Logan 1: Karácsonyi kaland (átdolgozott kiadás)

13. fejezet

Lassan beköszöntött a tavasz, elhagytuk a márciust és beléptünk az áprilisba. Hol Logannél voltam, hol ő volt nálam, csináltam a sulit, közben dolgoztam, és végre kifizettem az elmaradt számlákat is a tulajdonosnak. Az idős hölgy csak mosolyogva nézett rám reggel, mikor pironkodva beszéltem vele a lakás ajtajában és sűrűn bocsánatot kértem tőle. Csak legyintett, megpaskolgatta finoman a vállamat, aztán minden jót kívánt nekem és hogy legyek ügyes az iskolában, végül magamra hagyott.

Aznap is dolgoztam késő estig az étteremben, ahol kisegítő voltam, de már alig vártam, hogy a munka befejeződjön. Logan odakint várt rám az étterem előtt, a többi dolgozó nem egyszer szóvá tette, mikor meglátták a fekete autót, hogy biztos valami díler a srác vagy bandatag, azért van ilyen autója ennyire fiatalon. Erre persze csak ingattam a fejemet, most mit mondhattam volna nekik? Én se tudtam még mindig, Logan miből élt, erről az egyről nem volt hajlandó beszélni. Azt viszont tudtam, hogyha Adam hívta, lehetett ez akár az éjszaka közepén vagy kora reggel, mennie kellett. Nem egyszer már a fejéhez akartam vágni, hogy mondja meg Adamnek, hogy menjen a büdös francba, de valami visszatartott. Nem akartam Logannel összeveszni és főleg nem ezen. Ahányszor csak megláttam Adam nevét a telefonján, majd Loganre pillantottam, összeszorult a szívem. A tekintete elsötétült a kijelzőt látva, arca komorrá vált, egész testtartása feszültségről árulkodott.

Gyorsan levettem magamról a konyhai kötényt, felkaptam a hátizsákomat, elköszöntem a többiektől és kiszaladtam az autóhoz. Logan mosolyogva fogadott, mikor odahajoltam hozzá egy csókra.

- Figyelj, holnap dolgozol? - kérdezte tőlem, miközben elindultunk, hogy hazavigyen.

- A héten már többet nem kell jönnöm - feleltem és becsatoltam az övemet.

- Akkor ma pihend ki magad, holnap elmegyünk az egyik klubba.

- Klubba? Hova akarsz vinni megint? - kérdeztem mosolyogva. Az ilyen alkalmak elég sűrűn előfordultak közöttünk. Mindig másik klubba vagy szórakozóhelyre mentünk, koncertekre jártunk, ami mindkettőnknek tetszett, kivéve egyet. A Loydba soha többet nem mentünk, pedig kicsit visszahúzott oda a szívem, hiszen ott ismertük meg egymást, viszont akkor is drága hely volt és ez azóta sem változott. Nem várhattam el Logantől, hogy mindent kifizessen. Így is, amikor szórakozni mentünk, ha úgy volt, felesben fizettük, amit kellett. Egyszer beszélgettünk a piszkos anyagiakról, akkor vetettem fel neki, hogy jobb szeretném, ha néha én is beszállhatnék és ne neki kelljen mindent fizetni. Ugyan furán nézett rám, de végül vállat vonva belement a dologba. Meglepően könnyen alkalmazkodott hozzám és a rigojáimhoz, de nagyon boldog voltam, hogy ebből tényleg nem csinált problémát.

- Meglepetés, viszont csinosan öltözz fel.

- Csinosan? Mennyire csinosan? - Dobtam vissza a labdát, mert nem értettem, neki mi a csinos. Lehetett kisestélyis buli, nagybálos, bár ebben azért kételkedtem, nem volt az a bálozós típus, de lehetett amolyan csajosan csinos az este. Tanácstalanul néztem rá, gondoltam hátha segít picit, mit szeretne.

- El is felejtettem, hogy a nők mennyire túlbonyolítják a csinos fogalmát - nagyot sóhajtott megadóan. - Lehet felőlem valami bulis ruha is, csak ne kurvás legyen.

- Az tetszett, mi? - néztem rá pimasz mosollyal az arcomon. Csak egy pillanatra kapta rám a tekintetét, vágy csillant meg a szemében, majd újra az útra figyelt.

- Mit mondjak, sikerült meglepned - szívta meg az ajkát, én viszont felkuncogtam. Az az este iszonyatosan túlfűtöttre sikerült, a nappalijában estünk egymásnak.

Az elmúlt időszakban viszont volt lehetőségem azon gondolkodni, milyenek voltunk szex közben. Kivételesen ezt Sylvivel beszéltem meg, mert mikor meglátta a karomon Logan szorongatásának a nyomát, majdnem szívinfarktust kapott a véraláfutást látva. Már a rendőrségre akart menni, mikor megállítottam és leültem vele megbeszélni a dolgokat. Magamnak is félve vallottam be először, de aztán rájöttem, hogy igazából nincs mit szégyellnem ezzel kapcsolatban.