Kilépek!

1.

Kilépek!

Kezdődött ezzel a szóval minden. De, hogy honnan és miért akarok kilépni? Én hülye. Elfelejtettem bemutatkozni! A nevem Hinata Shoyo és a Karasuno középiskolába járok. Ott is röplabda csapatba. Nagyon szeretek röplabdázni. Az életemet se tudnám elképzelni nélküle. De mégis megtörténik ez velem.
Na de, hogy megmagyarázzam azt, hogy miért is akarok kilépni, kezdem is az elejéről!

Visszaemlékezés!

Már pár hete ebbe az új suliba járok. Lettek új barátaim és nagyon kedvelem őket! A röpicsapatba is bevettek aminek nagyon örülök. Tavaly játszottam az egyik suli ellen. Abban volt egy magas goromba feladó. Hát ő is idekerült csapat társnak. Szerencsére nem 1 osztályba járunk de így is a másik oldalon van az ajtóval szemben az osztályterme. A nevét még mindig nem tudom pedig mindig szoktunk veszekedni mindenen. Szegény senpai-ék már kivannak tőlünk nem is kicsit.
Ha nem viselkedtek akkor kiteszünk titeket a csapatból!-mondta idegesen a csapat kapitánya Daichi senpai. Most is veszekedtünk, hogy ki vegyen elsőnek magának üdítőt. Mondjuk csak én akartam egy jegesteát de az áfonya meg tejet akart volna. Ameddig nem figyeltem, addig máris elkezdte inni a tejét mert gyorsan meg is vette magának amíg én a senpaira figyeltem.
Utállak!-mondtam majd megvettem magamnak az italom és már szaladtam is az öltözőbe ahol átöltözve szaladtam  a tornaterembe. Most van a legelső edzésünk mert eddig a csapat tagokat gyűjtötték. Nagyon kíváncsi vagyok a többiekre, hogy milyen ügyesek lehetnek! Amikor oda értem csak álltam és kémleltem az elég nagy és tágas tornatermet.
Szeretnél játszani?-kérdezte a csapat anyukája Sugawara senpai.
Igen!-mondtam izgatottan amire nekem adott egy labdát.
Miben vagy jó?
Leütésben!
Akkor feladom neked!-mondta amire máris a levegőbe dobtam neki a labdát ő pedig ugorva egyett röpítette a magasba a labdát míg én már a hálón is átnézve voltam a levegőben. A labda elkezdett leesni én pedig egy erőset csapva belé ütöttem. A labda egy nagy csattanással ért földet én pedig vissza is estem a földre.
Azta...Nem vagy semmi! Főleg, hogy ilyen kicsi vagy de még is ugrasz vagy 3-4 métert!-mondta tapsolva a senpai amire nagyon boldog lettem. Most lettem elősször megdicsérve!
Jó reggelt Senpai!-köszönt egy mély hang. Ez áfonya lesz!
Neked is Kageyama!-mondta mosolyogva a vele egymagas fiúra nézve. Kageyama... Ez áfonyának a neve! Kageyama!
A többiek?-kérdezte Kageyama amire máris megjelent mögötte a többi ember. Már mindenkit ismerek szerencsére kivéve egy magas szőke hajú szemüveges fiút. Sokkal magasabb mint Kageyama és ronda is.
Te biztos új vagy!-mondta Sugawara senpai mikor oda ment köszönteni a többieket.
Igen. Csak hívjatok Tsukishimának!-mondta mire mindenki elkezdett beszélgetni rám nem is figyelve. Unalmamban leültem a padra és magam elé meredve kezdtem el gondolkodni.

Pár nap múlva lesz Natsu szülinapja. Vennem kellene neki valamit. Talán egy kiscicát! Nagyon szereti a cicákat főleg a fehéreket. Lehet anyájék is megengedik majd, hogy vegyek neki egyet. Tudom, sok dolog kell egy állatgondozáshoz meg felelősség is de megérdemli a cicát! A cica mellé persze csinálnék neki 1 karkötőt fonalból de azt suliban lesz a legkönnyebb főleg matekon. Igaz az ablak melledt ülök a második padba de ott semmit sem lehet látni. Ha meg az osztálytársaim kérdezik akkor meg nem válaszolok rá oszt kész. Légy pozitív. Szoktam mondani pedig fullra negatívan gondolkozok már kiskorom óta.

Hinata-san!-kiabálta valaki amire már a nagyobbakra néztem.
Igen?
Jössz gyakorolni?-kérdezte Daichi amire bólintottam majd mentem is játszani.
Hamar vége lett így rám bízták egyedül a takarítást. Mondhatom szép csapat. Látszik mennyire bevettek engemet. Pedig az elején még csodáltak is! Most meg? Rám se néznek!
Hinata?-kérdezte valaki mert idegességemben az egyik labdát a falhoz vágtam ami nagy erővel le is szedett egy kis vakolatot is de vissza pattant egyenest Kageyama felé aki az ajtóban állt.
Vigyázz!-mondtam neki a labdára utalva de szegényt majdnem fejen találta ha nem futok oda és nem rakom arca elé a kezemet. Mostmár értem miért mondták a többiek,hogy csak más csapatok ellen üssek ekkorát...-Jól vagy?!-kérdeztem kezemet fogva de azért is a fiút néztem.
Te,hogy lettél ilyen gyorsan előttem?-kérdezte értetlenül rám nézve.
Tudod kicsi vagyok de gyors és elég erőset ütök!-mondtam elmosolyodva.
Aha. Kössz,hogy nem az arcomba robbantottál a labdával. Az fájt volna egy darabig az biztos!-mondta komoly hanggal amire hallkan felnevettem...
Hát amilyen erőset ütök az biztos!-mondtam ugyan úgy nevetve.
Jöttem segíteni ha nem gond.
Nem gond.-mondtam majd segített leszedni a hálót majd el is pakoltunk a raktárba.
Köszönöm,hogy segítettél Kageyama!
Nincs mit narancs!-mondta mint minden nap ugyan azt a gúnyos nevet.
Hát így állunk? Bakayama!-mondtam amire majdnem kiköpte a tejet amit előbb vett.
Ha még egyszer így hívsz elverlek!-mondta ideges fejet vágva.
Oké...Bakayama!-mondtam ki még egyszer azt a fura de még is vicces nevet majd gyors inkább felültem a biciklire és elkezdtem rajta tekerni de utánam futott.
Holnap elverlek ezért!-mondta utánam ordibálva de én csak tekertem egyenest haza ugyanis késésben vagyok eléggé.

Sziasztok! Ahogy valakik már tudják inkább bakudekuban utazok, de most, hogy meglett a 100 követő, így másmilyen könyveket is rakok. Ha valakinek van valamilyen ötlete, hogy esetleg milyen könyveket írjak, akkor az nyugodtan kommentben írja le! Előre is köszönöm, ha valaki ad könyv ötletet!