2022.12.24.
Lágy csókot éreztem a homlokomon, mire elmosolyodtam. Az első jobbhorog óta sok mindenen mentünk keresztül. Eathan mostanára befészkelte magát a bőröm alá és olyan könnyedén tárja fel minden titkomat, mintha csak egy narancsot hámozna.
-Ébresztő aranyhaj!-mondta lágy hangján. Finom csókkal simított végig az arcomon. A borostája karcolta a bőrömet. Mosoly csiklandozta a szám sarkát, oda érkezett a következő könnyű csók.
Ekkor végre ránéztem és a leghelyesebb gesztenyeszínű szempárral találtam magam szemben. Nem volt felhőtlen. Az események, miket átéltünk nyomot hagytak rajta is. De az enyém volt és épp hunyorgott.
-Igaza van a mesének. A csók mindig beválik ébresztőnek.
-Az csipkerózsika akiről te beszélsz.
Eathan tenyere még mindig a tarkómon pihent.
-Csipkerózsika, aranyhaj, szőke vagy barna, teljesen mindegy. Bármelyikük felébredne a csókomtól, kisnyuszi.
Hát igen. Az egója még mindig a régi.
-Még szerencse, hogy te már csak egy szőkét ébresztesz így- mondtam rekedt hangon és ezt imádta. Ezúttal egy vérpezsdítő csókot kaptam. Amikor felemelte a fejét, a szemében vágyat és birtoklást láttam. Ha máshol lettünk volna és máshogy, akkor tovább is mentünk volna. Sajnos azonban most gyenge voltam.
-Felkészültél az új és veszélymentes életedre?- kérdezte Eathan és a még szabadon garázdálkodó holmijaimat kezdte el pakolni. Kettő hatalmas bőröndöt laktam tele, amíg a kórházban voltam. Utolsó kalandom a maffiával nekem egy tüdőlebenyembe, Eathan-nek egy lépébe került. Bármilyen jó színben is volt, nem feledhettem, hogy ő is még csak lábadozik.
-Mehetünk, de nincsen semmiféle ünneplés!-mondtam
Eahtan egy pillanatra megtorpant. Idegesen feltűrte fekete kapucnis pulóverét, amitől előbukkant az izmos karja. Még télen is szép barna színe volt. Egyszer megvádoltam, hogy szoliba jár, de kikérte magának. Most azonban sápadtnak láttam.
Duzzogva másztam ki az ágyból, figyelmen kívül hagyva, hogy elismerő pillantással jutalmaz, amiért kivillant a combom a pizsamából. Kínos lassúságom teljes tudatában vánszorogtam ki a fürdőszobába. Szeretem a sportot, de ez még a járásban is gátol.
A műtétem három hónapja volt és lassan már egy hónapja vagyok itthon. Szóval, hazajárós beteg lettem.
-Semmi értelme visszamenni oda!- kiabáltam a csukott ajtóval.
Magamra rángattam a fekete nadrágomat és egy felsőt. Remegett a kezem és elszorult a torkom, amikor hallottam a kilincset elmozdulni. Néhány hónapja még rohamot kaptam volna, ha meglátja a "csupasz" testemet.
Egy lágy érintés a legfrissebb hegemen, a hátam jobb oldalán. Lágy csók a vállamon és én az összeomlás határára sodródtam. Megfordultam és szorosan átöleltem Eathant.
Nyolc hónapja voltunk együtt, de az ő számítása szerint van az már kilenc is. Azért így számolja, mert állítása szerint már az első látásra belém esett.
-Te egy csodálatos dolog vagy a világomban és csodálatos dolgokat fogunk csinálni, amint megerősödsz!- mondta a mély hangján. A szemében láttam minden érzését, az akaratát, mindent. Nehéz volt elképzelni, hogy ennek az egésznek egyszer vége legyen köztünk.
-Az orvos szerint már sexelhetek.- mondtam.
Eathan elmosolyodott és puszit nyomott a homlokomra.
-Engem tuti szentté fognak avatni. Bíznod kell bennem kisnyuszi.- a pillantása épp olyan komoly volt, mint a keménység a nadrágjában (de cink ezt leírni😳)- Tudni fogom mikor állsz készen rám. Ez a téma csak ideiglenesen van lezárva!
Csodálkozva vontam fel a szemöldököm.
-És most mi lesz?- kérdeztem.
-Elmegyünk vásárolni.... most mi van??
-Még mindig nem vetted meg Aron ajándékát?
-Baszki, mindegyikre azt mondtad, hogy dedós!
-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy egy majdnem felnőtt embernek valami hülye gyerek játékot adsz ajándékba?
-Jó, jó, igazad van.- mondta bűnbánó arccal majd megfogta a bőrönd fogantyúját. Eszembe jutott, hogy az orvos határozottan megmondta, hogy ne emeljen. Kihívóan néztem rá.- most meg mi van??-kérdezte.
-Hol van apád, hogy segítsen?- intettem a fejemmel a bőröndök irányába rosszallóan.
Eahthan apját egyébként nem kedvelem. Inkább csak elviselem.
-Asszony! Elbírok két bőrönddel!
-Ha te elbírsz, akkor én is!
Eahthan fusztrált sóhajt hallatott és végre elengedte a fogantyúkat. Újra és újra lejátsszuk ezeket a meccseket, mert mindketten óvni akarjuk a másikat. Összefontam a karom a mellkasom előtt, hogy a testtartásommal is jelezzem, hogy ebből nem engedek.
Folyt. köv
Írd meg kommentbe hogy mennyire volt jó!
Köszi puszi 😘❤
Anna
