Az égen végighömpölygő mennydörgésbe beleremegnek házam ablakai. A távolban lecsapó villám bevilágítja az éjszakát. A felvillanó fény láthatóvá teszi az ablakom előtt álló férfit. Engem figyel. Állandóan figyel. Mindig ugyanez történik. A szívem kihagy egy ütemet, ztán hevesen dobog, levegő után kapkodok, nyirkos a tenyerem. mindig ugyanúgy hat rám a látványa.
Félek.
És izgalmat érzek .
Nem tudom miért izgat. valami baj lehet velem. Nem normális az ereimben szétáradó forróság, amely égető bizsergést hagy maga után. Nem jellemző rám ,hogy olyas mint törjem a fejem amit nem kéne. vajon most lát engem? Csupán vékony ujjatlan felsőt viselek, melynek anyagát átdöfi mellbimbóm. A sortom pedig alig takarja a seggemet. Vajon tetszik neki a látvány? Naná hogy tetszik. Elvégre ezért figyel, nem? Ezért van itt minden este, és stíröl egyre merészebben, miközben én alattomban provokálom. Remélem, hogy közelebb, jön és okot ad rá, hogy kés tarcsak a torkához. Igazság szerint megrémít. Pontosabban rettegek. De az ablakom előtt álló pasas olyan érzést kelt bennem, mintha egy sötét szobában ülnék, csak a tvkészülékből áradna fény, és horrorfilm villogna a képernyőn. Dermesztő,félelmetes, legszívesebben elrejtőznék ,de a másik felem mozdulatlanul ott tart, és átadom magam a rettegésnek. Azon kapom magam, hogy kissé felvillanyoz. Újra sötét van , és a villám valahol távolabb csap le. Erősen zihálok. Én nem látom őt, ő viszont lát engem. El szakítom a tekintetem az ablakról ,megfordulok és a sötét házat fürkészem. Paranoiás módon rettegek .hogy valahogy megtalált az utat a házba. Mindegy milyen sötét van ,a Parsons birtokon a fekete fehér kockás padló mindig látható. A nagyszüleimtől örököltem a házat. Vérrel, verejtékkel és könnyekkel építették a háromszintes viktoriánus házat még az 1940-es években. Öt építőmunkás életébe került.
A legenda -pontosabban a nagyi- szerint az építkezés során a ház felgyulladt, és az öt építőmunkás bennéget. Nem találtam újságcikket a szerencsétlen esetről, csak a kétségbeesett árasztó lelkek kísértenek a majorban.
A nagyi mindig grandiózus történeteket mesélt, és a szüleim olyankor a szemüket forgatták. Anyu soha nem hitte el egyetlen szavát sem, de azt hiszem inkább nem akarta elhinni. Néha lépteket hallok éjszaka. Lehet ,hogy a munkások léptei ,akik 80 évvel ezelőtt itt leheték a halálukat a tragikus tűzbe, de származhatnak a házam előtt álló árnyéktól is.
Figyel engem.
Állandóan figyel.
Ha akarjátok a folytatást írjátok😊
YOU ARE READING
Kísérteni Adeline-t
RomanceA Manipulátor Befolyásolom Bbárki érzelmeit, aki csak engedi. Fájdalmat okozok, megríkatott, megnevettetem és sóhajtásra késztetem. De a szavaim leperegnek róla. Főleg akkor amikor könyörögve kérem, hogy távozzon. És én sosem tudom elfordítani a tek...
