Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

39. rész A végletekig

Nem sokkal a ceremónia után átjöttek értünk hajóval. Mivel a szövetség megígérte, hogy hazaszállítják a vöröst, szóval Rikuval mentem.

-Lehidalok. 5 milliót fejenként! Gazdag vagyok!-örvendezett Riku.

-Oszd meg azért a tesóddal-mondtam.

-Kap egymilliót. Úgy is jövök neki ötezerrel egy lemez miatt. Legalább még a haladékot is kifizetem-jegyezte meg Riku.

-Annyi biztos. De nagyon kifizetődő senshavezérnek lenni. Főleg, ha még megy is-mondtam.

-Mint ahogy a barátodnak lenni-mondja Riku, amin mindketten kuncogtunk.

Ahogy hazaértünk, elmentem az irodámba. És egyelőre beraktam az aranyérmet és kupát. Majd készítünk másolatot, mint a házibajnokságnál. Kicsit ugorva az időben, december elején vagyunk. A média a győzelem után elnevezett a "Vörös Baronessznek", és úgy látszik, rám ragad ez a név. Bár igazán találó. De térjünk a lényegre. Az iskola személyzete gyűlést hirdetett. De ahogy bementem, síri csönd volt onnan.

-Senki sem fogja beavatni a kormányzót? Ajj, de hiányzik Ravecky-untam meg az egészet.

További csönd, majd végre valaki kinyitotta a száját.

-Igazából az idei Angyal Hadművelet hogyanját beszéltük át. A tanári kar többi része bemutatott engem ennek a dolognak. De idén beleestünk egy óriási problémába: túl sok a felesleg. Az egész repülős verseny átlökte a mérleg nyelvét-lökte Hanna.

-Nem tudom, hogy az oktatási intézményeknek Magyarországon van-e ilyen problémájuk (nincs), de mit nem old meg egy óriási bónusz?-néztem a többiekre.

-Tavaly után biztos nem. Jó bisznisz volt, de majdnem idő előtt zártunk-ellenezte a konyhás.

-Ez mondjuk jogos. De akkor valami más értelmes ötlet?-kérdem.

-Fejleszhetnénk a tankparkot-javasolta Sango.

-Arra van az a pénz, amit a szövetség küld, meg egyébként is, mint kezdő iskola csapata 60 tankot ingyen kap, és nekünk csak 20 van. És mielőtt valaki az iskolát akarja fejleszteni, az a pénz a magyaroktól jön-magyaráztam.

-Soha nem gondoltam volna azt egyáltalán, hogy egyáltalán valaha használnám a japán nyelvvizsgám, de hogy egy iskolahajón ülni, ahol a legnagyobb probléma az, hogy túl sok a pénz... Ez számomra abszurd-kommentált Sándor.

-Nekem lenne egy ötletem. Jutalmazzuk az elsősöket, de nem pénzzel. Mondjuk egy kis pihenés jól jönne nekik. Látjuk a kollégákkal, mennyit dolgoznak, hogy tudjanak funkcionálni-állt fel a tengerész még múlt karácsonyról.

-Oh, maga. Önt küldték a tengerészek?-ismertem fel.

-Én vagyok a kormányzó személye körüli ember. A nevem George-mutatkozott be a matróz.

-George, nem is rossz ötlet ez. Ki szavaz amellett, hogy fizetünk az elsősöknek egy all-inclusive karácsonyi pihenőt?-tettem fel a kérdést.

A tanárok, akik tanítják az elsősöket George-al egyetemben azzonal felemelték a kezüket, még a többi kéz is felment.

-Akkor most, hogy hagyományos események mellett sikerül idén is elkölteni a felesleget, mielőtt az iskolahajósok extraprofit címén elvinnék, lezárnám ezt a gyűlést. Én elmegyek, és bejelentem a fejleményeket az elsősöknek-húztam magamra a kabátom.

A felnőttek is szétoszlottak. Én rohantam az elsősökhöz. Bementem a hajóba, és felmentem az irányítótoronyba. A rádió mögött Sára teázgatott.