a Kéz, amit Fogtam - sanhwa ff. ✓

03

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a hátam simogatja. Mikor kinyitottam a szemeim Wheeint pillantottam meg, aki mellettem térdelt.
- Jó reggelt - húzott egy halvány mosolyt.

- Jobbat... - engedtem ki egy nehéz sóhajt és felültem.

- Miért itt aludtál?

- Otthon akartam aludni... Mondhattad volna, hogy random bezáródnak maguktól az ajtók.

- Nem záródnak be maguktól - mosolygott lágyan. - Mr. Park az irodájából tudja irányítani őket. Tudta, hogy itt voltál.

- Mérges?

- Nem tudom - rázta meg a fejét egy halvány mosollyal. - Szerintem nem. Hiszen ez még csak a második napod. Ráadásul nem tudtál megszökni.

- De meg akartam... Az első napomon.

- Nem fog megbüntetni. Még nem érdemelted ki. Tegnap is jó voltál hozzá, szóval ne aggódj.

Ezután fürdeni mentem. Átöltöztem és megkaptam a karórám is. Jó kis óra, de tényleg csak az időt lehet rajta megnézni. Nos, legalább jól néz ki.
Megkóstoltam a rántott tevenyakat is. Nem mondom hogy a kedvencem lesz. Fura volt, főleg reggelire. Nem is ettem meg az egészet persze.

- Hol hagytad Wheeint?

- Huh? - egyből hátra kaptam a fejem. Seonghwa volt az, egy bögre kávéval lépett be az üvegházba ahol éppen egy növényt néztem. - Oh, hát... Csak kicsit egyedül akartam lenni. Nem tudom most mit csinál.

- Értem... - leült a kis körasztalhoz, majd ivott egy kortyot.

- Végeztél a munkával?

- Még nem. Szünetet tartok.

Az órámra pillantottam. Hamarosan délután kettő.
- Mikor szoktál ebédelni?

- Nem szoktam ebédelni.

- Egyáltalán?

- Egyáltalán.

- Pedig az ebéd fontos... Miért nem eszel?

- Mert nem kívánom. Ráadásul tele hassal csak nehezebben koncentrál az ember.

- Hát én nagyon szeretek ebéd után aludni egyet. Volt mikor este kilenckor keltem fel, annyira bealudtam... - mosolyogtam magamnak, miközben az egyik virágot néztem a földön ülve.

- Itt is aludhatsz ha akarsz. Ahol csak akarsz. Nekem mindegy, amíg ebben a házban maradsz... - pillantott rám sokatsejtően, így én inkább gyorsan el is kaptam a fejem.

- Lehet a végén el se mentem volna... - motyogtam halkan.

- Az engem nem érdekel. Nem csináltad, amit mondtam. Még csak fogat se mostál.

- Ez legyen a legnagyobb problémád... - forgattam meg a szemeim.

- Remélem csak rosszul láttam.

- Persze... - suttogtam.

- Hamarosan szokj rá a magázódásra.

- Nem.

- Értem hogy még mindig próbálod szokni a dolgokat, de jövőhét szerdán már mindent elvárok tőled, ami a szabályzatban van.

- A szabályzat azt írja, a magázódás elvárt, nem pedig azt, hogy kötelező.

- A kettő ugyan azt jelenti.

- Hát szerintem nem.

- Iratok külön neked egy másikat. De ha utána egyszer is letegezel, repülsz innen.