Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

38. rész A Vörös Baronessz

A Gloriana elleni meccs után sorra jöttek a gratuláló e-mailek a fiókomra.

-Minden elismerésem, Ayumi. A meccs eleji teljesítmény alapján nem számítottunk volna rá, hogy nyertek. De úgy látszik, nem csak nekünk megy a húzós helyzetek megfordítása. Üdvözlet: az Oarai-írta Miho.

-Valamiért éreztük, hogy mi nem leszünk elegek arra, hogy ez a csapat süllyesztőbe kerüljön. Nagyon sok kreativitás és tehetség van bennetek. Várjuk a visszavágót a középdöntőért. Aláírás: Continuation-jött Mikkától.

-Gratula, Ayumi. Nyertetek, és nem a győzelem a részvétel, hanem a fontos. Ja, és nyertél nekem 20000 yent. Foagdtam egyet Klarával és Nonnával-küldte Katyusa.

Egytől egyig válaszoltam mindegyikre. A meccs után csöndesebb napok jöttek. Hétfőtől péntekig iskola, majd két nap szusszanás, és aztán ez újra meg újra. Egészen egy novemberi vasárnapig, amikor felvertek 5-kor.

-A többiek szóltak, hogy van valami a garázs előtt. Nézd meg!-mondja Soma.

-Miért kell az embert ilyen korán fölkölteni...-ásítoztam, és felvettem a téli egyenruhám.

Beültem a 35M-be. Szerencsére még nem kell minden reggel tábortűzet rakni alá, de közeleg a tél. Mikor odaértem a garázshoz, Naramo már ott. Szemügyre vettem az objektumot. Egy repülőgép, II. világháborús. Vagy legalább is olyan.

-Milyen típus lehet mégis?-kérdeztem.

-Egyik sorozatgyártott repülőgéppel sem egyeznek a paraméterek-jön oda Naramo.

Ekkor hirtelen indulatból vezérelve felmásztam a pilótafülkéig. Felnyitottam az üveget, és bent volt egy pilótasál, egy sapka szemüveggel, és egy levél. Felnyitottam a borítékot.

-Kedves Horthy Miklós Katonai Akadémia! Ezennel meg van hívva az 1. Interiskolai Repülőharc Bajnokságra. Igaz, önöket pont nem kérdeztük meg erről, de az összes többi tematikus leányiskola igazgatótanácsa beleegyezett. Szóval várjuk a kormányzói beleegyezést alább leírt e-mail címünkre. Előre is köszönjük-olvastam el magamban.

-Naramo, küldd el légyszi erre az e-mail címre a beleegyezés.doc fájlt!-dobtam oda a levelet Naramónak.

-Igenis, kormányzó asszony!-rohant el Naramo.

Most, hogy végre mindenki elment, gondoltam, szemügyre veszem a belsőt, szóval beültem. Valamit viszont nagyon félrenyomtam, mivel beindult a motor. A repülő elkezdett gurulni. Kevés szimulátoros tudásom jól jött, mert annyira egyszerű volt a rendszer, hogy a botkormány magam felé húzása elég volt. Most, hogy a levegőben voltam, nem tudtam mást csinálni, köröztem a hajó felett. Percek múlva jelzett a rádió, bejövő adás.

-Battonyai Sára vagyok a Horthy Miklós Katonai Akadémia műszakos rádiósa. Kérem, hagyja el a hajó légterét, senki sem lehet a légtérben kormányzói engedély nélkül. Nem szeretnék önnel ordibálni, éjszakai műszakom volt-jött a rádióból.

Elvettem a mikrofont.

-Megadom a kormányzói engedélyt magamnak! És szóljatok már valakinek, hogy mondja meg, hogy kell letenni ezt az izét!-hadartam.

-Kormányzó! Te vagy az? Mit keresel az égben egy repülőgépben?-döbbent rá Sára.

-Hosszú sztori röviden, ledobtak nekünk egy repülőt, és megnyomtam valamit. Ja, és hívjatok nyugodtan Ayuminak. Nem haragszok meg-mondtam.

-Rendben-ekkor Sára elfordult, de még hallottam-Minden ember a hajón! Jelentezzen, ha tud repülőt vezetni a kormánytoronyban!

-Köszi. De légyszi, szedjetek le innen!-mondtam.