Robotika

1. rész

Büszkén léptem be a U.A-be amikor is megláttam Katsukit és azonnal óda futottam hozzá. Látszolag nagyon idegesen járkált amíg óda nem mentem hozzá.

- Katsuki, nézd csak. Be jutottam - mosolyogva sétáltam mellette viszont ő egyre gyorsabb tempót diktált.
- Szakadj már le rólam liba! - felém fordult idegesen, a tekintetéből tisztán kivehető volt nagyon mérges rám ezért. Ekkor egy pillanat ereéig megáltam. Miért ilyen mérges? Miért hogyha eddig mindig beszéltünk egymással? Eddig nem is volt ennyire ideges rám.. Most akkor mégis miért?

- Katsuki..mi a baj? - azonnal indultam utána viszont ő már nem volt ott. Így inkább megálltam és nem siettem. Csak szépen lassan sétáltam mivel tudtam jól, hogy úgysem tudok így beszélni vele.

Amint be értem megkerestem az osztályomat és be nyitottam. Óda bent már volt néhány osztálytársam de nem foglalkoztam velük és inkább kerestem egy helyett majd le ültem óda.

- Szia! A nevem Mina Ashido - pattant óda hozzám egy rózsaszín börű lány amire felnéztem rá mosolyogva.
- Helló, Kyoko Yagara vagyok - szólaltam meg végre én is.
- Mármint az a Yagara? A híres Designer lánya?! Yagumi Yagara lány vagy?! - látszolag nagyon izgatott lett a nevem hallattán amit én kicsit kínosan fogadtam. A tarkomhoz tettem a kezemet és elkezdtem simogatni

- Igen, az a Yagara. Viszont ez annyira ne befolyásoljon. Nem szeretem, hogyha mindenki úgy néz rám mint egy hős lánya. Csak átlagosan tekints rám kérlek - kínosan elmosolyodtam. Viszont a lány pedig egy kicsit kínosan nézett rám ez miatt
- Elnézést. Nem gondoltam volna, hogy ennyire zavar. - le hajtotta a fejét úgy nézett rám.

- Semmi baj, nem tudhattad és csak szimplán nem akarom, hogy kivételezének velem a családom miatt. - feláltam és elé áltam. A lány rám nézett és bolintott, hogy értette. Ebben a pillanatban nyitott be egy kék hajú fiú. Le tette a táskáját elém és Katsukihoz sétált.
- Le ted a lábadat a padra! - szólt rá a szőkére aki azonnal idegbe jött így én pedig azonnal felpattantam, hogy vissza fogjam.

Óda sétáltam hozzá és Katsuki elé áltam
- Hagyd kérlek őt békén. Nagyon ideges tud néha lenni - hátra néztem Katsukira aki látszolag nagyon idegesen nézett ki. Éppen ebben a pillanatban a kék hajú fiú hátrébb lépet és a kezét nyújtotta felém.
- A nevem Iida Tenya. Te pedig gondolom Yagumi Yagara lánya vagy. Kyoko Yagara, igaz? - bolintottam majd elfogadtam a kéz nyujtást és kezet fogtam vele - a Szomeid magániskolából jöttem. - tette még hozzá gyorsan mosolyogva és megigazította a szemüvegét.

- Örülök a találkozásnak Iida Tenya - elmosolyodtam én is és a nyíló ajtóra szegeztem a tekintetemet hiszen pont abban a pillanatban nyitott be Izuku utána pedig egy barna rövid hajú lány. Iida pedig azonnal óda sietett hozzájuk én pedig vissza sétáltam Minahoz.

- Miért nézett ki olyan mérgesen az a fiú? - kérdezte a fekete szemű lány miközben Katsukira mutatott.
- Nem szereti, hogyha valaki bele köt. Ezért is léptem közbe, hogy nehogy valami gond legyen már az első napon - válaszoltam.

Viszont ebben a pillanatban be lépet az osztályba az új osztályfőnök így mindenki a helyére ült.

...

Hihetetlen hogy máris itt vagyunk. A sportfesztivál napja ma van. Éppen a kezemet nézegettem mivel amikor megtámadták az osztályomat a kezem megsérült és sokszor elkezd rázkodni. Roszkor kapcsoltam be az erőmet..nem kellett volna és akkor talán most nem lennék ebben a helyzetben..de azóta az apám helyre álította és nem csinálta.

Mina lépett óda hozzám és megfogta a vállamat.
- Jól vagy? Fáj még a kezed? - ő is a kezemet nézte amin egy kesztyű van. Le vettem és felbukkantak a kisebb hegek.
- Nem, már nem fáj. Csak egy kicsit félek - sohajtva válaszoltam a kérdéseire és feláltam. Mina azonnal a kezébe vette a kezemet és elkezdte nézegetni.

- Nagyon rossz volt látni ahogyan Todoroki megfagyasztotta a bőrödet és te pedig sikitva estél a földre majd az a szörnyeteg a földbe verte a fejedet. - még mindig sokkolva nézett rám vissza emlékezve arra, a bizonyos napra. Én megráztam a fejemet jelezve, hogy ne aggódjon.
- Az apám vissza állította a rendszeremet így nem lesz gond. Legalábbis addig nem ameddig nem fagyasztja le senki se a kezemet - mosolyogva mondtam és ebben a pillanatban néztem rá Katsukira aki engem és Minat nézte.

Kis idő elteltével elkezdödött az első meccs és mindenki készen ált arra, hogy elinduljon. Egyből be kapcsoltam az erőmet és vártam, hogy elindulhasak.

Viszont amint elindult a meccs Todoroki előre futott mindenkivel majd be fagyasztotta a páját. Még jó, hogy én vártam így a kezembe gyüjtöttem egy kis erőt ami segétségével ki kerültem a jeget és elkezdtem a jegen futni. Utánam jöttek még néhanyan több kevesebb sikerrel.

Amint utolértem Shotot megpillantottam a robotokat.
- Ezekkel harcoltak Katsukiék? - felnéztem az egyikre majd a semmiből csak úgy átfutottam rajtuk és amék megindult utánam az egy ütésből kiütöttem és tovább haladtam. Nyomomban a fél piros fél fehér színű hajúval.

A pája ebben a pillanatban eltünt és néhány kisebb hely volt amik között csak  vékonyabb madzag volt. Na és innen tovább hogyan?! Én itt nem tudok tovább jutni! Ne!!

Már egy csomóan átmentek itt viszont én még mindig itt maradtam. Fogalmam sincs, hogy hogyan jussak túl itt. Felcsillant a szemem amint eszembe jutott egy kicsit rizikosabb ötlet. A lábamba és a kezembe gyüjtöttem egy csomó erőt és átugrottam.

- Mi mi?! Kyoko egy ugrásból átugrotta?! Mi ez a lány? Egy repülő?! - kiáltotta el magát Present Mice amire én ebben a pillanatban estem rá Katsuki aki elesett velem.
- Úristen! Bocsi bocsi! - pattantam fel róla. Katsuki azonnal idegbeteg lett és mérgesen ált fel ő is
- Nem tudsz vigyázni?! Legalább egy kicsit vigyázz! - kiabálta el magát amire én le hajtottam a fejemet és a kezemet kezdtem el nézni. Nem használhatom ezt a trükköt mégegyszer máskülönben a kezemmel megint mehetek az apámhoz aki jól le kiabálja majd a fejemet ez miatt.

Katsuki ezt egyből észre is vette és közelebb lépet. Megfogta a kezemet és elkezdte nézegetni.
- Majd az egyik szünetben beszélni fogok veled. - elengedte a kezemet és aréb ált. Én azonnal a pájára néztem és ismét a kezembe gyüjtöttem kis erőt. Ezek után úgy indultam és amint rá léptem egy kisebb bombára fellöktem magamat és jó pár méterrel előrébb kerülve érkeztem.

- Jó, ez így menni fog! - mosolyogva haladtam tovább.

...
Folytassuk
...