a night to remember [sanggi]

14 : egy nevetéssel teli újév

Szokatlanul kipihenten nyitom ki a szemeim, azonban nem látok mást, csak sötétséget. Pislogok párat és közben rájövök, hogy valami van a derekamon. Megpróbálom a leghalkabban elfordítani a fejem, mikor a tekintetem egy alvó, engem átölelő Mingivel találkozik. Mindkettőnkön van takaró, ráadásul ugyanaz. Érzem, ahogy minden lélegzetvétele megcirógatja a kósza hajszálaimat, megállapítom, hogy még alvás közben is gyönyörű. Bár most szemhéjával elrejti előlem tökéletes vágású mélybarna szemeit, nem tudom levenni róla a szemem. Még most is ott ül arcán az az édes félmosolya - valószínűleg valami szépet álmodhat, gondolom, majd rájövök, hogy nem akarom, hogy vége legyen ennek a pillanatnak, így elnyomva egy ásítást visszafúrom az arcom a mellkasába, ugyanabba a pozícióba, amiben felébredtem.
Elképzelem, hogy szeretettel teli szemeivel csakis rám néz és senki másra, hogy újra érzem számon a puha ajkait, szép lassan elrepítve engem is az álomvilágba.

-Yeosang! Yeosang, kelj fel - suttogja valaki a fülembe. Kinyitom a szemeim és szinte kitekerem a nyakam, hogy lássam ki az. Hongjoong mosolyog rám sunyin, én pedig állom a tekintetét.
Megpróbálom a lehető legóvatosabban lehámozni Mingi kezét magamról, majd barátom után megyek ki a konyhába.
-Mennyi az idő? - ásítok.
-Háromnegyed tizenkettő.
A konyhaasztalnál megpillantom Wooyoungot is, aki éppen a kávéfőzőt szuggerálja.
-Jó reggelt, Woo - vigyorgok - látom, hosszú volt az éjszaka.
Az hangomra felkapja a fejét, fültől fülig érő mosollyal néz rám.
-Hosszú, de azért megismételném.
-Lehet lesz rá lehetőséged. Összejöttetek, nem?
Erre Hongjoong is ránéz, barátom pedig elpirul.
-Igen - susogja - mielőtt aludni mentünk, megkérdezte, hogy leszek-e a párja. Természetesen igent mondtam... á, istenem, olyan rohadt aranyos volt!!
Halkan felnevetek, Hongjoong pedig most hozzám fordul.
-És neked milyen volt az éjszaka? Megtaláltad a szobát, amit mondtam? - somolyog, mire csak megforgatom a szemem.
-Akkora seggfej vagy - vigyorgok - nagyon imádlak.

A következő egy órát halk beszélgetéssel töltjük el. Időközben Yunho is kisomfordál ásítozva, akiről kiderül, hogy a fürdőkádban aludt el.
-Jongho még nagyban alszik a zuhanyzóban ülve - motyogja, mire mindannyian felnevetünk - maradt kávé nekem is?
Hongjoong mosolyogva nyújt neki egy bögrével (mindenre felkészült, nem tudom hogy csinálja), majd elkapja a konyhába szinte beeső Seonghwát.
-Köszi, hülye küszöb. Ó, szia Wooyoung - vigyorodik el legidősebb barátom - mesélj csak, mi történt közted és San között tegnap?
Legjobb barátom éppen válaszolna, mikor San lép be a helyiségbe, látszólag megrémülve a létszámunktól.
-Jó reggelt mindenkinek - mondja végül, Wooyounghoz odalépve egy apró csókot lehel a szájára. Körbenéz, tekintete megállapodik rajtam. 'Köszi', tátogja, mire csak mosolyogva bólintok egyet. Woo erre az interakcióra csak értetlenül kapkodja kettőnk között a fejét. Egy 'majd mindent elmagyarázok' tekintet kíséretében rázom meg a fejem és nézem végig vigyorogva, ahogyan San lehuppan mellé és kezeiket összekulcsolja.

-Nem vagytok éhesek? - kérdezi Hongjoong, mire a legtöbben bólogatni kezdenek - menjetek be a nappaliba, csinálok reggelit.
Én ott maradok mellette, aggódó arccal nézek rá, ahogy szorgosan tevékenykedik.
-Ne segítsek? - mondom, mire csak megrázza a fejét, én viszont nem tágítok.
-Nem fogsz békén hagyni amíg bele nem egyezek, igaz? - nevet - hát jó. Csinálsz néhány szendvicset, kérlek?
-Persze. Egyébként nagyon aranyos, hogy ennyi mindent megteszel értük. A másnaposainknak ez hatalmas segítség.
-Valakinek ezt is meg kell csinálnia, nem? Egyébként is, nekem ez egyáltalán nem gond, bár most hogy te is itt vagy, kevésbé unalmas.
Erre csak mosolygok.

Egész gyorsan elkészülök a szendvicsekkel magamban imádkozva, hogy San szülei ne bánják, hogy felhasználtam az összes toastkenyerüket. Végül még kicsit több is lesz, mint kellett volna, így Hongjoonggal ketten bámuljuk a feltornyozott szendvicseket.
-Kitettél magadért, Yeosang - ütögeti meg a vállam, mire én a konyhapulton lévő rántottahalomra nézek.
-Te se szerénykedj.
Elneveti magát, majd int, hogy kivihetjük a dolgokat. A nappaliba érve látom, hogy a két hétalvó barátunk is felébredt és mindkettőnek éppen jár a szája.
-Reggeli! - mondom, letéve a dohányzóasztalra a tálcát. Mingin kívül mindenki ráveti magát a kajára, aki viszont csak a nappalisarkában gubbasztva dörzsöli a szemeit. Amint észrevesz, elmosolyodik.
-Jó reggelt, Kang. Jól aludtál?
Mielőtt válaszolok, gyorsan végigfuttatom rajta tekintetem. A haja most szerteszéjjel ágazik, arca ki van pirosodva. Gyönyörű szemei alatt sötét karikák húzódnak, mosolyával engedi láttatni a gödröcskéit. Valószínűleg Song Mingi az egyetlen ember, aki még félálomban is jól néz ki.
-Fogjuk rá. Nem vagy éhes? Joonggal csináltunk reggelit.
-Micsoda háziasszony a férjem - mondja, mire felröhögök - na, húzz fel. Hirtelen megéheztem.

Mosolyogva nézem, ahogy esznek. San és Wooyoung a kanapén ülve beszélgetnek valamiről, két legidősebbünk Jonghot oktatja ki (legalábbis ezt következtetem ki abból, hogy Seonghwa fenyegetően rázogatja a mutatóujját, Hongjoong meg összehúzott szemöldökkel mered rá), Yunho pedig próbál nem megfulladni Mingi idétlen poénjaitól, aki egyébként mindeközben a vállamon pihenteti a karját.

Mindenki kihordja a tányérját a mosogatóba és amint visszasétálok, meglátom Jonghot, aki egy UNO paklit dob át egyik kezéből a másikba.
-Beszálltok?

-Choi San, én egyszer komolyan megöllek - röhög Yunho, egyesével lecsapkodva maga elé az asztalra mind a nyolc lapot, amit fel kell húznia - ezt még megkeserülöd.
Végül mindenki beleegyezett a játékba, aminek köszönhetően alig férünk el a kis dohányzóasztal körül. Mingi mellettem szemérmetlenül fixírozza a lapjaimat, mire a karjára csapok.
-Ne bámuld, seggfej - mondom, mire felnevet.
-Pedig ha odaadnád azt a kettesedet, akár meg is nyerhetném.
-És az nekem miért is érné meg?
-Nem tudom, de ha odaadod, lógni fogok neked egy szívességgel - mondja, mire szememet forgatva adom neki oda a kártyát.
-Örülj.
-Hé, ez nem csapatjáték, gerlepár! - röhög Seonghwa, ránk mutatva - sárga lap.
Erre mindenki felnevet, majd Mingi köre következik, aki azonban egymás után csak két lapot tud lerakni.
-Azt mondtad, megnyered azzal a kettessel, te! - bököm oldalba - miért nyúltad le?
-Hát, még az is lehet, hogy megnyerem vele. Nem tetszett, hogy nálad volt. A kék nem megy hozzád - vigyorog, mire csak fáradtan sóhajtok egyet - de tudod mi illik hozzád?
-Na?
-Mondjuk én - kacsint rám, mire elvörösödve rázom meg a fejem.
-Nem akarom megzavarni ezt a... csodálatos beszélgetést - mondja Hongjoong fapofával - de te jössz, Yeosang.
Mingi mellettem vihogni kezd, én pedig apró mosollyal rakok le egy kártyát a kezemből.
Legnagyobb csodálatomra (most komolyan, ki gondolta volna) nem Mingi nyer, hanem Yunho, aki azonnal nekiáll egy általa örömtáncnak nevezett agresszív twerkelésnek, amit mind a heten húzott szájjal nézünk végig. Persze azért is, mert ő nyert, de leginkább azért, mert nem valami szemet gyönyörködtető látvány.

Végül négy körül mindenkitől elbúcsúzunk és Wooyounggal együtt lépünk ki Sanék ajtaján. Azt hittem, még maradni fog tekintettel a kapcsolatára, de ragaszkodott ahhoz, hogy velem jöjjön.
Amint elindulunk, egyből megcsap a hideg téli szél, de az arcom túlságosan ki van pirulva ahhoz, hogy megérezzem. Legjobb barátom széles vigyorral az arcán és zsebre dugott kézzel baktat mellettem, majd mikor tisztes távolságra kerülünk Sanéktól, visítva borul a nyakamba.
-Yeo, fogalmam sincs hogy mit csináltál Sannal, de nagyon imádlak - ölel át.
-Semmit sem csináltam, ez mind te voltál, én csak közöltem vele a nyilvánvalót. De nem számít, a lényeg az, hogy végre összejöttetek.
-Hát igen - motyogja elengedve engem, majd sunyi vigyorral az arcán mered rám - és veletek mizu? Láttam ám, hogy odaadtad neki azt a lapot.
-Neki a vesémet is odaadnám, ha kérné - sóhajtok fel - de amúgy nem volt semmi érdekes.
-Aha, persze. Képzeld, madarak csicseregték, hogy úgy kellett kirángatni téged a karjaiból ma reggel.
Rohadj meg Joong, miért mondtad el neki?
-Jó, ez lehet, hogy tényleg megtörtént.
-És?
-Mi és?
-Biztos volt még valami - mondja, mire lemondóan a homlokomra csapok. Ismerem Woot, úgyis addig fog kérdezősködni, amíg el nem mondok neki mindent, amit hallani akar.
-Tényleg nem volt sok minden, ami meg igen, azoknak a nagy részét úgyis láttad. Arcon pusziltam éjfélkor, de akkor te Sannal voltál elfoglalva, szóval valószínűleg azért maradtál le róla. Ezen kívül csak annyi történt, hogy véletlenül mellette aludtam el, de azt meg már hallottad és egyébként is, jelen pillanatban képtelen vagyok róla beszélni - pirulok el azonnal, amire Wooyoung egy harsány nevetéssel reagál.
-Ez is valami. A fejlődés útjára léptél, ifjú tanítványom.
-Mivan? - röhögök fel - én előbb smároltam vele, mint te Sannal.
-Az nem számít, mert nem emlékszik rá.

Au. Ez igaz, de akkor is fáj. Az a csók volt az utolsó dolog, amit a "régi Mingi" csinált. Elkövetett egy meggondolatlan dolgot részegen, majd hagyta, hogy kettőnk közül egyedül én szenvedjek miatta. Persze egyáltalán nem bánom (sőt, megismételném, ha tehetném), de azért egy kicsit bánt a tudat, hogy nem rémlik neki semmi - mondjuk ha emlékezne rá, valószínűleg most nem tudnék a szemébe nézni, azt pedig nem élném túl, hiszen milyen szép szemei vannak, basszus?

01.01.