Kilépek!

3.

Végre el telt mind az a négy óra edzés, szóval most az öltözőben vagyunk és gyorsan át veszem a pólot majd a nadrágot is, egy piros térdig érőre ami takarja a sebeket.
- Valami baj volt most Hinata? Nem szoktál ennyire el kalandozni meg hasonló. - kérdi Sugawara senpai, amire iszok egy kicsit.
- Semmi nem történt, csak kicsit keveset aludtam az éjszaka és azért lehetett. - magyarázom meg mosolyogva.
- Próbálj meg sokat aludni azért, rendben? - mondja aggódva. Ránézve egy hatalmasat bólintok, utána pedig lemegyek a lépcsőn aminek a végén leülök.
A sebeim még mindig iszonyatosan fájnak és nem is tudok velük mit kezdeni, na meg nagyon álmos is vagyok, mert este tényleg nem aludtam semmit sem. Anya dolgozni volt, hugi meg az egyik osztálytársánál aludt és én meg egyedül maradtam a részeg apámmal...

- Látszik hogy valami baj van. - szólal meg mellőlem valaki.
- Nincs semmi bajom, jól vagyok. - testileg de lelkileg egy roncs.
- Engem nem tudsz át verni Törpe.
- Nem vagyok törpe! - mondom durcásan, majd fel állok és el akarok menni, de vissza ránt kezemnél fogva és megölel.
- De az vagy. - mondja lágy hangon amire vissza ölelem, de utána már el is enged. - El mondod?
- Nem, mivel nincs semmi bajom, csak 3 nap múlva lesz a húgom szülinapja és ajándékon gondolkozok.
- Ja, aha. Valami ötlet?
- Egy karkötő, talán. Az nagyon jó lenne neki.
- Milyen színű?
- A karkötő? - kérdezem amire bólint. - Majd rózsaszín lesz meg lila, mert azok a kedvenc színei.
- Azok szép színek egy lánynak.
- Igen! - mondom boldogan majd elkezdünk menni a kapu felé, amíg meg nem áll.
- Bicikli?
- Otthon.
- Miért?
- Véletlen otthon felejtettem. - válaszolok kínosan, nevetni kezd. - Hé, ne nevess!
- Azt hittem nem vagy felejtős! De ugye legalább nem fél nyolckor indultál el gyalog a suliba? - kérdi rám nézve, erre csak vissza nézek rá, de abba hagyja a nevetést.
- De, akkor.
- És a sulig futottál?
- 1-szer álltam meg, utána már futottam is, mert már csak kettő percem maradt, így pont a tanárral együtt értem be a terembe.
- És utána még le futottál 11 kört...
- Igen meg pluszba a röpi is.
- Basszus nem értem hogy van ennyi energiád Shoyo... - mondja ki a kereszt nevem, pirultan rá nézek.
- De akkor most haza felé is fogsz futni vagy inkább gyalog? - kérdi szemembe nézve, de neki is az arca egyre pirosabb kezd lenni.
- Lehet mind a kettő, de akkor most inkább megyek, majd holnap tali!
- Rendben, de gyere majd bicóval vagy ha nem, akkor ne fél nyolckor indulj el, mert holnap egész napos edzés lesz!
- Igen tudom! Sziaaa Tobio!! - köszönök el tőle de szúrós szemekkel pásztáz miközben elindul  jobbra én pedig balra.

Mivel nagyon nincs kedvem haza menni ahhoz a beképzelt hülyéhez, ezért el megyek a parkba, majd ott a fűben ülve el is kezdem a leckét, de utána hangokra leszek figyelmes, így kénytelen vagyok abba hagyni a tanulást. Valaki a nevemet kiabálja.
CHIBI-CHAAAAN!!-ahogy fel nézek, meg látom a Nagy királyt, na meg vele együtt pár embert is, akiket nem ismerem. Egyre közelebb jönnek.
- Mit akarsz Nagy király? - kérdem, de le guggol elém és rám néz
- Semmit csak egy kicsit játszadozni. A holnapi meccsre fel akarunk téged készíteni.
- Nem kell kössz. - utasítom vissza de erőszakosan a nyakmat kezdi el szorítani.
- De! Nagyon is kell neked az! Ha te nem leszel ott a leütésben akkor Tobio-chan és a csapatotok nem fog győzni hála majd neked szóval akkor majd mink fogunk győzni!
- Nem érdekel hadjál békén! - mondom de megüt engem egy fiú. Jó helyre ütött, mert vért kezdtem el köhögni.
- Ennyire erős vagy? - kérdi a Nagy király a fiúra nézve aki meg rázza a fejét, ő pedig fel húzza a pólómat.
- Ahogy látom valaki már el intézett téged, valamennyire. Nagyon ügyes volt. - mondja rám mosolyogva és hajamat megfogva elkezdi a fába ütlegelni a fejemet.. Ezt többször is megcsinálja amíg már nem is érezem hátul a fejemet, csak a fájdalmat, aztán meg el kezd rugdosni a haverjaival együtt, ahol csak tudnak. Az arcomat próbálom védeni ami sikerül is, de utána mikor már azt hiszik, hogy elájultam el is mennek. A földön feküdve még egy darabig a saját véremben véremben fetrengek de utána rá vesz a lélek arra, hogy felmásszak a fára.

Amikor végre felérek, elő veszem a telefonomat majd fel is hívom anyát.
- Szia kicsim!
- Szia anya.
- Valami baj van? - kérdi aggódva.
- Nem nincs nyugi!
- Akkor rendben. Már azt hittem valami baj van azért hívsz. Amúgy haza értél már?
- Igen nyugi! Meg is fürödtem, meg ettem is. Most éppen az ágyamban fekszem.
- Rendben ügyes vagy. Majd holnap este megyek csak haza mert még dolgoznom kell.
- Nem baj, megértem.
- Köszönöm Shoyo. Na megyek, mert jön a főnök.
- Oké, puszi, szeretlek!
- Én is kincsem! - mondja és kinyomja a hívást. A táskámban pakolászva eszembe jut Kageyama, úgy gondolkodás nélkül felhívom.
- Mit akarsz?! - kérdezi idegesen.
- Csak beszélgetni.
- Este 11-kor?
- Igen. -válaszolok.
- Ha fontos csakis akkor mondjad.
- Akkor mindegy.
- Máskor ne hívj fel a semmiért Narancs!
- Áfonya! - mondom aztán le is rakom. Mivel nem volt kedvem aludni ezért lemászva el mentem egy csapig, és lemosom magamról a piszkot. Ez a kis "tisztálkodás" után, nem tudok aludni így fel veszek egy pulcsit, amit mindig a táskám aljában szoktam hagyni, majd úgy el is kezdem járni a környéket közben pedig hallgatom a zenét.

Egy idő után rá nézek a telefonra ami reggel 5 órát mutat. Úgy gondolom el kezdek egy kicsit kocogni, majd meg nézve az utcákat pár perc után el is jutottam a suliba, ami zárva van. Leülve a kapu elé veszem elő a biosz könyvet majd kezdem is el olvasni,  utána az irodalom és végül a töri jön amikor végre jön egy tanár.
- Jó reggelt Sensei! - köszönök amire csak rám néz.
- Neked is Hinata! Hogy hogy ilyen korán jöttél?
- Az egyik rokonomnál aludtam aztán azt hittem késésben vagyok így el kezdtem rohanni a sulihoz de akkor még csak reggel 6 óra volt.
- Oh értem. Azért nem baj hogy korán jöttél. - mondj kedvesen rám mosolyogva, és beenged a kapun. Egyből a mosdóba is mengyek és kicserélem a fáslikat, de a karomra is teszek párat, hogy ne látszódjanak a sebek annyira.

Elég rég volt már rész. Ennek meg vannak az okai is ami nem nagy titok szerintem. Új suli, folytonos irodalmi pályázatok és a szülők akik nem hagynak egy kibaszott percre sem nyugton. Remélem valaki megérti, ha nem akkor meg nem.

Előre is közlöm, hogy nemtudom mikor fogom kirakni a kövi részt, mert látszik, hogy már éjjel 3 óra van oszt most van kedvem minden könyvemhez kirakni az új részt! Köszönöm ha valaki megérti!

(Lehet jönni fog majd egy új könyv, rövid kis történetekkel:)!