《 Fura de mégis jó? 》

6 0 0
                                    

°Másnap reggel

Felkeltem és vettem egy zuhanyt szokásos módon majd egyszer csak hirtelen erős kopogásra leszek figyelmes.

- Soejin gyeremár már 11 óra van elaludtál. -mondta Lia és egyre jobban dörömbölt az ajtón
- Megyek már. -mondtam egy kicsi sóhajtás közben

Lementem és elkezdtem enni mire több furcsa idegen hangot kezdtem el hallani.
Hirtelen furcsálottam és az ösztöneim miatt az evést abba hagyva kisétáltam a konyhába.
Meglepő módon a bátyám és két testőre volt jelen.
Bátyám kiszurt ahogy az ajtóban álok ezért köszönt.

- Szia Soejin! De rég láttalak de megnőttél, milyen szép nagy lány vagy! -mondta majd egy hatalmas vigyor kerekedett az arcára
- Szia bátyám! Én is régláttalak és anyira nem vagyok szép de köszönöm.

Mire a bátyám hatalmas dühös szemmekel rám néz.

- MÉG HOGY NEM VAGY SZÉP??
- Nálad gyönyörűbb lány nem kell a világon mi az hogy nem vagy szép ezt megne haljam még egyszer.
- Rendben. -egy kis mosolyal az arcomon hiszen legbelül összetört voltam

Ekkoriban nem volt sok önbizalmam hiszen sok barátom hagyottel sok bántó szót maguk után hagyva.
Majd leültem és vártam hogy mit fognak mondani a szüleim és a bátyám, hiszen nagyon kiváncsi voltam miért is akarhatja a bátyám hogy 4 év után vissza költözzünk szülőhazámba. Hiszen hogy azon a fura éjszakán zavart el minket Dél-koreából.
Ekközben a hirtelen nagy csendet apum megzavarja.

- Na Erik nem akarsz mondani valamit? -mondta egy kicsit gúnyosan
- De igen csak nem tudom hol kezdjem .
- Az elején.-jelentette ki egy kicsit dühösen
- Elöször is lányok szeretnék bocsánatott kérni amiért ilyen régóta nem láthatátok a hazátok és hogy amiért elküldtelek titeket azon az estén Magyarországra.-mondta és leütötte a fejét
- Semmi baj de azért jó lenne tudni hogy miért kellet onnan eljönni, mert azért meg ütötte a szivünket ahogy elzavartál minket azon az estén.-mondta Hinji és bedurcizott egy kicsit
- Meg értem hogy dühösek vagytok rám és én elmondanám de itt sajnos nem tehetem meg.
- Na vajon miért is. -jelentette ki apa a szemét megforgatva
- Bocsás meg Mark az isten szerelmére tünjünk el inenn és mindent meg magyarázok.

Majd hirtelen nagy csönd lett egy jó ideig  amikor is ugyan a csengő hangja megzavarta a csöndet.

- Kinyitom! -mondtam mire az ajtó felé kezdtem sétálni

Amikor az ajtóhoz értem furcsa érzés fogott el de végül kinyitottam.
Amikor kinyitottam az ajtót egy olyan dolog történt amit soha sem gondoltam volna.
Ugyan is kinyitottam az ajtót és egy kigyúrt ember fogott meg és rántott magához azzal a mondatal hogy mondjam meg azonnal holvan Lee Erik.
Én ilyedtemben be húztam a férfinek egyet amire a ferfi beverte a fejét az ajtó fájába.
Bent még tartott a csend addig amig megnem halloták hogy a ferfi beverte a fejét.

- Ez meg mivolt? -mondta a bátyám
- Erik ugye nem hoztad ide az ellenségeid?
- Nem nem tudják hol vagyok csak anyit hogy Magyarországon vagyok.
- Erik én kicsinálak! -mondta apum egyre dühösebben

Majd mindenki az ajtó felé rohant hogy megnézék mitörtént.
Ekközben a férfi megint megfogta a derekam majd egy kést rakott a nyakamhoz és fenyegetni kezdett és egyre jobban szoritotta a nyakamhoz a kést.
Apukám ért ki elsőnek majd a látvány hatására meg akarta ütni a férfit de a férfi így szólt:

- Közelebb mersz jönni a lányod meghal.-mondta határozottan nevetve
- Maga mégis kicsoda engedje el a lányom!
- Először mond meg holvan Lee Erik!

Apa mintha semmitse tudna gyorsan rávágta hogy :

- Az meg ki a fene?-mondta de gondolatban már megakarta ölni a bátyámat
- Nem ismeri Lee Eriket?-mondta a ferfi kérdő szemmekel nézve és továbbra is egyre jobban húzta a nyakamhoz a kést
- Nem nem ismerem!
- Biztos ez uram a lánya élete forog kockán!
- Biztos!
- Uhh akkor nagyon sajnálom ezt a kis incidenst.
- Viszlát!

Elköszönt és kisétált a kapun apukám pedig az felgyülemlett ideg miatt bement és a bátyám nevét kezdte kiabálni.

- ERIK GYERE IDE MOST AZONNAL!

Bátyám pedig mást sem tett be jött vissza a napaliba utánam.
Majd apa közeledett felé és felpofozta.
Anyukám pedig hogy ne legyen nagyobb verekedés elhúzta apát onnan.
Számomra kínos csend után apa meg szólal.

- Kicsim jól vagy?
Teszi fel a kérdest agódva.
- Igen igen jól vagyok csak fáj egy kicsit ott ahol a ferfi szoritotta a derekam.

Majd hirtelen a bátyam megszólal egy fura de jónak tűnő ötlettel.

- Pakoljatok össze!
- Hogy micsoda? Még elvárod hogy veled menjek ezekután haza?
- Igen elvárom! És sajnálom azt az éjszakát Mark értsd meg kérlek az isten szerelmére Mark ne legyél ilyen makacs folyamatosan.

Apukám nem tehetett mást minthogy bele egyezzen abba hogy azonnal mennünk kell inenn.
Apukám bele egyezett majd így folytatta:

- És most hogy akarsz inenn el menni?
- Most nem tudunk ebben igazadvan de holnap igen.-jelentette ki egy kicsit félve
- Jó rendben. Mivel már nem sokára ebéd idő nem szeretnél velünk ebédelni Erik?
- De szivesen ebedelek veletek ha nem zavarok.
- Persze hogy nem zavarsz.-mondta anya és a konyha felé keszült
- Gyertek szedek mindenkinek enni.

Majd mindenki a konyha felé keszült és ebédeltünk.
Ebéd után össze pakoltunk és ki mentünk a nappaliba beszélgetni hogy kivel mik történtek.
Játszottunk, beszélgetünk és még sokmást csinaltunk amikor is megjelent az a néni aki tegnap eljött hozzánk. Majd a szüleim be engedték és mesélni kezdett hogy még is mi járatban jött hozzánk megint.
Elmesélte hogy egyre több ember jön Magyarországra a bátyám miatt és hogy holnap után megint fog hozzánk jönni egy férfi.
Apukám természetesen csak figyel mert hiszen ha megszólalt volna akkor csak verekedés lett volna a vége.
A bátyám pedig elhatározta  magát egy briliáns öttlettel hogy hogyan megyünk holnap innen el örökre.
Az ötlette durva de anyire nem okos terv volt.
Nem más volt az ötlette hogy össze pakolunk és megvaruk az estét majd felgyujtjuk a házat.
De ebben volt egy bökkenő hogy fura lenne hogy ha csak ugy simán fel gyujtanánk ezért mindenki új ötleten gondolkodott amikor az egyik testőr megszólal:

- Uram!
- Igen Jiyung?-nézett a bátyám kérdő szemmekel rá
- Mi lenne ha fel áldoznánk azt az embert akit tegnap elkaptunk önnek.
- Ezt hogy érted hogy fel aldozni?
- Ez jó ötlett.- montam mire mindenki rám nézett
- Úgy értem uram hogy be álitanánk hogy ő gyujtotta fel a házat.
- Na ez egy nagyon jó ötlett.
- Köszönjük Jiyung!
- Szivesen uram.

Majd kiterveltük az egészet hogy hogx akarunk el menni.
Még beszélgetünk egy kicsit és mivel későre járt így a bátyám és a testőrei és persze a hölgy elmentek.
Mivel már kesőre járt mi is megvacsorátunk és lefeküdtünk aludni.
Miközben zuhanyoztam azon gondolkodtam hogy mi lehetett az amiért ilyen nagy bajban van a bátyám.
Majd lefeküdtem és nagynehezen de el aludtam.



£¥₩_€: első könyvem próbálom minnél jobbra formálnj remélem tetszik.♡♡

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jan 10 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Life isn't ...Where stories live. Discover now