1

12 1 1
                                    

Fáj hallgatni ahogy segítségért kiált te pedig oda vagy kötözve egy székhez. Nincs menekvés. 

Ez volt a sorsunk, mindketten jól tudtuk. Tudtuk, hogy ez lesz a vége és mi mégis belevágtunk. 

'DURR' halottam ahogy elsüti a fegyvert és a legjobb barátnőm élettelen teste a földre hullik. De még mindig nem láttam semmit. Még mindig a sötétben ültem és hallottam az egyre-csak hangosodó lépteket, ez törte meg a csendet, ami a lövés után keletkezett. 

Én következek.

Éreztem a leheletét a tarkómon, majd elkezdett valamit mondani. Nem értettem mit mond  és egyszer-csak leütött.

Arra keltem, hogy valaki rángat.

Ő volt az. 

De már egy másik szobában vagyok. Valószínűleg azért tette ezt hogy ne tudjam hol vagyok. Kifejezetten okos döntés volt ez az elrablóm része felől.

Elővette a fegyvert amivel az imént lelőtte a barátnőmet. 

Egyszercsak bumm

Meghúzta az elsütő billentyűt. Éreztem ahogy egyre gyengébb leszek, láttam az életemet leperegni a szemem elött.

Láttam minden emlékemet, ahogy felnőttem, ahogy boldogan a szüleimmel a mezőn sétálunk. Mindent láttam. Beleértve azt a pillanatot is amikor elraboltak, amikor kínoztak...

De mostmár vége. Felszabadított mindkettőnket a fájdalom alól.



You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: May 24 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Horror oneshot-okWhere stories live. Discover now