Utálom, hogy szeRetlek..

Tudod..
Az az érzés melyet keltettél bennem mindent megmagyaráz. Elmenni egymás mellett minden nap, mikor látom eme szempárt. Árulkodó. De sosem egyértelmű. Rád nézek s magától értetődő, mások lettünk mindketten.
Elsétálsz nap mint nap mellettem és én én melletted, akár csak két idegen. Ahogy kezdődött történetünk még nem hittem minden válasz nélkül lépsz le egykor. Két külön irányba váltak útjaink. Csak te félre léptél s arra haladtál. De én annak ellenére, hogy eddig is előre haladtam, ezúttal felfelé is kezdtem kiemelkedni a magasba. Felépítem az életem. Tudod, ezt most csak neked üzenem. Le szeretném zárni buzgó érzelmeim feléd. De ehez kénytelen leszek egy utolsó mély beszélgetést váltani rekedtes finom hangoddal. Ha tudnám mit rontottam el talán más lenne. És ha mégsem? Vagy mi van ha tényleg nem az én hibám? De magamat hibáztatom. Érzem benned a szeretetet felém hiába tagadod. Előlem minden szavad elrejtheted de a nézésed mindent elárul. Szeretsz még valahol szíved mélyén. Hát tudod én utálom, hogy olyan szép a szemed. Utálom az aranyos mosolyod. Utálom a szerelmes tekinteted. Utálom mikor rám csillan tiszta barna szemed. Utálom azt a selymes hosszú hajad. Mindened utálom. Utálom magamat is. Utállak. Utálom, hogy szeretlek. Utálom magamat is mert szeretlek
Menj a pokolba az aranyos bókjaiddal. Te sosem voltál udvarias. Mikor az elején elkezdtél megszeretni mindig kinyitottad nekem az ajtót. Hisz ez nem is te vagy, de tudtad boldoggá tehetsz vele. Az a vörös rózsa felejthetetlen számomra, mit kaptam az én hercegemtől. Melyet naplóm a mai napig őriz. Az a sok emlék mely körül vesz minden irányban, mit kezdjek velük? Tán égessem fel én is? Mint te szerelmünk zálogát. Darabokra tépted a szívem. Te is tudtad de neked ez mit sem számított. Magadat nézted, csak a saját érdekeid és nem tűnik fel hogy mit tettél..
Mi a rosszabb?
Szeretem, hogy utálhatlak..
Vagy..
Utálom, hogy szeretlek.
Köszönök mindent, köszönöm, hogy megmutattad egy báránynak is lehetnek farkas fogai. Köszönöm, hogy boldoggá tettél az életem eme szakaszára. Köszönöm, hogy megmutattad milyen ha a heggek tovább maradnak mint te magad. Köszönöm, mert egyel kevesebb mérgező ember vesz körül. Köszönöm, hogy itt hagytál és tanultam az esetből! (Vagy talán mégse?)
A lényeg, hogy még talpon állok és minden fájdalom csak megerősít.
Megtudtam milyen szeRetve lenni és összetöRve lenni. Remélem boldog leszel nélkülem és én nélküled. És azt is, hogy nem felejtetted el az ígéretemet!! Ez itt mára ennyi. Vagy egy életre. Kiderül az életünk során melyik irányba térsz. Két idegen lettünk a világ legjobb párjából. Menj, koncentrálj.. ne nézz hátra!!

Ahogy ti sem, kedves olvasóim, ne nézzetek hátra! Ha mindig azzal foglalkozol ami már elmúlt nem lesz időd a jelennel törődnöd
és azt veszed észre egy nap,
a jövőd rommá lett.
Tükör képe a múltnak.