- Ugye csak szórakoztok velem? - pillantott fel a munkájából Felix kikerekedett szemekkel, amikor beléptünk az orvosi szobába. Végignézve rajtunk egyáltalán nem furcsállom a reakcióját. Taehyung szájából folyik a vér, miközben egy vizes üveget szorít a halántékához, Jungkook úgy néz ki mint egy elbaszott egyszarvú azzal a piros dudorral a fején, ami már elkezdett belilulni, és persze én zártam a sérültek sorát, mert úgy mozogtam mint egy robot, az oldalamba nyilalló fájdalom miatt. - Ha minden edzés után ilyen állapotban jönnek hozzám, felmondok!-fordult ezúttal a kísérőnkhöz, aki eddig szórakozottan figyelte a sarokból az eseményeket.
- Még el sem kezdődött az igazi edzés. - vágta rá Yoongi. - Ez csak a bemelegítés volt.
- Hát persze, hogy az volt. - morogta az orra alatt a szeplős fiú, majd felállt a székről, és közelebb lépett hozzánk. A felsorakozott triónkat egyesével vizsgálta meg, Taehyung volt az első, aztán következett Jungkook.-Hát veled meg mi a csuda történt?-vonta fel a szemöldökét Felix, mire a Taehyung-ból felbuggyant nevetés törte meg a csöndet. - Kim már megint felnyalatta veled a padlót?
- Nem, de tudtad, hogy Hyun-nak kibaszott kemény a koponyája?
- Ó! - nézett rám meglepetten a doki, mire megrántottam a vállam, aminek következtében éles fájdalom nyilallt az oldalamba. A mellettem álló két férfi szinte azonnal felém kapta a fejét, amikor felszisszentem.
- Jól vagy? - kérdezte Taehyung halvány aggodalommal a tekintetében.
- Persze. - feleltem, majd rávillantottam a legmeggyőzőbb mosolyom, azonban valahogy ezzel sem sikerült eltüntetnem a kételyeit. Inkább a másik férfihoz fordultam, viszont ez a döntésem hibának bizonyult, tekintve, hogy ő még mindig engem bámult. - Mi van? - vágtam hozzá flegmán, mire felvonta a szemöldökét.
- Ne hazudj! - vetette oda hasonló stílusban, majd ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést. Egészen addig csendben várakoztunk, amíg rám került a sor. Felültem a betegágyra, azonban mielőtt Felix hozzáláthatott volna a feladatához, megszólalt egy idegesítő hang. - Majd vizsgáld meg a fejét is, mert „nagyon beverte". - hangsúlyozta ki gúnyosan Yoongi az utolsó két szót, mire ökölbe szorult a kezem a fehér lepedőn. Szúrós pillantással válaszoltam a beszólására, azonban a tekintete elárulta, hogy továbbra is jól szórakozik a szenvedésemen. Legyen, ezt a játékot ketten is játszhatjuk!
- Szédülsz is? - kérdezte Felix, mire megráztam a fejem.
- De furcsa gondolataim voltak, közvetlenül miután bevertem a fejem. - jelentettem ki ártatlanul, mire síri csend telepedett a szobára. Hirtelen senki sem tudta, hogy mi fog ebből kisülni. Mindenki visszafojtott lélegzettel várt. A legidősebb zavartan nézett rám, mire egy kacsintás volt a válaszom. A fekete hajú próbálta leplezni az arcára kiülő döbbenetet, azonban nem sikerült neki.
- Pontosan milyen gondolataid? - kérdezett vissza a szőke hajú bizonytalanul.
- Vonzónak találtam Min Yoongi-t. - vágtam rá grimaszolva, mire mindenki megdermedt a szobában. Az említett személy kifejezéstelenül bámult rám, miközben, a tekintetek csak úgy cikáztak köztem meg a főnökük között. Alig bírtam visszatartani az arcomra szökő vigyort. Ezt kapd ki, seggfej! A csendet egy torokköszörülés törte meg, ami egyenesen az említett férfitól származott.
- Még van egy kis elintéznivalóm. Innentől magatok is megoldjátok! - azzal gyorsan kislisszolt az ajtón. Mind a négyünk egy ideig Yoongi hűlt helyét bámultuk, majd Jungkook-ból kitört a nevetés, amihez később Taehyung is csatlakozott. Felix-re pillantva láttam, hogy az ő szájaszéle is felfele kunkorodott.
YOU ARE READING
Vérvörös Tulipán (Yoongi ff.) ÁTÍRÁS ALATT
FanfictionEgy bűnbandák által vezetett ország. Egy bérgyilkos, aki megpróbál helytállni egy olyan világban, ami teljesen kifordult önmagából. Egy vezető, akinek a nehéz döntéseket is megkell hoznia és vállalnia a következményeket. Egy csapat, amely folyto...