Párhuzamok

51. rész

Az évben több kviddics meccset már nem tartottak a Roxfortban, ellenben a maroknyi lázadó diák a DS edzéseken aktívan részt vett. Fanny örömmel gyakorolt minden egyes alkalommal, bár kicsit bántotta, hogy néhányan bizalmatlanul viszonyultak Lydiához. Tudta, a mardekáros lány a világért sem mutatná ki, hogy ez bántja, azonban emiatt gondolták sokan érzéketlennek. "Ha úgy ismernék, mint én...", gondolta sokszor Fanny.
Örült azonban, amikor azt látta, hogy Angelináékkal vált pár szót, vagy amikor Benjamin mutatta meg neki izgatottan a rajzait.
-Tehetséges az öcséd-mondta egy ilyen alkalom után, amikor a szakkörről sétáltak vissza a klubhelyiségeik felé.
Fanny büszkén elmosolyodott.
-Ez nagy elismerés neki egy ilyen tehetségtől, mint amilyen te vagy. Florence is mutatta az írásait? Különlegesen bánik a szavakkal, majdnem úgy, mint te.
-Máshogy-bólintott Lydia, ezzel igenlő választ is kifejezve. -A maga Black-Rouge-White stílusában ír. Tetszik.
-Sokáig nem is tudtam, hogy a rosszaságon kívül más is érdekli őket, egészen tavalyelőttig. A nyár minden napján minden este alkottak valamit, ami az aznapra emlékeztette őket.
-Biztosan szép lett.
-Az-bólogatott a griffendéles. -Majd megkérem őket, hogy mutassák meg neked. Biztosan szívesen tennék
-Kezdem megszeretni mindkettejüket-mosolygott az említettek nővérére Lydia.
-Ők is téged.
Mire Fanny ezt kimondta, elérték a kedvenc mosdójuk ajtaját. Bár furcsán hangzott, ők több szempontból is szerették ezt a helyiséget. Az egyik legtisztább volt, szellem-mentes és mindkét klubhelyiségtől egyenlő távolságra. Éppen ezért beszéltek meg sokszor ez elé találkozót, vagy már ösztönösen itt keresték a másikat; most pedig ide jöttek kezet mosni. Ám még ezt az egyszerű cselekvést is megzavarta a mardekáros Pansy Parkinson és két barátnője.
-Hihetetlen!-csapta be az ajtót az előbbi.
-Szerintem is az, hogy valaki így jöjjön be ide-súgta Fanny Lydiának, aki megforgatta a szemét és elindult kifelé.
-Elegem van belőle, ahogy egyfolytában ölelgeti és a haját piszkálja. Még Hagrid hülye szurcsókjait is szívesebben néztem tavaly.
-Nem akarok agysejteket veszíteni azzal, hogy őket hallgatom-mondta odakint.
-Igazad van-bólintott a griffendéles lány. -És Parvatitól vagy Lavendertől én úgyis megtudok minden részletet.

Valóban így történt. Másnap reggel Fanny, Katie, Angelina és Alicia egy kisebb tömeget vettek észre a két ötödikes körül.
-Vajon most mi a téma?-szaporázta meg a lépteit izgatottan Katie.
-Ha leesel a lépcsőn, és nem tudsz majd emiatt kviddicsezni, neked annyi-fenyegette meg Angelina.
Fanny és Alicia felnevettek a szigorú fegyelmezésen, majd odasétáltak a két lány köré gyűlt félkör hátsó sorához.
-Pansy Parkinson egy beképzelt liba-mondta ezt fejhangon Lavender Brown, akiről ugyanezt lehetett volna ez alapján mondani, ha nem ismeri valaki. -Azt hiszi, körülötte forog a világ.
-Tényleg így van-értett egyet Fanny, és Angelináék értetlen tekintete miatt pontosított. -Az és azt hiszi.
-Kitalálta, hogy bosszút áll Kittyn, amiért elvette tőle Malfoyt-vigyorgott Parvati. -Mit gondoltok, sikerülni fog neki?
-A bosszú az ő értelmezésében üres fenyegetőzés-lombozott le Angelina mindenkit a kijelentésével, amit mintha csak Fanny gondolataiból nyert volna.
-De az biztos, hogy a Nagyteremben reggelinél egyfajta jelenetnek lehetünk majd szemtanúi-nevetett Fanny, de rögtön hátrált is pár lépést, mert a két lány letámadta a kérdéseivel. -Ennél többet nem tudok. Ha kíváncsiak vagytok siessetek.
A drámára éhes barátnők szélsebesen száguldottak ki az ajtón, és mindenki követte őket. Most Fanny sem akart lemaradni az így beharangozott "nagy" eseményről. Éppen időben érkeztek, mert a mardekáros asztalnál csupán lézengtek még a diákok. A griffendéles lányok vagy alig mertek elkezdeni enni, vagy nagyon gyorsan tették ezt, nehogy lemaradjanak valamiről. Fannyék ezzel szemben nyugodtan ettek, majd amikor a prefektus lány meglátta mardekáros barátnőjét, integetve invitálta magukhoz.
-Köze van mindennek ahhoz, amit tegnap a mosdóban láttunk?-érdeklődött Lydia lehuppanva Fanny mellé.
-Igen. Vicces, igaz? Csupán egy kis balhé ennyire érdekel mindenkit.
-Inkább szürreális, mintha nem lenne életük ezen kívül.
-De valld be, téged is izgat egy kicsit-noszogatta, miközben egy töklével teli poharat tett le elé.
Lydia sóhajtva emelte fel a poharát.
-Szerinted sincs Parkinsonnak esélye?-kérdezte bujkáló mosollyal.
-Semmi-rázta meg a fejét nevetve Fanny.
Perceken belül Kitty és Malfoy léptek be, és miután elégedetten nyugtázták, hogy mindenki őket nézi, leültek a helyükre. El sem tudták kezdeni a Potter-sárvérűek-árulók változatos témáinak kibeszélését, mert egy puffanás után Kitty haja vörös színben kezdett el pompázni. A teremben a meghökkentséget és a visszafojtott lélegzeteket lehetett érzékelni. Az időközben megérkezett Pansy Parkinson elégedetten vigyorgott, amíg nem hallatszódott egy olyan óhaj, és az ezt követő egyetértések, hogy:
-Én is ilyen hajat szeretnék...
-Khm... Weasley... Khm... termék...-hallatszott a fiúk felől a visszafogott reklámozás.
Fanny mosolyogva nézett oda és pirulva tapsolt egy halk és rövid sorozatot, amikor Fred rákacsontott.
-Áh!-csapott az asztalra Parkinson, és felállt, hogy odasiessen.
-Adjatok egy cukorpálcát-fordult Fanny Lydiával szinkronban az asztalon lévő tálhoz, kivett egy rózsaszín-fehéret, míg barátnője egy piros-fehéret, és együtt visszafojtott nevetéssel hallgatták az észérvek nélküli vitatkozást.
-Az agysejtjeid megvannak még?-tette közben Lydia homlokára a kezét.
-És a tieid?-csinálta Lydia ugyanezt.
-Éldegélnek. Pont jól jön ez jóslástan előtt. Trelawney mindig megkérdezi tőlem, volt-e valami megérzésem vagy látomásom.
Úgy tűnt, a vitának se vége, se hossza, és mivel még enni szerettek volna, a lányok azzal ütötték el az időt, hogy közben motyogva javították ki a hibásan használt szavakat vagy mondatokat.
-Tudnék.
-Mondtam volna.
-Vagy de, vagy viszont, de nem egyben.
-Elmondható tehát, hogy a drámának nagyobb volt a füstje, mint a lángja...-kezdte Lydia a konklúzió levonását.
-...de legalább addig is egymással foglalkoznak majd, és nem a DS-sel-fejezte be Fanny, és elégedetten indult el a jóslástan terem toronyszobájába.