Az egész egy kismacskával kezdődött.
Egy kis szőrkupaccal meg egy kis szarkupaccal a nyakamon. Lehet beleszóltak a "mértékkel" fogyasztott sörösüvegek is, meg az a kőkemény zsemle/zsömle s a másik kőkemény... arról aztán én még úgy sem tehettem! De a lényeg, hogy esett. Nem kicsit, nagyon. Nekem meg nem volt esernyőm. Meg kicsit részeg is voltam, de szó-szót követett, az meg elkapott, mint egy ázott pincsikutyát a hetes-metró. Nem megütött, csak átformálta a képem. Plasztikázott, ha úgy tetszik. Persze, csak a nem után. A nemet nem szeretik. Mert addig persze nem vagy buzi. Csak a nem után. Azután pedig mocskos buzi, s ez fokozódik. Elestem, de legalább a macskának nem esett baja. Csak vajas lett a bajsza. Hahaha. Szóval, elestem, nem kenődtem fel az asztaltra, esetleg a seggem lett egy fokkal laposabb, de ez csak részlet kérdése. A férfi ismét ütni akart, de valaki megragadta a csuklóját. Olyan erősen, férfiasan, mint a filmekben, tudjátok. Szóval lett egy lovagom. Fehér lovon stb. A szoki. Vagy nem, ez nem így működik? Csillám, kacsintás, vakumosoly? Helyette csak szánalmas pillantásokat kaptam, és egy taxit, amit nekem kellett fizetnem.
Azt hiszem szerelmes vagyok.
