Párhuzamok

47. rész

Draco Malfoy és csapata továbbra sem hagyott fel a griffendélesek mindennapjainak megkeserítésével. Az ominózus ebéd után ott szúrtak oda nekik, ahol a legnagyobb sebet ejthették...
Az év első kviddicsmeccsére (Mardekár a Griffendél ellen) mindenki izgatottan készülődött, többek között Fanny is. Most volt az első olyan meccse az eddigi öt év után, ahol úgy szurkolhatott Frednek, mint a barátnője. A csupa piros-aranyba öltözött lány Katie-vel, Aliciával és Angelinával ment le reggelizni. Az utóbbin soha nem látott feszültség uralkodott el: első mérkőzése volt csapatkapitányként.
-Most már tudom, mit érzett a meccsek előtt Wood-mondta előző este Fannynak, úgy, hogy a csapat tagjai ne hallhassák. -Nem csak a Griffendél, az én nevem is ezen áll vagy bukik.
-Ez elég drasztikus megfogalmazás, nem, Angie? A csapatod szeret és tisztel téged-folytatta gyorsan a lány, mielőtt barátnője ellenkezhetett volna. -Bíznak benned. Mi pedig mindannyiótokban.
-Pont ezért kell bizonyítani-dobbantott idegesen a lány, amire mindenki odafigyelt.
-Csak egy bogár volt-magyarázta Fanny egy füllentéssel Angelina viselkedését, ezzel ismét elterelve magukról a figyelmet. -Nyugodj meg-fordult vissza az aggodalmaskodó lányhoz. Ez csak egy játék.
-Nem csak játék!-emelte fel ezúttal a hangját Angelina.
-Jó, nem csak az-adott neki igazat Fanny, majd belékarolt. -Gyere, a szobámban van egy kis mentolos csoki. Jót fog tenni.
-Mintha Lupint hallanám-rázta meg Angelina a fejét mosolyogva, de követte a hatodikos lányt.
-És neki is igaza volt ebben-hangzott el a végső érv.
Erre a kis jelenetre visszagondolva figyelte meg Fanny Angelina arcát, azonban a lány remekül elrejtette minden félelmét a játékkal kapcsolatban.
Ronnak ez már sokkal kevésbé sikerült: akárki unszolta, egy falatot sem tudott lenyelni.
-Csinálj valamit-fordult Fred Weasley fájdalmas arccal a barátnőjéhez.
-Csodát tenni én sem tudok-vonta meg a vállát Fanny sajnálkozva.
-Miatta fogunk veszíteni-dörzsölte meg Fred a tenyerével az arcát.
-Ne legyél ilyen negatív-rázta meg a fejét Fanny, majd egy sóhaj után szólt oda Ronnak. -Nagyon finomra csinálták ma reggel a zabkását.
A vörös hajú fiú nagyot nyelt, az arca azonban nem az étel utáni vágyát tükrözte, mi több, gyanúsan zöldes színt vett fel. Ez volt az a pillanat, amikor Harry jobbnak látta Hermione segítségével kivezetni őt a Nagyteremből.
-Én megpróbáltam-sóhajtott Fanny.
-Ron nem képes reggelizni? Ez nem jó jel-ingatta a fejét George.
-Nagyon nem-adott neki igazat Katie, ám ő empatikusan nem is a játékért, hanem Ronért aggódott igazán.

Alig negyed óra múlva a csapat itt maradt öt tagja Fannyval együtt sétált ki a Nagyteremből a griffendélesek bátorító ujjongása és a mardekárosok ellenséges fujjogása közepette.
Fanny elkapta Lydia pillantását, ahogy a mardekáros lány végigmérte Fredet. A fiú Fanny kezére kulcsolta az ujjait, miközben vigyorogva fogadta a jókívánságokat. Amikor Lydia észrevette, hogy prefektustársa köszönne neki, ránézett, és a két lány egymásra mosolygott. Mindketten a saját házuk csapatának szurkoltak, ám jobb barátok voltak annál, minthogy emiatt ellenségekké váljanak néhány órára; és a legjobb barátok, amiért pillantásokból megértették egymást.
A Nagyterem előtt Kitty Pucey és Draco Malfoy egy "sok sikert" csókot váltottak, miközben a mardekáros lány a koncentrációról magyarázott a szőke fiúnak. Fred fintorogva nézte őket, ám pár perc múlva az öltözőben ő és Fanny között is közel ugyanez a párbeszéd és cselekvés játszódott le.
-Koncentrálj arra, amit Angelina mond-ismételte el Fanny rengetegszer ezt a mondatot, mert Fred nem igazán törődött csapatkapitányuk utasításaival; ehelyett Fanny hajtincseivel játszadozott.
-Igenis, hercegnőm-mormogta a fiú.
-Izgulsz?-nézett fel rá Fanny.
Szokatlannak, sőt elképzelhetetlennek tartotta, hogy a barátján bármiféle aggodalom lenne úrrá egy meccs miatt. Fred szó nélkül Ron felé intett a fejével, mire Fanny megrázta a fejét.
-Meg tudja csinálni. Tudod, ő csak egy azt érzi...-kezdte volna a magyarázatot, de nagyanyja belépése megakadályozta abban, hogy kifejthesse a gondolatait.
-Mindenkitől a maximumot kérném-nézett végig Minerva McGalagony a csapaton, majd legidősebb unokáján állapodott meg a tekintete. -Fanny, te mit keresel itt?-hangzott a kissé meglepett hangsúlyú kérdés.
-Semmit-mosolygott a nőre a hatodikos lány, majd megpuszilta Fredet, és kifelé indult. -Sok sikert, hajrá!-kiáltott vissza az ajtóból, és a lelátókhoz sietett.