Távolodó félelem - BEFEJEZETT

Most pedig...

Üres az egész ház, a ragyogó Miami partvidéki nap süt be az óriási ablakokon. Már összecsomagoltam, azt viszont nem állítom, hogy készen állok az indulásra.

Alexander szobájában üldögélek, itt ugyanis otthonosabban érzem magam, mint bárhol máshol a házban, ami hónapokig szállásolt el engem.

Itt ülök és levelet írok nekik.

Amint leírom Alexander nevét elerednek a könnyeim. Visszagondolok a tegnapra...

Még most is érzem bőrömön a túlfűtött spanyol hatást. Felipe sport autójában száguldunk a la Rivera villa felé.

Idegenként mozgok a házban mégsem érdekel semmi, csupán Alexander velem kapcsolatos felfedezést.

Amint látom ő is így érez.

— Itt miért van ilyen pokoli meleg? – kérdezem két elhúzott csók közben.

— Hogy gyorsabban megszabadulj ettől.

Ruhám cipzára után nyúl és gyorsan megszabadít az anyagtól. Az ő inge is hamar a földön landol.

Céltudatosan a zuhanyzó felé veszem az irányt a fehérneműmet a padlón hagyva, útmutatásképp a fiúnak.

Üveglappal van elkerítve a zuhanyzó, megengedem a forró vizet így mire Alexander mellém érkezik ellep minket a gőz.

Nem tudom eldönteni melyik a forróbb, bőrömre tapadó hosszas érintése vagy a zuhanyfejből ránk áramló égető vízözön.

Lábaim ismét körbekerítik testét, először kezével támasztja a hátam, majd neki tol a csempének.

Felszisszentek amikor az eddigi hőséget felváltja a hátamhoz áramló hideg.

— Ez az a pillanat amikor a vágyaink teljesülnek. Kívánj! – hevesen búgja a fülembe.

— Kívánlak.

Tudom, hogy ő nem így értette, de én teljes mértékben komolyan gondoltam.

De mégsem ez remegésem okozója.

Sokkal inkább Alexander.

A csípőm mindig is érzékeny terület volt, tudja és mégis azzal szórakozik miközben a zuhany falának döntve nyomja magát belém.

Őszinte sóhajok hagyják el mindkettőnk száját.

Feszes hátába kapaszkodom meg és körmeimmel nyomot hagyok rajta.

Ahogy megérzem kezét gerincemnél ívben megfeszül a hátam. Alexander egyenesen a fülemben liheg miközben lassít a tempón.

Megcsókolom az utolsó pillanatunkban, ahelyett hogy felnyögnénk. Szapora levegővétellel válunk el egymástól, a lábam megremeg amikor a talajra ér.

A zuhany jeges vízre vált, mire sikítva rohanok ki.

Dideregve csavarom magamra a törülközőt, ám rögvest felperzsel Alexander kiéhezett tekintete.

Felém repíti a pólóját, miközben egy kockás melegítőbe bújik bele.

— Most már megkaphatunk mindent. Egetrengető szerelem ez a miénk, nem igaz? – ajkaimra suttogja.

Majd türelmetlenül tépi fel őket. Én pedig megszeppenve ácsorgok ott.

Nem. Nem kaphatunk meg mindent, és ezt ideje volna vele is közölnöm. A szemeimben szertefoszlik az előbbi gyönyörtől áztatott pillanat. Minél többet titkolózom előtte, annál kevesebbnek érzem magam.

Itt állok előtte és úgy érzem teljesen elfogytam. A hazugságok falatonként ettek fel. A maradék igazságérzetem elszárnyalna akár a szél.

Utána kapok, két kezem közé fogom, többé nem menekül.