a szemét. -Na menjünk. -zárta be utánam az ajtót. -Fabio ma is kint lesz? -érdeklődött miközben mentünk lefele a lépcsőn.

-Ja. Elvileg az előbb indult pont el. Szóval 20 perc és itt van. Mivan már. -vettem fel az említett személynek a telefont.

-Paddock kártyámat hova raktad tegnap?

-Éjjeli szekrény.

-Ja jó megvan.

-Csak könyörgőm indulj el. -forgattam meg a szemem.

-Jól van már. Áh bazmeg itt egy pók.

-Fabio. 25 kicseszett éves vagy. Világ bajnok motorversenyző és megijedsz egy póktól? Na ne cseszél fel. Szedd össze magad és gyere. Amúgy meg kurva hideg van szóval pulcsit is hozz mert ahogy ismerlek elsőként fogsz megfagyni a 10 fokba.

-Jól van anyuci értettem. Na mentem csók. -rakta rám. Hát ha nem is az anyja de a pót anyja simán lehetnék. Pedig én vagyok a fiatalabb. Csak a szememet forgatva raktam el a telefonomat. Maxre nézve majdnem elröhögtem magam. Ő magába szerintem végig röhögött. -Bocs ilyen az ha van egy fogadott fiad aki nem mellesleg nagyjából másfél évvel idősebb nálad.