X.

244 27 2
                                    

A biliárdgolyók hangosan csapódtak egymásnak miután Zander megtörte a gondosan háromszögbe igazított gömböket. Egyik fiú sem pillantott felénk, amikor megérkeztünk, mert mindketten a biliárdgolyókat figyelték.

Knox következett, felvette a megfelelő pozíciót, majd beigazította úgy a dákóját, hogy lelökhessen vele egy teli zöldet. A gömböcske gurult egy kicsit, majd egyesen az egyik lyukban landolt.

– Khm! – köszörülte meg a torkát Maya, majd elvette a karját a vállamról és egy-egy puszival köszönt a srácoknak.

– Szia Emma! – jött hozzám egy ölelésre Knox, majd mögötte azonnal Zander is megjelent.

– Hali – intettem kissé feszengve, ahogyan a kék szempárba bámultam.

Körbenéztem a helyiségben, ami sokkal hangulatosabb volt, mint a kinti kávézós rész. A falakat rengeteg olyan festmény díszítette, amiket közvetlenül rápingáltak, bár még mindig voltak szabad fehér felületek, ahova lehetett volna dolgozni.

Velem szemben két ajtót pillantottam meg, amikről fogalmam sem volt, hogy melyik hova vezethet, ugyanis a szobába nyíló harmadik ajtón léptünk be az előbb Mayával és az mögöttem volt.

Az ajtók melletti sarokba egy hatalmas bár állt, rengeteg üveggel és néhány bárszékkel. Pár nagyobb ablakon is megakadt a szemem, ám mindegyik előtt be voltak már húzva a függönyök, hiszen közeledett az éjszaka. Bár az is lehet, hogy Knox sohasem húzza szét őket, kinézném belőle.

Volt még néhány bútordarab a falakhoz tolva és szinte a helyiség középen kapott helyet a hatalmas biliárdasztal. A szoba két sarkában a plafonra hangszórókat erősítettek, amikből zene szólt. A szememmel megkerestem a zene pontosabb forrását, majd kiszúrtam egy rádiót az egyik komódon.

Ez a hely tényleg úgy volt berendezve, hogy itt bulizni lehessen.

Maya a kezembe nyomott egy dákót, majd egy adag krétát is, amitől azonnal kék lett a tenyerem. Rögvest beletöröltem a farmeromba, a fele legalább lejött. A krétával rendbe szedtem a dákó elejét és míg én ezzel foglalatoskodtam, a többiek azon agyaltak, hogyan játszunk.

– Fiúk a lányok ellen? – dobta be az ötletet Knox.

– Mondanám, hogy örömmel – kezdett bele nevetve Maya a mondandójába. – De mind tudjuk, hogy ti ketten jobbak vagytok nálunk, így máshogy kéne felosztani a csapatokat. Legalábbis, míg az első pár meccsre mi is belemelegszünk a játékba – érvelt lila hajú barátnőm.

A fiúk egymásra néztek, majd bólintottak.

Ezzel a dolog el is dőlt.

– Majd én a szárnyaim alá veszem Mochit – ragadta meg a kezemet Zander és magához penderített.

Kissé hirtelen ért a mozdulat és majdnem a mellkasának estem, de csak majdnem, ugyanis épp időben találtam meg az egyensúlyomat a dákó segítségével.

Az asztal köré sereglettünk, Maya összerendezte a golyókat háromszög alakba, hogy készen álljanak a kezdésre.

– Mindenki tudja akkor a szabályokat? – nézett végig rajtunk Zander.

– A fekete golyót kell elsőre lelökni, nem? – kérdeztem vissza ördögien vigyorogva.

– Akkor igen – zárta le a témát, de láttam ám, hogy apró mosoly bujkált a szája szélében.

Értékelte a fura humoromat.

Zander bepozícionálta magát, majd a fehér golyóval megtörte a háromszöget. A biliárdgolyók hatalmas ricsaj közepette szétszóródtak az asztalon.

A tiltott kívánságWo Geschichten leben. Entdecke jetzt