Lassan ajkához hajoltam, amin rögtön megéreztem a méz ismerős ízét. Mindig ezzel varázsolta olyan puhává és simává őket, majd rajta hagyta, mivel tudta, mennyire imádom az aromáját. Ragadós, de tökéletesen édes tökély.
Rá emlékeztet. Olyan, akárcsak ő, tapad rám, mint a bogáncs, aranyos, akár egy kiskutya, közben csábító és vad is. Nagyon bújós, ölelkezős típus, aki nem enged el, amíg valami rendkívül sürgős közbe nem jön. Ő már csak ilyen: mézédes.
Tőle kapom meg azt a szeretet, amit más nem adott meg. Azt hiszik, amiért férfi vagyok, nekem nincs szükségem dicséretre, bókra, egy kis biztatásra. Hogy nekem nem kell támogatás, simogatás, csók. Hanem elvárják, mindig én legyek az erős, a nyugodt, a higgadt, érzelemmentes kenyérkereső.
Ezért más vele, egy másik férfival. Habár ő nem ezt tapasztalta, másik környezetből és családból érkezett, ahol szerető szülők között, folyamatos őszinteségben nőtt fel. Olyanokkal állított oda az anyjához meg az apjához, amiket én nem mertem volna elmondani senkinek sem. Majd' belepirultam, amikor kijelentette előttük, hogy mi bizony csókolóztunk, most pedig vár ránk az ágy.
Mégsem bántam meg. Ahogy Lorraint a szülei, úgy engem ő áraszt el mértéktelen szeretettel. Ha régen csupán eldobott, darabokra hullott üveg voltam, akkor mára valami teljesen más lettem. Azt hittem, nekem sosem fog az jutni, mint másnak. Féltem, nem lesz, aki éjszaka mellettem legyen, megvigasztaljon, átöleljen.
És mégis párra találtam. Egy gyönyörű, élő angyalra, kinek a szárnya nem csak felrepít, hanem elfed a csúnya, kegyetlen világ elől. Rain az álmom, egy teljesült vágy, maga a mézédes szépség.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Rózsát a rózsának
Любовные романыFiú és fiú között is más-más kapcsolat áll fenn, kinél jobb, kinél rosszabb. Vannak nemesek, mások rabszolgák, néhányuk szorgosan dolgozik, míg megint mások kellemesen heverésznek, és tudják, úgyis találnak maguknak párt. De kinek adatik meg az igaz...
