A fiatal színésznő, új megbízást kap, ami kihívások elé állítja. Az egész helyzet, arra készteti, hogy újra felfedezzte önmagát. Calypso harcol a lépések ellen amire kényszeríti őt a változás. Három idegennel kell együtt élnie, a forgatás idején, am...
Drága Lorett! Mindent éreztem már irántad, hiányt, haragot, félelmet, szeretetet.
Az autóbaleset napján, hoztál egy döntést. Hálásnak kellett volna lennem, hogy engem választottál és akkor este én maradtam életben. Nem így volt, jó ideig gyűlöltelek. Holott a legszebbet, az élet lehetőségét adtad nekem, de mégis milyen áron? Olyan világban kellett felnőjek, amiben neked már nincs részed. Borzalmas volt. Meg kellett tapasztaljak új dolgokat, szerelmet, odaadást, csalódást. Mindent persze nélküled. Ezért nehezteltem.
Aztán már csak hiányoltalak, ami felemésztett. Tápláltam ezt az érzést, mert féltem, hogy ha elveszítem, vele együtt eltűnsz te is. Amikor otthon pakoltunk a szobádban, a baleset után, eltettem a kedvenc pulóveredet. Hozzá sem nyúltam, csak, amikor az illatodra akartam emlékezni. Halványulni kezdett, aztán azóta már messze nincs olyan illata mint neked volt.
Majd jött a félelem, attól, hogy legyél most akárhol is, szégyenkezel miattam. A drogok, a bajkeverés és a hazugságok miatt. Leginkább az elpocsékolt élet miatt. Hidd el, én jobban szégyenkezem a múltbéli döntéseim miatt. A félelem távolodni kezdett amikor felébredtem az évek óta tartó biztonságos életből. Féltettem a szívem, miután téged elvesztettelek, igazán legyengült, ezért nem adtam senkinek sem.
Most itt vagyok, nem gyűlöllek és nem félek. Csupán az irántad érzett szeretet emléke leng körül. Azt hiszem ezek voltak a gyász fázisai. Az elengedés érzelmi lépései. Mert valljuk be, pokolian nehéz évek voltak, de végül mi maradt? A szeretetem.
Ma lenne a huszadik születésnapod, ilyenkor az volt a szokás, hogy kívánsz valami megfizethetetlent. Itt az ideje, hogy én kívánjak helyetted. Nem neked, és nem is magamnak, inkább nektek szóljon a kívánság. Ti akik már fiatal korotokban egy menedéket vagy éppen kiutat kerestek, számotokra kérem a világ leginkább megfizethetetlen dolgát, az életet, méghozzá igazit.
A világ fenyegető hely, ha biztonságban akar valaki élni, az távol tartja magát a világtól, az emberektől és az érzelmektől. Bármi módja is legyen a létezés kialakulásának, az ember nem a biztonságért teremtetett. Ezen a földön minden és mindenki előbb-utóbb ellágyul, teste kihűl és meghal. Mindünk felett ítéletet , ám az, hogy ennek tudatában vagyunk az sem elég ok arra, hogy a biztonságot válasszuk. Élni bizony a szív utasításai szerint kell, én már pedig egyetlen szívet sem hallottam még a nyugalomtól dübörögni. Nem bizony! A szívünk akár az enyém, akár a tiéd az impulzusoktól lobban lángra és biztosíthatlak, hogy az izgalomtól morajlik benne a vér.
"A hajó biztonságban van a kikötőben, de a hajókat nem erre építik" – John A. Shedd
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Na és ez itt a vége! Hihetetlenül köszönöm mindenkinek, hogy velem tartott ez alatt a történet alatt. Remélem így utólag sem bántátok meg, hogy belekezdtetek az olvasásába. Köszönöm a sok támogatást. <33
promóciós tartalom: Már kint van az új történetem első pár része. Ahol is a túlélés a fő téma egy csapat fiatal számára. Tele kalanddal és nehéz döntésekkel. Árulás, titkok, hajsza egy disztópikus leigázott világban.
