My faith in your eyes (bxb) HUN

Foundations (part 33)

Alapok

Daegan 

Vin sikeresen lebeszélte Edmondék szüleit arról, hogy meg akarják várni Darielát. Mire visszaértünk a házba, mindannyian átfagytunk. Újramelegítettük a korábbi italainkat és kiélveztük, ahogy kortyonként újra átjár minket a meleg. A nappaliban telepedtünk le, és igyekeztünk vidám témákról beszélgetni. Megpróbáltuk kihozni a legtöbbet a hátralévő időből, amit együtt tölthettünk. Darielát nagyon érdekelte, min dolgozik most a zenekar, így kaptam az alkalmon, és megmutattam nekik a Can't erase-t. Anne és Vin nagyon dícsérték a dalt, de tőlük nem is számítottam másra. Ha valami borzalmasan amatőr, recsegő gitárral felvett kornyikálást mutattam volna nekik, szerintem akkor is csak pozitív dolgokat tudtak volna mondani. A kritizálás egyszerűen messze állt a természetüktől.

- Igazán érdekes benne a zongora - mondta Anne.

- Chrisre általában jellemző ez az ambient hangzás - mondtam szinte bocsánatkérően. 

- Ne mentegetőzz, igazán jól áll ennek a dalnak. Kicsit el is kezdtem sajnálni, hogy mindig csak klasszikus zongorán játszottam, és sosem vetemedtem arra, hogy kipróbáljam a digitális hangszerek nyújtotta lehetőségeket - mosolygott kedvesen. 

Megkönnyebbülve visszamosolyogtam. 

- Hát, sosem késő elkezdeni - mondtam neki enyhe kihívással a hangomban, mire felkacagott. 

- Teljesen más a te hangoddal - közölte csodálkozva Edmond. 

- Hogyhogy az ő hangjával? - értetlenkedett Dariela. 

- Eddig csak Chris előadásában hallottam. 

- A bátyád volt az első, akinek Chris megmutatta. Előbb hallotta, mint én - mondtam nem kevés büszkeséggel.

Nem volt mindennapi, hogy Chris valakit ennyire a bizalmába fogadjon. 

- Azta! Tényleg VIP élményekben van részed Daegan mellett - ámélkodott Darie. 

- A VIP élményekről jut eszembe, még a bátyádnak írt dalt sem mutattam - mondtam Darielának címezve, és kikerestem a lejátszási listámból az Are you real-t. 

Nem kellett megerőltetnem a megfigyelőképességemet ahhoz, hogy észrevegyem, hogy ez a dal sokkal nagyobb hatást gyakorolt rájuk. 

- Istenem, ez gyönyörű volt! - lelkendezett Anne. 

Láttam a szemében, hogy elérzékenyült. Vin féltőn átkarolta. Úgy éreztem, hogy minden velük töltött perccel egyre jobban kedvelem őket. Egyszerűen jó volt rájuk nézni. Annyira lerítt róluk a szeretet. Vígasztalóan hatott rám, hogy ennyire szép dolgok is akadnak még a világban. 

- Hát ez nem volt semmi. Most már sohasem szabadulok meg a szöveg nyomán életre kelt erotikus fantáziaképektől - jelentette be morózusan Darie. 

Edmond hozzávágott egy párnát. 

- Ne már! Ez a dal igenis szép volt, az enyhe erotikus felhangja mellett is! Nem tudnál egyszerűen csak örülni? - kötött bele a kritikába Edmond. 

- Enyhe?! - kiáltotta megjátszott felháborodással Dariela. 

- Nekem semmi bajom az erotikus felhanggal - súgtam Edmond fülébe, mire felkuncogott. 

- Jó, jó, igazad van, tényleg szép ez a dal - mondta Darie védekezően. - El sem hiszem, hogy tényleg van egy Delusion szám, ami rólad szól. 

- Ami azt illeti, nem csak ez az egy van - vetettem közbe.