Ród gyermeke

1.Ródium

-Na indulhatunk a népszámlálásra? Kérdezte bátyám boldogan.
Nekem semmi kedvem se volt odamenni, hisz mi lesz ha valami baj történik? Megpróbáltam ezt a gondolatot
Elfelejteni de addigra már megérkeztünk
-Úti okmányt! Válaszolt egy szigorú katona a bejáratnál és a kezét nyújtotta.
Anyám oda adta a meghívót a katonának. A katona Kis ideig nézegedte a papírkát aztán beengedett.
Bent hatalmas tömörödés volt és alig bírtunk elférni.
Jó sok ember mi? Kérdeztem anyámat ki mellettem ált. nem kaptam választ. Rá néztem és ő nem volt ott.
Elkeverdtem!
Ahogy keresem őket egy újságot találtam amire az volt ráírva hogy, háború!
Fogalmam se volt hogy mitjelenthet ez a szó de éreztem hogy valami rossz.
Továbbmentem a város szélére. Annyit láttam hogy a dombok mögül páncéldobozok bújnak elő egy kisebb dobozzal a tetején, amiböl egy kis cső kandikált ki. Ez meg mi? Tettem fel kíváncsian magamban a kérdést.
Az egyik csőböl lángcsóva lobbant ki és süvítve repült neki egy kúp alakú golyó a háznak, szétrombolva azt.
Éreztem hogy baj van és gyorsan leugorva a korlátról a szüleimhez futottam de ők nem voltak sehol visszafutottam a kocsihoz de az sem volt ott. Itthagytak! Megláttam egy ród katonát ki egy fegyvert szorongatott.
-Mi történik? Kérdeztem a katonátol.
-Nem tudom!! Válaszolta a katona és továbbrohant. Tennem kellett valamit!
Megragadtam egy halott rón puskáját és a csatába rohantam. Addig rohantam ameddig csak bírtam és ki nem fáradtam.
Egyszer csak egy malaccal talákoztam. fekete tiszti sapkát viselt ezüst színü varrattal. Megemeltem a puskámat és tüzet nyitottam amitöl a malac vérezve a földrerogyott. Borzasztó látvány volt. Még kicsit nyőszörgött és végül meghalt.
Én futtottam tovább egyenesen a barátom házába. Az ajtó zárva volt az ablakjai be voltak deszkázva. Illedelmesen kopogtam de ő nem myitott ajtót. Akkor nekifutottam a háznak a vállammal kitörve az ajtót ami nagy csattanással a földrezuhant. Beléptem a házba. bent sötét volt és üres. Gondoltam benézek a pánik szobába ami szintén levolt lakatolva. Fogtam a küszöböt és puszta kézell kitéptem a hejéről. A kulcs ahogy számítottam rá ott volt a küszöb alatt. Bedugtam a lyukba elforgattam és az ajtó kinyilt. Bent egy szakállasodó ember ült babkonzervet szorongatva bevérzett szemekkel egy szakadt ruhában.
-Lód? Tevagyaz?
Az ember rám nézett
-ropi! El sem hiszem hogy látlak! Azzal a nyakamba borult.
-Mi let veled Lód? Kérdeztem.
- amikor láttam a hírt, hogy kitört a háború, bepánikoltam és elzárkóztam a külvilágtól. Hallottam hogy a malacok kint motoszkálnak az utcán és hogy leőtték a lakosokat. Azzal zokogásba fagadt.
-semmi baj. Öleltem át könnyes szemmel-túl vagyunk rajta, de nekem most el kell mennem.
-Hova? Kérdezte szomorú hangon.
-Megölöm azt a rohadt disznót! Van fegyvered?
-Van a hűtőbe.
- A hűtőbe? Kérdeztem meglepődött hangon.
-Valahova csak el kell rejteni. Mondta.
Kinyitottam a hűtőt ami tele volt magykaliberü géppuskával. kiléptem az ajtón és elindutam.