Bungou Nyugat

61. A kémek

Yokohama, Dokk maffia központja, E/3 POV

A Figyelő elfogására tartott parti után a japán áldottak csapata egy újabb adag nyugatról jött vendéggel tért vissza a főhadiszállásukra. Bár az volt a terv, hogy elfogják a Figyelő tagjait sokkal helyesebb volt azt mondani, hogy vendégeik vannak, hiszen az új csapat olyan lazán kezelte az saját fogságukat, mintha csak egy újabb nyaralásra mentek volna el.

Rab rangjuk ellenére olyan könnyeden jártak keltek a Dokk Maffia központjában, mintha azóta itt lettek volna, mint a többi nyugati áldott és mintha övék lenne az egész hely. Ráadásul az sem segített a helyzeten, hogy a Nyugatosok is úgy kezelték őket, mintha a legjobb barátok lennének. Mármint azzal a kis kivétellel, hogy Ady Endre messzire kerülte, Petőfi Sándor pedig fél szemmel nézett Babits Mihályra.

Ezt a két esetet leszámítva olyan baráti volt a hangulat, hogy az már majdnem megőrjítette a japánokat. Talán ezért is volt, hogy igyekeztek minél kevesebbet a külföldi vendégek közelében lenni és helyette inkább figyelni, hogy mikor jelenik meg Agatha Christie és az Óratorony rendje. De természetesen a feszült hangulat nem tudott sokáig fenn állni, valakinek előbb vagy utóbb meg kellett unnia a dolgot.

- Jól van! Értem én, hogy magyarok, de nekik foglyoknak kellene lennie, nem díszvendégeknek! - Morogja Dazai, maga előtt összefont karokkal. - Szóval, ha nem adtok rá jó okot, teszek róla, hogy tényleg foglyok legyenek. - Néz komolyan Madách Imrére, mint egyik szemben álló szervezet vezetője a másikra.

- Ha tippelnem kell, csak megfigyelni lettek ide küldve. Nem ártanak nekünk, és amíg itt vannak, addig Agathaéknak sem tudnak semmit sem üzenni. - Vonja meg a vállát a Nyugat feje.

- Igazából a kis Franz Kafka elfogására lettünk ide küldve, de mondjuk úgy, hogy a legutóbbi beszélgetésünk után a csapatnak egyhangúan annyira van kedve Agathát követni, mint végighallgatni Csokonai kiselőadását a legszexibb bolgár csajokról. - Rázza ki a hideg Babits Mihályt.

- Semmi az ég világon. - Jön a kijelentés Kazinczy Ferenc szájából.

- Hé! Annyira nem is rosszak a történeteim. - Morog az emlegetett férfi.

- Állj, állj, állj! Mivel baszott fel titeket ennyire az az angol liba? - Pislog értetlenül Madách Imre.

- Ha lehetne inkább nem ismételném el. - Fintorog Babitsh. - Mondjuk úgy, hogy le kellett fognom Hugót, mielőtt megfojtja. - Vonja meg a vállát a Figyelő feje, szavaival viszont eléri, hogy most Ignotus Hugóra nézzenek többen is meglepetten. A nyugodt úrból senki se nézné ki, hogy bármin felhúzná magát.

- Akkor tényleg durva lehetett. Hugót nehéz kihozni a sodrából. Még a háborúban sem sikerült felhúznom. - Bólogat elismerően a Nyugat feje.

- Apropó háború, már meg akartam kérdezni. - Szólal meg hirtelen Fyodor, elérve, hogy most rá figyeljen mindenki. - Hogy lehet, hogy te, József úr és Babits úr is ott voltatok a háborúban? Ne vegyék sértésnek, de nem tűnnek annyi idősnek. - Néz végig az említett három alakon az orosz áldott. A három férfi egymásra néz, majd Ignotus Hugóra.

- Az apa miatt van. - Kotyog bele az ifjú Ignotus Pál és huppan fel az asztalra, hogy átkarolja apja vállait.

- Valóban? - Tudakolja Fyodor, most oldalra billentett fejjel.

- Igen. - Biccent egyet az idősebb Ignotus. - Tippeljen! Hány éves vagyok? - Mosolyodik el halványan a férfi és támasztja meg állát az egyik kezével.

- A fia korából kiindulva a harmincasai végén, a negyvenesei elején. - Ad választ az orosz, mire a magyar férfi kuncogni kezd.

- Rakjon a végére egy nullát és közelebb lesz az igazihoz. - Jelenti ki, amivel eléri, hogy mindenki meglepetten nézzen rá a Figyelősökön és a Nyugat háborús tagjain kívül.

- Bizony ám. A mi Hugónk képessége az Egy év halál képes meghosszabbítani az emberi életet. Leginkább magára hat, de azokra is, akik a közvetlen közelében vannak. - Magyarázza Madách Imre és még mutogat is hozzá, mintha az segítene a helyzet megértésén.

- Ez egy... - Kezd bele Fyodor, majd lassan folytatja. - Érdekes képesség. - Fejezi be a mondatot.

- Köszönöm. - Biccent egyet a férfi.

- Misi bá, akkor most, hogy itt vagyunk. - Kapja fel hirtelen a fejét Ignotus Pál.

- Igen? - Kérdez vissza a Figyelő feje.

- Most fellázadtunk az Óratorony ellen? - Kérdezi oldalra döntött fejjel. Szavai hallatán Babits végignéz a Figyelő jelenlévő tagjain, majd sóhajt egyet.

- Ez a legjobb kifejezés rá, igen. - Ért végül egyet.

- Ez azt jelenti, hogy magunk vagyunk független szervezetként és nem kell a Nyugat ellen mennünk és elfogni Ferkót? - Kérdezi az ifjú Pál.

- Igen azt. - Néz összehúzott szemöldökkel a gyerekre Babits, nem nagyon értve, hogy mit akarhat jelenteni a lelkesedése. Szavaira azonban az ifjabb Ignotus elvigyorodik.

- Oké. Akkor már nincs értelme titokban tartni, hogy kémkedtem Imre bának. - Vigyorog a gyerek, mint aki cukorkát kapott.

- Nem tűnnek meglepettnek. - Jegyezte meg Dazai, aki eddigre már elfogadta, hogy a Nyugat és a Figyelő egy egységet képez az angolokkal szemben. Így pedig a legtöbb, amit ő tehet az, hogy segít nekik elérni a céljukat és megszabadulni az Óratorony rendjétől.

- Ami azt illeti sejtettem, hogy van egy téglánk. - Vonja meg a vállát Babits.

- Kettő van. - Csicsergi Ignotus Pál, aminek hála már meglepett tekinteteket kap.

- Ki a másik? - Néz végig saját csapatán gyanakodva a Figyelő főnöke.

- Na, azt én se tudom. - Tárja ki a karjait a fiatal Pál.

- Na, most már elmondod, hogy ki az Imre? - Szól közbe Kaffka Margit. A hölgy úgy tűnt már a Figyelő elfogásakor tudta, hogy valami megváltozott és nem kell a kutatóktól félteni a kis Franzot, hiszen a fiúcska most is a szoba sarkában játszott Margaritával, meg a Csoda gyerekekkel, Arany Jánossal és Petőfi Sándorral.

- Én. - Amikor a kérdésre nem Madách Imre válaszol mindenki meglepetten néz a hang irányába.

- Mika? - Jön a meglepett kérés Dessewffy József szájából. Meglepetésén azonban az összes magyar osztozik.

- Te vagy Glatter? - Fintorog József Attila és pislog nagyokat a télen nyáron sálban járó Radnóti Miklósra, akinek a kezében mindig egy versesfüzet van.

- Glatter Miklós szolgálatotokra. - Biccent egyet a férfi, majd elfintorodik. - De már réges rég nem használom ezt a nevem. Csak Imre ragaszkodik hozzá, hogy így hívjon. - Vonja meg a vállát.

- Van neki egy csengése, ami tökéletes fedőnévnek. - Vigyorog a Nyugat feje.

- Na, ezt én se gondoltam volna. - Bólogat Ignotus Hugó.

- Te kire tippeltél? - Mosolyodik el Radnóti.

- Juhászra. - Mondja egyszerűen a férfi, neve hallatán pedig az említett felkapja a fejét. - Semmi, Gyula. - Rázza meg a fejét Ignotus Hugó, ám mielőtt bármi mást mondhatna valaki szinte beront a szobába.

- Ki akar koncertre menni? - Vigyorog az ajtóban Oláh Gábor, mint aki most nyerte meg a lottót.